Brinzan-Antal Krisztina: Az Apafi Mihály Református Egyetemi Kollégium
Az Apafi Mihály Református Egyetemi Kollégiumot 2002-ben alapította az Erdélyi Református Egyházkerület, a közgyűlés és az igazgatótanács döntött az kollégium alapításáról. Boldog emlékezetű Tonk Sándor az egyházkerület főgondnoka volt, és tőle származik a létrehozásra vonatkozó javaslat és azt is ő javasolta, hogy Apafi Mihály fejedelemről nevezzék el a kollégiumot. Apafi Erdély református vallású fejedelme volt és fejedelemsége idején nagyon felkarolta a református iskolákat, az oktatást. Kollégiumokat alapított, támogatta őket, és ösztöndíjakat ajánlott fel diákoknak. A kollégiumi hagyományoknak Erdélyben nagyon sok nyoma van.
A kollégium alapításáról és a kollégiumi életről Ballai Annával, az Apafi Mihály Református Egyetemi Kollégium tanulmányi titkárával, valamint két Apafi kollégistával készítettem interjút. Az interjúkat az alábbiakban olvashatják:
Ballai Anna, az Apafi Mihály Református Egyetemi Kollégium tanulmányi titkára
– Mit kell tudni a kollégium megalapításáról?
– A kollégiumot 2002-ben alapította az Erdélyi Református Egyházkerület azzal a gondolattal, hogy legyen Kolozsváron egy olyan hely, ahol magyar egyetemista diákok megismerhetik egymást és kialakulhat köztük egy ismeretségi háló. Ugyanakkor azzal a gondolattal is, hogy a tehetséges diákoknak biztosítson megfelelő lakhatási feltételeket, olyan helyet, ahol szakmailag fejlődhetnek.
– Anyagi működtetés: milyen alapokból, forrásokból történik?
– Nagyrészt a diákok befizetéseiből tartjuk fent a kollégiumot, de nyilván az egyházkerület is hozzájárul a kollégium működéséhez és ezen felül azzal próbáljuk pótolni a bevételeket, hogy nyáron kiadjuk a szobákat turistáknak. Vannak különböző pályázati források is, amelyek időnként bejönnek és abból ösztöndíjakat adunk.
– Ezek romániai, vagy magyarországiak?
– Általában magyarországiak.
– A kollégium számára fontos a tehetségápolás?
– Igen. Elsősorban ez volt a kollégium alapításának a főgondolata, hogy azok a tehetséges magyar diákok, akik Kolozsvárra kerülnek, kapjanak ösztönzést, és ezt részben azzal próbálja a kollégium támogatni, hogy kiváló feltételeket nyújt ahhoz, hogy az emberek végezni tudják a dolgukat, másfelől pedig ahhoz, hogy valaki itt maradhasson, teljesíteni kell bizonyos tevékenység-minimumot.
– Pontosabban: miről van szó?
– Szervezünk bibliaórákat, vannak előadások, ezek előadóit mi kérjük fel, általában egyetemi oktatókat. Mindezek folyamatosak. A bibliaóra hetente kétszer van, illetve többféle műhely van és mindegyiket havi rendszerességgel szervezzük. és van egy részvételi minimum, mennyi rendezvényen kell mindenkinek részt vennie.
– Ön szerint a diákoknak melyik program tetszik a legjobban?
– Ez személyenként változó. Van egy kórusunk, van diákelőadói műhely, aztán a 20. századi műhely, ami a 20. századi történelméről szól, és az európai és regionális kihívások műhelye, amit a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem előadói tartanak. A diák dönti el melyiken szeretne részt venni.
– Hány magyar kollégiumról tud ön Romániában? Hiánnyal tartják a kapcsolatot?
– Van egy új egyházi kollégium, ezt az Erdélyi Református Egyházkerület alapította a marosvásárhelyi orvostanhallgatóknak. Annyi a különbség, hogy az kimondottan orvosis diákoknak szól, ezért valószínű nekik sokkal könnyebb megszervezni a szakmai részét. Nálunk a diákok sokféle szakra járnak, ezért sokkal nehezebb olyan rendezvényt szervezni, amely minden diákot megszólít.
