Állami forráselosztás

Tudástár

Pápay Boróka Tímea

 

Állami forráselosztás

a romániai magyar nonprofit szektorban

 

Bevezetés

A nonprofit szervezetek valamely szükségletek kielégítésére jönnek létre, azokon a területeken, amelyeket a gazdasági és/vagy a kormányzati szektor valamilyen okból kifolyólag nem lát el. (Evers–Laville 2004) A nonprofit szektornak mintegy korrekciós funkciója van. Az állami szektor különböző módokon próbálja finanszírozni ezeknek a szerveződések a működését, mert tevékenységüket szükségesnek ítéli. (Ágh 1999) Ezen a ponton az állami szektor azzal, hogy milyen jellegű tevékenységeket támogat, befolyásolhatja a nonprofit szféra alakulását.

Kutatásunk ezeket az állami támogatásokat elemzi helyi viszonylatban. A romániai magyar nonprofit szervezetek abban a speciális helyzetben vannak, hogy romániai és magyarországi pályázati forrásokhoz is hozzáférnek.

A civil szféra köztudomásúlag kulcsfontosságú szerepet tölt be az erdélyi magyar[1] társadalom működésében, ugyanakkor több elemzés is kimutatja, hogy anomáliát mutat a szerkezetét illetően. (Kiss 2006) Más európai társadalmak civil szféráihoz képest túlsúlyban vannak a kulturális szervezetek. (Kiss 2010) Ennek értelmezését a pályázati rendszer tükrében vizsgáltuk meg.

A kutatás az elmúlt években a Communitas és a Szülőföld Alapítvány által szétosztott támogatásokat vizsgálja. Ezen alapítványok ugyanis kimondottan az erdélyi magyar nonprofit szféra támogatását tűzték ki célul, és ennek megfelelően írják ki pályázataikat. Az erdélyi magyar közösséget olyan komplex csoportként értelmeztük, amely társadalom a társadalomban, mivel saját elitje és intézményrendszere van. Ezen feltételezés szerint a civil szféra aktivitásai széles spektrumot kell, hogy lefedjenek, reagálva számos olyan társadalmi igényre, amelyet a politikai elit valamilyen oknál fogva nem lát el. A nonprofit tevékenységi területek szerinti szubjektív önbesorolás alapján a kulturális tevékenységet folytató szervezetek dominanciája egyértelmű, de kérdéses, hogy a pályázati források elosztása is ezt igazolja-e. Meg kell vizsgálni, hogy az állami szektor milyen tevékenységeket támogat. Fontos kérdés a pályázók viselkedése is, hogy miként reagálnak a kiírásokra, hogyan válnak sikeres pályázókká az adott rendszerben.

Kutatásunk során a 2007-2010 közötti időszakot vizsgáltuk meg[2], az említett két alapítvány pályázati eredményei alapján. A leadott pályázatokat kategóriákba soroltuk, így nyomon követhetővé vált a támogatások tevékenységi területek szerinti megoszlása. Ezeket az arányokat megvizsgáltuk az áttekintett négy évben, és a két pályáztató esetében össze is vetettük őket egymással. A célunk az volt, hogy megvizsgáljuk, hogyan változik az említett források eloszlása a szervezet tevékenységi típusára vonatkoztatva. Feltételezzük, hogy a támogatások kategóriák szerinti eloszlása és ezek időbeni változása alapján következtetni lehet arra, hogy mindkét esetben az állami szektor finanszírozás-politikája hogyan befolyásolja a romániai magyar nonprofit szervezetek pályázási szokásait, illetve ez időben hogyan módosul, hogyan reagál a pályáztató és hogyan viselkedik a pályázó.

A kutatás két aspektusból vizsgálta a forráseloszlást. Először a pályáztatók szemszögéből, ezek finanszírozási logikájára, illetve a logika időbeli dinamikájára rávilágítva. Ehhez egy olyan adatbázisra volt szükség, amely tartalmazza az említett négy év két pályáztatóhoz leadott összes pályázatát és a pályázók adatait. Másodsorban a pályázók szemszögből vizsgáltuk a forráseloszlást, hogy kik a sikeres pályázók, és ők milyen karakterisztikával rendelkeznek, mely területen tevékenykednek, és mely területekre nyújtanak be pályázatot. Összehasonlítottuk a leadott és nyertes pályázatok számát, a megnyert összeg és a pályázatok arányát, de azt is, hogy térben hogyan koncentrálódnak a sikeres pályázók. Ehhez a vizsgálathoz egy másik adatbázisra volt szükség, melynek elemzési alapegységeit a szervezetek képezték.

