Civil érdekérvényesítés

Tokár Géza

Civil érdekérvényesítési lehetőségek Szlovákiában

A Kerekasztal szerepe

Miként a többi kárpát-medencei országban, úgy Szlovákiában is szép számmal működnek olyan civil szervezetek, amelyek a magyar közösséget érintő tevékenységet fejtenek ki. Mindezidáig nem sikerült összesíteni, hogy a több mint 35 ezer bejegyzett civil szervezet és alapítvány közül pontosan mennyi szerveződés foglalkozik kisebbségi ügyekkel, ráadásul sok esetben nagyon homályos a határ az etnikai alapú és a nemzetiségeken átnyúló ténykedés között. A felvidéki magyar civil szervezeteknek ugyanakkor létezik egy közös platformja, amelynek célja az érdekérvényesítés: ez a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala. A szerveződés 2009-ben, a második Fico-kormány idején alakult meg egyfajta reakcióként a hatóságok részéről érkező, nemzetiségi alapú nyomásgyakorlásra, azóta pedig egyre szélesebb körű együttműködést foglal magában. A legutóbbi konferencia után 136 tagszervezet jelentkezett be a Kerekasztalba, beleértve a több száz saját tagszervezetet tömörítő Csemadokot, a legnagyobb szlovákiai magyar kulturális szervezetet, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségét és más országos érdekvédelmi szervezeteket, de kisebb, helyi vagy régiós szinten tevékeny szervezeteket is.

Szlovákiában a civil tevékenység hasonló jellegű koordinálására korábban nem volt példa. A Kerekasztal nem bejegyzett szervezetként, hanem érdekérvényesítő platformként működik. Aktív tagszervezetei havonta üléseznek, szakmai bizottságok működnek párhuzamosan a Kerekasztal tevékenységével, a szerveződésnek pedig ambíciója érdemben befolyásolni egyfajta nyomásgyakorlás útján a pártokat és a hatóságokat.

A 2014-es év előtt ez a fajta nyomásgyakorlás megnyilvánult többek között az egyfajta közös programként is értelmezhető Szlovákiai Magyar Alapdokumentum aláírásában (a Kerekasztal mellett az iratot az MKP és a Híd-Most Párt szignózta), szakmai koncepciók és törvénytervezetek kidolgozásában. Újabban pedig a Kerekasztal tüntetéseket és megmozdulásokat szervezett, többek között az oktatásügy és a kisiskolák témájában, valamint a szlovákiai igazságszolgáltatás állapotát tekintve. A szerveződés képes volt arra, hogy hiánypótló szerepet töltsön be a szlovákiai magyar társadalomban: a kulcsfontosságú témákat tekintve egyesítse a közösség tagjait, tekintet nélkül azok személyes konfliktusaira, vagy pártpreferenciájára.

A 2015-ös kihívás

A jövő egyik nagy kérdése: miként lehet a kialakult helyzetet fenntartani és abból továbblépni. A Kerekasztal célja ugyanis az, hogy pragmatikusan álljon hozzá a felmerülő fontos ügyekhez, érdemi előrelépést tudjon azokban elérni, miközben semlegesíti a közösséget megosztó pártpolitika hatását. Fiatal szakembereket képes megszólítani és bevonni a társadalmi munkába, pozitív üzeneteket képes megfogalmazni, amelyek túlmutatnak a polarizáción.

Szervezési kihívások

A Kerekasztal tevékenységét jövőre több tényező is befolyásolhatja, mindegyik a jelenlegi társadalmi és érdekérvényesítési pozíció fenntarthatóságát érinti. Ezek a problémák részben belső feszültségekből erednek, részben a közhangulat romlásának köszönhetőek, valamint intézményi jellegűek. A kérdéses ügyek összegzésére sor került a szervezet 2014-es éves konferenciáján is, melyre Nagymegyeren (Velky Meder) került sor november 29-én.