– A marosi kollégiumon kívül van az Apafihoz hasonló kollégium itt Kolozsváron?
– Tudtommal a katolikusoknak is van, de azt hiszem, sokkal kevesebben vannak, talán 16-17-en.
– És ez egy szakot szolgál ki?
– Nem tudom, nem ismerem őket személyesen.
– A kínált programban és felvételi kritériumokban különbözik az Apafi más egyetemi kollégiumtól, ha igen, miben?
– Gyakorlatilag ebben, hogy előadásokat és programokat szervezünk, meg abban is, hogy van egy minimális elvárás a diákokkal szemben, amit teljesíteni kell.
– Van-e egy kiemelten fontos rendezvénye a kollégiumnak?
– A legfontosabb az Apafi Napok, amit minden évben tavasszal tartunk meg, általában áprilisban. Minden évben változó. Volt alkalom, amikor diákkonferencia volt része. Általában vannak vetélkedők, este buli és van kirándulás is. Ilyenkor közösen szoktunk főzni, mivel általában a rendezvény egynapos. Célunk a minél színesebb program, ezáltal próbáljuk megszólítani a diákokat, ez is egy, a kollégiumi közösségépítést szolgáló alkalom.
– Kérem, beszéljen a felvételiről.
– A felvételinek két része van. Az első rész: be kell küldeni egy dossziét, benne a tanulmányi eredmények, önéletrajz, és egy lelkészi ajánlólevél is kell. Ezek mellett van egy formanyomtatvány, amit ki kell tölteni. Ha nagyon sok jelentkező van, ezek alapján történik az első rangsorolás. Általában hárman vannak egy helyre. A második kör egy interjú, amit a kollégium kuratóriumi tagjai tartanak. A felvételiben ez a döntő, hogy mindenki személyesen milyen benyomást tud kelteni, hogy milyen céljai vannak az életben, mit akar itt Kolozsváron, mennyire kötődik az egyházhoz, hogy érzi, mit tudna ő önmagából hozzáadni a kollégiumhoz.
– Milyenek az itt élő fiatalok visszajelzései?
– A visszajelzések jók. Az itt lakók 95-98 százaléka jól érzi magát. Minden évben van egy-két diák, aki nem tud beilleszkedni, hogy meg kell osztania az életterét másokkal, ez már gondolom személyes beállítottság kérdése. Alapvetően a diákok jól érzik magukat és valóban működik az, amiért a kollégiumot létrehozták: nagyon sok személyes jó barátság és életre szóló kapcsolat alakul ki.
– Említette, hogy egy helyre három diák jelentkezik. Tervezik, hogy a jövőben a kollégium bővítését?
– Erre is gondoltunk, de jelen pillanatban nincs ilyen terv. Gyakorlatilag nincs ahol megvalósítani. A kollégium egyik erőssége maga az elhelyezkedése, hogy a központban van és most nincs olyan épület, ahol bővíteni lehetne. Valóban minden évben, amikor szembesülünk azzal, hogy milyen sokan jelentkeznek, felmerül, hogy milyen jó lenne bővíteni.
– Vannak más jövőbeni tervek, új rendezvények?
– A kollégiumi programokra összpontosítunk. Törekszünk arra, hogy legyenek új műhelyek. Pár év alatt telítődik egy-egy műhely és mindig keresünk új előadókat, új foglalkozásokat.
Interjú az Apafi Kollégium lakóival: Gál-Joó Melániával (egyetemista orvosi mérnöki szakon) és Mátyás Eduárddal (műegyetemista)
– Honnan hallottál először az Apafi kollégiumról?
– Melánia: Egy barátnőm testvérétől hallottam először az Apafi Mihály Református Egyetemi Kollégiumról. Bár ő nem lakott itt, viszont jól ismerte, mert több ismerőse volt kollégista. Ő mesélt a kollégiumról, és hangsúlyozta, hogy mennyire szeretett volna a tagja lenni. Ez volt egy fő indok, amiért úgy gondoltam, beadom a jelentkezésem.