A tanulmány egy tágabb elméleti keret meghatározásával indít, amely kontextusba helyezi a nonprofit szférát a társadalomban. Ezt követően a romániai magyar nonprofit szektort jellemeztük meg egy 2009-2010-ben készült átfogó felmérés segítségével. (Kiss 2010) A módszertan leírása és a két adatbázis bemutatása után következnek a tanulmány hipotézisei. A következtetések két részre oszthatók. Az egyik a pályáztatók szempontjából levonható tanulságok, a másik pedig a sikeres pályázók fantomképének megrajzolása az általuk alkalmazott technikák vázolásával.

Civil szféra és társadalom viszonya szociológiai perspektívából

Nonprofit szervezeteknek tekintjük azokat az egységeket, amelyek a társadalomban fellépő valamely szükségletek ellátására jönnek létre, melyekre az állami és a gazdasági szektor nem tud kellőképpen válaszolni. (Evers–Laville 2004) Ezek rendelkezhetnek jogi háttérrel, melyeknek három formája Romániában az alapítvány, az egyesület és a szövetség. (Kiss 2010) Azokat a szervezeteket is tekinthetjük civilnek, amelyeknek nincs jogi státusuk, mivel adott esetben ez nem kizáró jellegű pályázatok benyújtásánál.

A civil szféra vizsgálatában központi szerepet játszik a civil szféra és a politikai hatalom viszonyának elemzése, amely két korszakra bontható. A klasszikus korszakban a modern polgári társadalom kialakulásával egyidőben létrejöttek olyan igények, melyeket a politikai szféra nem volt képes ellátni. A civil szféra ezen igények kielégítésére jön létre. Ennek következtében érdekellentét állt fenn a politikai hatalom és a civilszféra között. (Kiss 2006) A második korban a két szféra viszonya együttműködéssé alakul át. A fejlett demokráciában a legfontosabb politikai változás a kormányzatról a kormányzásra való átmenet. A húszadik századi kormányok fokozatosan növelték az állampolgárok alapvető szükségleteit kielégítő intézkedésekre fordított költségeket, viszont nem voltak képesek megbírkózni a komplexszé váló társadalom igényeivel. Az állami funkciók jelentős részét a kormányzat mintegy kiszervezte civilek részére, erre pedig támogatást is biztosítottak. (Ágh 1999) E finanszírozás következtében a civil szféra mérete megnövekedett.

A jó kormányzás tehát intézményesített társadalmi párbeszéd, ami civilek bevonásával valósul meg. A kormányzásra való áttérés ugyanakkor politikai decentralizáció, melynek három formája van. Az első a kormányzati funkciók alacsonyabb döntési szintre tétele, a második a kormányzati hatáskörök centrumból regionális szintre való helyezése, a harmadik a felelősség áthelyezése a közszférából a magán szférába, vagyis a harmadik szektorba. Így három kormányzati alapszint jön létre a modern demokráciában, ezek viszonylagosan elkülönülnek egymástól. Az egyik a központi kormányzati szféra, vagyis a kormány és a minisztériumok szintje. A másik a félkormányzati szféra, ahova az országos főhatóságok és egyéb állami szabályzó szervezetek tartoznak, ezt a szakirodalom QUANGO-nak (quasi governmental organization) nevezi. (Ágh 1999) A harmadik a magánszektor, amely intézményi szinten önálló, ez az állam magánkormányzati szintje, vagy ha úgy tetszik, a civil társadalom állami szintje. Ez közvetítő szint az állam és a civil társadalom között, a civil társadalom ernyőszervezeteit tartalmazza. Ez a szféra politikai középszinten kétfelé ágazik, a funkcionális érdekszervezetek és a regionális önkormányzatok felé. Ez a szektor találkozik a piaci szférával is, ezért is nevezik harmadik szektornak. (Ágh 1999)

  1. ábra: A szektorok egymáshoz viszonyított ábrázolása

Forrás: Evers–Laville, 2004.

A tanulmányban Evers és Laville értelmezését használtuk, ahol a nonprofit szektor, vagyis harmadik szektor, lásd a mellékelt ábrát, az állami szektor, a piaci szektor és a közösség között helyezkedik el. Ezen szektor arra hivatott, hogy azokat a szükségleteket elégítse ki, melyeket a másik két szektor nem lát el. A szektorok metszéspontjaiban vegyes szerveződéseket találunk. A harmadik szektor működése különösen fontos lehet kisebbségi közösségek esetében, hiszen az állam a tömeges igények kielégítésére törekszik.