A Kerekasztal 2014-es éve ugyanis csendesebb volt a többinél, összességében pedig a civilek aktivitásai sem kaptak akkora hangsúlyt a szlovák közéletben, mint korábban. A tényezők egy részének külső, a másiknak pedig belső, szervezési okai vannak – ezeket a legkönnyebb orvosolni, ugyanis csak a hangsúlyos kommunikáció függvénye, mennyire képes a szerveződés integrálni a lehető legtöbb civil szervezetet. Ebben az is segít, hogy a szlovákiai magyar polarizáció mértéke nem kimondottan erős öt év kétpártiság után sem, a konfliktuskerülés és a passzivitás nagyobb problémának bizonyul az érdekérvényesítés terén, mint az ideológiai és témaközpontú szembenállás. A Kerekasztal a nyilvánosság számára a legláthatóbbnak a kisiskolák ügyében 2013 decemberében, valamint a Malina Hedviget és az igazságszolgáltatás visszásságait érintő 2014. április 30.-i tüntetés kapcsán bukkant fel. Hallani lehetett a szervezetről továbbá a Kisebbségi Bizottságban lefolytatott konfliktusok kapcsán is – a bizottság, amelyben 13 kisebbség képviselői kapnak helyet jelenleg az egyetlen, merőben szimbolikus jogkörökkel bíró hivatalos érdekérvényesítési platform a kormány felé.[1]

Magyar-szlovák kapcsolatok és a civil kurázsi

Első körben érdemes pontosítani, mit értünk civil kurázsin Szlovákiában. Az utóbbi években több közéleti témát érintő aktivitás is fellendült, melyeknek a pártok nem váltak tevékeny részeseivé (a felvidéki magyar akciókat korábban hagyományosan pártalapon szervezték, mint például a nyelvtörvény elleni 2009-es eddig legnagyobb tiltakozást, a dunaszerdahelyi gyűlést az MKP valósította meg és bonyolította le). A 2011-13-as kétnyelvűségi gerillaakciók és helyi kezdeményezések azonban névtelen aktivisták vagy független, a pártpolitikához nem kötődő civil szervezetek segítségével kerültek megvalósításra. Hasonlóan nagy közösségi akció 2014-ben nem volt, a Malina Hedvig-tüntetés kivételével.

A szlovákiai magyar civil lendület lefékeződése az elmúlt évben részben annak is betudható, hogy egymást érték a választások, miközben a szlovák-magyar viszonylatban nem a konfliktusok generálása, hanem a pragmatizmus jegyében a gazdasági kapcsolatok kiépítése vált elsődlegessé. Ezáltal sem a magyar kormánnyal hagyományosan jó viszonyban levő MKP nem szorgalmazta a konfliktusos témák erőteljesebb megjelenítését, sem a konfliktuskerülésre építő Híd-Most nem vetett fel olyan témákat, melyek alkalmasak lettek volna a helyi magyar társadalom egyesítésére. A politikai jellegű botrányok sorában az egyetlen kivételt a kettős állampolgárság témája jelentette, az Alkotmánybíróság ugyanis szeptember 17-én nem bizonyult döntésképesnek a benyújtott panasz kapcsán, így gyakorlatilag elutasította a korlátozás alkotmányosságára vonatkozó beadványt. Ezzel párhuzamosan visszafogottabb lett a civil szervezetek aktivitása is, a tüntetések szervezésén túl. Mindez köszönhető elsősorban annak, hogy 2014-ben szuperválasztási év volt Szlovákiában, egész évben egymást követték a különféle kampányok, melyek komoly veszéllyel jártak a közérdekű ügyeket megfogalmazni szándékozó civil szervezetek szakmai integritására. 2014. március 15-én, majd 29-én az ország államfőt választott (az indulók között először volt magyar jelölt Bárdos Gyula, a Csemadok elnökének személyében), május 24-én EP-választásokat tartottak (uniós szinten rekord alacsony, 13,05 százalékos részvételi aránnyal), november 15-én pedig az önkormányzatokról, azaz a polgármesterekről és a képviselőtestületek összetételéről született döntés.