– Eduárd: Az Apafi kollégiumról először a nővéremtől hallottam, aki egy évet lakott itt, mielőtt én felkerültem volna. Ő részletesen elmesélte mindazt, amit tudni kell az itteni kollégista életről.
– Miért adtad be a jelentkezésed a kollégiumba? Volt külön ambícióid ezzel kapcsolatban?
– Melánia: Egy fő indokot már említettem. Egy másik fontos dolog volt számomra az, hogy egy olyan környezetbe kerüljek, ahol mindig társaság vesz körül, és egy közösség aktív tagja lehetek.
– Eduárd: Bár lehetőségem volt a Műszaki Egyetem bentlakásában lakni, mégis vágytam egy magyar, keresztény közösségre, amelyhez közelebb kerülhetek, ahol otthon érezhetem magam, és akik egy második családi közösségé válhatnak.
– Mióta vagy a kollégium tagja?
– Melánia: 2015 szeptemberétől vagyok itt.
– Eduárd: 2016 októberén kerültem fel Kolozsvárra és kezdtem meg az egyetemi és egyben a kollégista életet. Így lassan fél éve vagyok a kollégium tagja.
– Szerinted mi a kollégium jellegzetessége?
– Melánia: Ez nem egy átlagos bentlakás, nem csak lakótársakra, hanem igaz barátokra is lelhetünk benne. A közös programok által különböző emberekkel alakíthatunk ki szoros kapcsolatokat.
– Eduárd: A kollégium jellegzetessége az, hogy amikor felkerülsz, hirtelen lesz 60 nővéred és 20 bátyád… Ez olyan, mint egy hatalmas család, ahol mindig van lehetőséged szolgálni és mindig van kitől segítséget kérni. Akár a sütés-főzés kulisszáiba is betekintést nyerhetsz… Együtt veszünk részt bibliaórákon, megyünk ifire vagy akár közös, saját kezdeményezésekkel jövünk, mint például az Adventi FLASH-MOB.
– Mi volt az elő kollégiumi benyomásod?
– Melánia: Én soha nem szerettem volna bentlakásban lakni, mert féltem attól, milyen lesz egy idegen közösség tagja lenni, távol a szeretteimtől, egyedül. Az utolsó pillanatban döntöttem mégis a bentlakás mellett, mert kíváncsi voltam saját magamra, hogy képes leszek-e ezzel az új kihívással szembenézni, és „feltalálni” magam. És így utólag elmondhatom, hogy az egyik lehető legjobb döntés volt!
– Eduárd: Valójában pont erre számítottam. De mivel még nem volt részem ilyen élményben, nem tudtam felkészülni rá. Az első hetekben úgy éreztem magam, mint egy táborban, ami bizony nem ér véget olyan hamar. Nagyon sok új barát, kiváló szobatársak és új, egyedi élmények.
– Milyen a hangulat a kollégiumban?
– Melánia: Talán a legfontosabb jellemzője a kollégiumi hangulatnak a családiasság.
– Eduárd: Bár sokan vagyunk, a csend jellemző a kollégiumi légkörre. Leginkább este vagyunk együtt s egy teánál mesélünk az aznapi történtekről. Ha valakivel összefutsz, még ha sürgős dolgod is van, akkor is egy Szia! mellett helyet kap egy rövid beszélgetés. Ez mindig családiassá teszi a légkört.
– Milyen volt a felvételit a kollégiumba, mik a tapasztalataid?
– Melánia: A személyes találkozás előtt egy részletes dokumentumot kellett elküldeni a kollégium vezetőségének, majd ha azokat megfelelőnek ítélték, akkor következett a személyes találkozás, az interjú.
– Eduárd: A lelkészi ajánlólevél és az önéletrajz mellett az interjú volt számomra a legmeghatározóbb. Izgatottan mentem be és meséltem el életem fontosabb történeteit és válaszolgattam a feltett kérdésekre. Szerintem nagyon jó módja annak, hogy a legjobb döntést hozzák meg.