Romániai magyar nonprofit szektor jellemzése

Kiss Dénes dolgozta ki a kisebbségi intézményrendszer romániai magyarságra alkalmazható modelljét, melyhez a következő főbb szempontokat vette figyelembe. (Kiss 2006) A magyar ügyvitelű intézményeket tekinti magyar intézményeknek. Az intézményrendszert hat alrendszerre osztja, ezek politikai, közigazgatási, gazdasági, vallási, művelődési, oktatási és tudományos alrendszerek. A harmadik szempont, hogy a többségi társadalomhoz képest a kisebbségi társadalom intézményei fokozottabban civil keretek között működnek. A nonprofit keretek között működő kisebbségi intézményrendszer, mint mező[3] a két többségi mezőhöz, tehát a magyarországi és romániai intézményrendszerhez kapcsolódik, változó autonómiával. A formális civil szféra egy része funkcióját tekintve valójában költségvetési típusú intézmény, vagyis civil formában létrehozott, de állami intézmény funkcióját ellátó szervezet. Ezért is tévesek azok a feltevések, amelyek a romániai magyarok fokozott civil öntudatára következtetnek a civil szférájuk relatíve nagyságából. (Kiss 2006) A mezőt azonban nem egy egységes civil szervezeti mezőnek kell elképzelni, mint a nyugati szakirodalomban, ahol a nonprofitok egymással versengenek. Itt a mezőt az említett alrendszer költségvetési intézménye és a hozzá kapcsolódó nonprofitok alkotják. Például az oktatási alrendszer költségvetési intézménye az iskola és az egyetem, a hozzá kapcsolódó szervezetek pedig a különböző oktatási, kutatási szervezetek, mint a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (továbbiakban KMEI). De említhetnénk a közigazgatási szférát, aminek a költségvetési intézmény része a magyar többségű önkormányzatok, és a kistérségi társulások pedig hozzájuk kapcsolódnak. Itt arról van szó, hogy a többségi társadalmak által létrehozott állami intézményeket a romániai magyar elit egy része a társadalom szempontjából szükségesnek tartotta és civil keretek között hozta létre a saját társadalmában, mivel erre állami keretek között nem volt lehetőség. Ezen szervezetek nem civil jellegűek, a kormányzathoz fűződő viszonyuk mentén jellemezhetők, nem pedig azzal szemben. Számos szervezet így nem egyéb, mint nemzetállamokban létrehozott költségvetési intézmény analógiájára létrehozott civil szervezet. (Kiss 2006)

A következőkben a Kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet átfogó elemzése alapján tekintjük át a romániai magyar nonprofit szektor fontosabb sajátosságait. A romániai magyar civil szféra a magyar lakosság számához viszonyítva kis méretű, hiszen az aktív civil szervezetek alig adják ki az összes romániai szervezetek számának 2 százalékát, míg a magyarság aránya 6 százalék körüli Romániában. Nagyságrendileg ezernél valamivel több szervezetről beszélünk. (Kiss 2010)

A szervezetsűrűség viszonylag egyenletes. A civil szervezetek területi megoszlása egybevág a magyarok térbeli elhelyezkedésével, kicsit magasabb a szórványban. A falusi szervezetek aránya magasabb, mint a romániai adatok esetében, azonban a falusi lakosságon belüli szervezetsűrűség alacsonyabb, mint a városi. A nonprofit szervezetek mintegy egyharmada működik falun. A kulturális szervezetek túlsúlyban vannak, a szektor több mint fele fő tevékenységét tekintve kulturális szervezet. Ez a típus 2006 és 2009 között arányában nőtt. Ugyanakkor kevesebb a romániai átlagnál az egészségügyi és környezetvédelmi szervezetek aránya.

Összehasonlításképpen, Salamon és Sokolowski globálisan 32 ország nonprofit szféráját vizsgálta, itt a szervezetek 19 százaléka kulturális, 32 oktatási, 19 szociális szolgáltatásokra szakosodott. (Salamon–Sokolowski–List 2003: 28)

A szervezetek évi költségvetése átlagosan 5 ezer és 10 ezer lej között van (ez forintban kb. 300 ezer és 600 ezer közötti intervallumot jelöl, euróban 1000-2000 közötti sávot). A civil szervezetek legfontosabb anyagi fenntartói a hazai pályázati források. Visszaszorulóban vannak a külföldi, elsősorban magyarországi támogatások. A szervezetek több mint fele ugyanakkor legfontosabb forrásként valamilyen pályázati forrást jelölt meg. (Kiss 2010)

A kutatás leírása

A két alapítványról – Szülőföld, Communitas – röviden a következőket mondhatjuk el. A romániai magyar civil szféra két legfontosabb finanszírozó szervezetéről beszélünk, hiszen támogatásaik célcsoportja az erdélyi magyar nonprofit szféra, és az erdélyi civil szervezetek többsége pályázik a két forráshoz.