Társadalmi szempontból fontos tudatosítani azonban azt, hogy a látható konfliktusok hiánya nem azt jelenti, hogy nincsenek problémák. Attól, hogy valamiről nem beszélünk, a gondok forrása nem oldódik meg, a konfliktusok pedig csak később, erősebben és radikálisabban jelentkeznek. Állami szinten több probléma megoldatlan maradt és hatványozódott – egy év alatt nem sikerült kinevezni a kisebbségi kormánybiztost, a pozíció betöltetlen maradt, nem sikerült megoldást találni a kisiskolák finanszírozási problémáira és radikálisan átalakulóban van az iskolarendszer, ahogy átfogó gazdasági megoldásokat sem sikerült felmutatni a déli régiók problémáinak orvoslására kormányszinten (magyar részről ugyanakkor véglegesedett a Baross Gábor Terv, amelynek a megvalósíthatóságával kapcsolatban akadhatnak problémák).

A Kerekasztalnak ebben a közegben azt kell tennie, amit politikai síkon egyszer megvalósított: egyeztetési platformot kellett (volna) biztosítania. Sok a kihasználatlan együttműködési lehetőség, nem működik jól a közös követelések megfogalmazása a szlovák szervezetek felé, a közösség nincs bekapcsolva az országos szinten folyó, minőségjavító célzatú kezdeményezésekbe. Létkérdés, hogy ezen a téren a 2015-ös év folyamán előre lehessen lépni.

Megoldásra váró problémák

Feltétlenül szükséges a Kerekasztal aktív részvételével kialakítani egy oktatási platformot, amelynek keretén belül a legnagyobb és a legkisebb szakmai szervezetek is beszélhetnek arról, hogy az éves konferencián előkerülő potenciális megoldási javaslatokat miként lehet megvalósítani (iskolabuszok, fenntartható régiós oktatási hálózat, a felsőoktatással és a magyar egyetemmel kapcsolatos minőségi kérdések, az oktatás minőségének általános javítása).

Az éves konferencián megmutatkozott egy további közigény is, méghozzá a gyakorlati magyar nyelvhasználat témája. Az állami és a vállalkozói szférában egyaránt alapvető problémák vannak a kétnyelvűség gyakorlati alkalmazásával. A hiányos magyar feliratok, az alkalmazkodni képtelen vállalkozók és az állami hivatalok esetében is szükséges konkrét lépéseket tenni. A jó példák megvannak, több tabukérdést lehet felméréses-kutatási szemszögből vizsgálni a magyar nyelvhasználat kapcsán, különös tekintettel arra, van-e egy hasonló lépésnek gazdasági haszna, esetleg kiszámlázható, a vállalkozók számára is érezhető hatása. A szlovák és magyar kommunikáció folyamatos munkát igényel a vállalatok, visszajelzéseket az aktivisták részéről.

A Kerekasztal kezdeményezhet a kétnyelvűség terén, de megvannak a korlátai. Leginkább az aktivistákra és azok lendületére alapoz, nem lehet ott mindenhol, ugyanakkor működhet egyeztető fórumként. A jelenlegi helyzeten egyrészt célzott találkozókkal lehet javítani, ha pedig felbukkan egy konkrét probléma, a Kerekasztal a kivívott tekintélyének és társadalmi pozíciójának közvetítőként léphet fel az aktivisták és a szervezők között. Másrészt el kell végezni azokat a felméréseket, amelyek a magyar nyelvhasználat hiányát érintik. A hatékony hivatali kétnyelvűség kiterjesztését a megfelelő fórumokon szintén szorgalmazni kell, ami az állami hivatalokkal való aktívabb kommunikációt, a meglévő tudásanyag és szakmai háttéranyag összegyűjtését, valamint a célzott, helyi tiltakozó akciók megszervezésében nyújtott segítséget jelenti. Egy érdekérvényesítő szervezet munkájába beletartozik a megfelelő tudásbázis kialakítása, melyekből az összes civil szervezet képes profitálni.