– Milyen fogalakozásokon veszel részt? Ebből melyik a kedvenced?
– Melánia: Szeretem azt, hogy a kollégiumban sok lehetőség közül lehet választani. Tavaly például tagja voltam a színjátszó körnek, ami nagy felüdülést jelentett számomra, mert olyankor teljesen elterelődött a hétköznapok gondjairól a figyelmem, és az 1-2 óra után nagyobb lendülettel tértem vissza a teendőimhez. Ezen kívül részt veszek a bibliaórákon és a műhelygyakorlatokon, utóbbiakat azért szeretem, mert mindig érdekes témákat boncolgatunk, és ezek által egyre több mindent fedezünk fel magunkkal és a világgal kapcsolatban is.
– Eduárd: Áhítatokon, műhelyeken, és más kollégium által szervezett tevékenységeken veszek részt. Voltunk már együtt múzeumban is. A kedvencem, a saját kezdeményezésű adventi Flash-Mob volt, ahova bevontuk a Teológián tanulókat és a Fike tagjait is.
– Úgy tudom, hogy különböző kritériumoknak kell a kollégiumi tagsághoz megfelelni. Melyek ezek a kritériumok?
– Melánia: Számos kritérium van, amelyeket teljesíteni kell ahhoz, hogy itt lakhass. Ezekből kettőt emelnék ki. Az egyik: meg kell felelj a kollégiumi minimumnak, ami abból áll, hogy egy félévben hat alkalommal részt kell vegyél a bibliaórákon valamint két alkalommal a műhelygyakorlatokon. A másik fontos feltétel: év végén meg kell legyenek a kreditszámaid az egyetemen, hogy a következő tanévben is tagja maradhass a kollégiumnak.
– Eduárd: Úgy érzem a legfontosabb a keresztény lelkület és az Istent szerető hívő élet.
– Visszaemlékezve, mit élveztél a legjobban az eltöltött kollégiumi évek alatt?
– Melánia: Talán a legjobb, legmélyebb élményeim a közös játékestek voltak, valamint a tanulóban eltelt percek, hisz még ha sok is volt a tananyag, és néha nehezen is küzdöttem meg vele, de mindig volt valaki, akivel pár percet vidáman elbeszélgess, elkacagj, és újult erővel térj vissza a könyvek mellé.
– Eduárd: Bár még alig fél éve vagyok Apafis kollégista, az esti közös beszélgetések nagyon meghatározták a napokat. Ezen felül, ha nehéz vizsgáim, projektjeim voltak, akkor egy-egy csoki, és egy rövid „meg tudod csinálni” üzenet várt mindig a dolgozatom mellett. Ez sokat segít a nehezebb időszakokban. A közös, akár többnapos mikulásozás, vagy a korai, elkészített reggelik mind-mind olyan emlékek, amelyek meghatározzák az itt eltöltött időt, és hiszem, hogy ez az a közösség, amelyben nagy valószínűséggel részese lehetsz hasonló csodás történeteknek.
– Mi a kollégium legnagyobb hozadéka számodra?
– Melánia: Talán az egyik legjobb dolognak azt emelném ki, hogy három igaz új barátra leltem, akikre, úgy érzem, mindig számíthatok, és ez igazán fontos, ha nem a legfontosabb dolog minden ember életében! Valamint megtanultam egy – az elején új, idegen – közösségben élni!
– Eduárd: A kollégiumban sok más hozzám hasonló emberrel élhetem meg Istenbe vetett hitemet.
– Ajánlanád másnak is a kollégiumot?
– Melánia: Természetesen igen, nemcsak a jó társaság és a jó körülmények miatt, hanem mert úgy gondolom, hogy itt mindenképp valami pluszt kap, és mindig számíthat valakire, sok más hellyel ellentétben!
– Eduárd: Mindenkinek ajánlom az Apafi kollégiumot, hogy megtapasztalhassák azokat a csodákat, amelyeket én is, ilyen rövid idő alatt megtapasztalhattam.