A Kerekasztal éves konferenciáján sokadszorra merült fel egy kulturális bizottság felállításának az ötlete. Az még megfogalmazásra vár, hogy a bizottság maga milyen témákkal foglalkozzon, és milyen tevékenységet végezzen. Olyan területről van szó, ami nagyon érzékenyen érinti a szlovákiai magyar civil szférát, sokak számára pedig egyenesen egzisztenciális kérdéseket feszeget: a támogatások mértéke, azok elosztásának módja, a vonatkozó szabályok felállítása állandó konfliktusforrásnak bizonyult a múltban és a jövőben is előkerülnek majd, különös tekintettel az abszurd pályázati szabályokra, a támogatás mértékére és annak kijelölésére, vagy éppen a döntéshozatali transzparenciára.

A támogatási rendszerről az állam dönt, de fontos, hogy a létező platformokon meg tudjuk fogalmazni, mit vár el a hatóságoktól a közösség és a civil szféra. Ezeket az igényeket pedig jelezni kell az összes, rendelkezésünkre álló fórumon, kihasználva a lehetőségeket, mint a különféle tiltakozó megmozdulások, médián és hivatalos csatornákon megfogalmazott üzenetek. Komoly munkának ígérkezik az önkormányzatok, a helyi rendezvények és a civil szervezetek viszonyának elemzése és pontosítása, egyfajta olyan kódex kidolgozása, ami iránymutatóként szolgálhat a helyi önkormányzatok számára azt tekintve, miként tudják támogatni a helyi civil szervezeteket és a kulturális kezdeményezéseket.

Az önkormányzatiság terén az utóbbi egy évben a jelentős események a Kerekasztalon kívül zajlottak, viszont akadt érdemi előrelépés. Az MKP 2014 végén megfogalmazta és megjelentette a saját elképzeléseit, a gondolatok december elejétől nyilvánosak, a koncepció így ismert és vitaalapot képez. Korábban is láttuk a Híd-Most vonatkozó célkitűzéseit (a Vízió 2016 bemutató részében kerültek nyilvánosságra 2013 nyarán-őszén), ahogy 2011-ben a Kerekasztal is ismertetett egy, a kisebbségi önkormányzatok működésére vonatkozó javaslatot. Miután a fontos politikai és közéleti szereplők megfogalmazták az igényeiket, minden adott ahhoz, hogy az autonómiáról és önrendelkezésről szóló, az egész társadalmat felölelő párbeszéd már ne homályos célkitűzésekről, hanem konkrét, gyakorlati megoldásokról szóljon. A párbeszéd kialakulását segítheti, hogy még csak nem is a magyar kisebbség az egyetlen, amelyik felvetette a problémát és szorgalmazza annak a rendezését. A Ruszin Kerekasztal szintén 2014 decemberében ismertette vonatkozó elképzeléseit, melyek az előzetes terveik szerint vitaalapként szolgálhatnak egy szélesebb körű, társadalmi kezdeményezéshez. Annak ellenére, hogy az autonómia nem számít szalonképes fogalomnak Szlovákiában, a közszereplők részéről megvan rá az igény – 2015-ben viszont majd kiderül, mennyire van ténylegesen lehetőség bevezetni mindezt a köztudatba.

Többek között a Kerekasztalon is múlhat, mennyire válik láthatóvá a téma, milyen nagy szerepet kap a közbeszédben az önrendelkezés témája. A bemutatott tervek komoly változásokat és az állam támogatását igényelnék, de ezt megnehezíti, hogy nincs mögöttük társadalmi konszenzus. A szlovákiai magyarság támogatása nélkül csekély az esély bármiféle változásra, ráadásul jelenleg még saját magunk sem tudatosítjuk, hogy akarjuk-e egyáltalán az alternatív intézményeket. A közmegegyezés kialakítása az alapfeltétele annak, hogy a témában előre lehessen lépni, s ez egy középtávú feladat.

A Kerekasztal tevékenységének komoly része folyamatosan, egy meghatározott éves ütemterv szerint zajlik és módszeres szakmai tevékenységet követel. A Jogsegély révén több ügy követése van folyamatban, ezek a témák a civil szférát és a szlovákiai magyarságot egyaránt érintik. Nem tudni, meddig és milyen alapon akadályozhatják a hivatalok a magyar, vagy idegen nevű civil szervezetek bejegyzését. A kulturális tárca nyelvőrei önkormányzatokat ellenőriznek és vonnak felelősségre az elmaradó kétnyelvűség, a hiányos szerződések, vagy a nyelv helytelen, nyilvános felületen való használata miatt. A vállalkozások és rendezvények egynyelvű reklámjai szintén következményekkel járnak, büntetéseket vonhatnak maguk után. A televíziós reklámok, műsorok terén hasonlóan aggasztó a helyzet.

A jogi segítségen túl is akad szakmai tennivaló. Számosítani kell a gazdasági diszkrimináció fogalmát a déli területek elmaradottságát illetően, s mindezt követni kell a nemzetközi fórumokon is. A szlovák nyelven, magyar témákról író portált, a madari.sk-t a korábbiaknál aktívabban kell kihasználni kommunikációs platformként a szlovák közvélemény felé (a kerekasztalos aktivisták által üzemeltetett weboldal jelenleg szinte az egyetlen platform arra, hogy szlovák nyelven is megjelenjenek a magyar kisebbséget érintő kulcsfontosságú írások). Tömegessé kell tenni a hivatalok felé címzett kétnyelvűségi panaszokat. Erősíteni kell a nemzetközi lobbi tevékenységet, amely a szlovákiai magyar szervezetek szempontjából hagyományosan gyenge. Találkozni kell a legfőbb szlovák közjogi méltóságokkal és egyeztetni a szlovák szakmai szervezetekkel, továbbá azokkal a polgárjogi aktivistákkal, akik a szlovák-magyar kérdést emberi jogi vonalon kezelik. El kell dönteni, hogy mi értelme van a kisebbségi bizottsági munkának és mit lehet egyáltalán kezdeni a testülettel, ami nem látja el megfelelően, megfelelő hatáskörökkel a feladatait. Ezek a feladatok folyamatosan előkerültek a Kerekasztal korábbi egyeztetésein.

A Kerekasztalnak és a munkájának van egy fontos jellemzője: nagyban függ a kezdeményezésektől és a visszajelzésektől. Ki kell nyitni a teret azok számára, akik szeretnének valamit tenni a közösségért, vagy egy-egy részprobléma megoldásáért. El kell érni, hogy pezsegjen a közélet, hogy fokozatosan felvetődjenek aktuális és megoldandó problémák – valamint azt, hogy a felvetődő gondokra azonnal érkezzen reakció. Amennyiben ezt a környezetet sikerül megerősíteni, akkor a Kerekasztal megfelelően látja el a küldetését. Ez azonban a civil szervezetek és az aktivisták, végső soron pedig a magyar társadalom közös felelőssége, központilag nem lehet megoldani a helyi szinten felvetődő problémákat. A társadalom önszerveződését lehet olyan kezdeményezésekkel gyorsítani és ösztönözni, mint a Kerekasztal, de a központi irányítás csak akkor képes megerősíteni a civil szféra érdekérvényesítő képességét, ha helyi szinten is jól láthatóak az aktív kezdeményezések.

[1] A Kisebbségi Bizottság 24 tagú tanácsadó testület, amely a kisebbségek helyzetével kapcsolatos kérdésekben nyilvánul meg, javaslatokat terjeszt elő, jelentést készít a Kormány számára. 2013-ig a testület minden tagja külön szavazati joggal rendelkezett, ám jelenleg minden kisebbségnek, demográfiai súlyától függetlenül, egyetlen szavazata van. Ez feszültségek forrása lehet a jelentős számú és a kisebb lélekszámú közösségek között, hiszen ezek gondjaira eltérő megoldásra van szükség, de a „nagy” nemzeti kisebbségeket a kisebbek le tudják szavazni.