A Communitas Alapítvány a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) által létrehozott alapítvány, mely román költségvetési forrásokat oszt tovább romániai magyar nonprofit-szerveződések között. Törvény írja elő, hogy a nemzeti kisebbségek tagjai által működtetett szervezeteket támogatni kell a kisebbség lélekszámával arányosan. A támogatás módjáról a kormány dönt. Szintén törvényben szabályozott, hogy ki számít nemzeti kisebbségnek és milyen feltételeket kell teljesítenie a támogatáshoz. (Mohacsek 2009) A magyar kisebbség esetében ezt a pénzt az RMDSZ alapítványa, a Communitas osztja el. A törvény értelmében minden nemzeti kisebbségnek szánt támogatást az illető kisebbséget a parlamentben képviselő szervezet jogosult elosztani, jelen esetben az RMDSZ. Fontos megemlítenünk azt is, hogy ezek a források javarészt a kulturális másság megőrzését szolgálják, ezért javarészt ilyen célokkal lehet felhasználni.

A Szülőföld Alap magyar költségvetési forrásokat oszt el határon túli magyar szervezetek számára. A rendszer kevésbé stabil, mint a Communitas esetén. Elég csak arra gondolnunk, hogy az egymást követő magyar kormányok eltérő módon értelmezték a határon túli magyar kisebbségekhez fűződő kapcsolatot. Egyik kormány a nemzet részeként, más inkább hátrányos helyzetű csoportként kezelte őket. A közösséget megillető jogok és a velük szembeni kötelezettség tekintetében, de a támogatáspolitikát illetően is jelentős eltérések voltak a kormányok nézőpontjai között. (Morauszki–Porubszky 2009)

Munkánk során két adatbázissal dolgoztunk, melyeket az alapítványok honlapjain meglévő adatbázisokból állítottunk össze.[4] Az első tartalmazza az összes pályázatot, amit a vizsgált négy év alatt a két alapítványhoz benyújtottak, a második az adott módszertan alapján kiválasztott, támogatott szervezeteket. A két adatbázis tehát arra szolgált, hogy egyrészt a pályáztató szempontjából a támogatások elosztásának logikáját következtessük ki, a második pedig a sikeres pályázók oldaláról vizsgálja az ügyet, ha úgy tetszik, egy általános képet festettünk a sikeres pályázókról.

Az első adatbázis 7740 pályázatot tartalmaz a vizsgált négy évből. A Communitas Alapítvány csak a nyertes pályázatok listáját tette közzé, míg a Szülőföld Alap a nyertes és elutasított pályázatok listáját egyaránt közzétette. A Communitashoz leadott nyertes pályázatok száma 4823, míg a Szülőföldhöz leadott összes pályázat száma 2917. Ebből 1213 nyert és 1713 nem nyert.

Az adatbázis tartalmazza a szervezet nevét, a pályázott program címét, a települést, ahol a szervezet működik, a pályázás évét, a pályáztatót, a pályáztató által meghatározott tevékenységi terület szerint kijelölt szaktestületet, ahová a munkát benyújtották (például oktatás, sport, stb.). Az adott szaktestületek/területek a két pályáztatónál eltérőek. Ezeket összehasonlíthatóvá kellett tenni, ezért a pályázatokat újraosztályoztuk tevékenységi terület szerint. A kategorizálásához a The Johns Hopkins Comparative Non-profit Sector Project munkatársai által kidolgozott International Classification of Non-Profit Organizations-t (ICNPO) használtuk, ami nemzetközi standard osztályozásnak számít. (Salamon–Sokolowski–List 2003) Ezáltal az eredmények nem csak a két pályáztató esetében, hanem más országok eloszlási rendszerével is összehasonlíthatóak.

Néhány szaktestület esetében egyértelmű, hogy az oda beérkezett pályázatok köre melyik nemzetközi osztályozás szerinti tevékenység-területhez sorolandók. Így például a kultúra és közművelődés körébe a következő, Szülőföld Alapnál megjelenő testületeket soroltuk: művészeti, közgyűjteményi, közművelődési intézmények és szervezetek működési- és programtámogatása, magyar nyelvű kulturális folyóiratok támogatása, hivatásos színházak, táncszínházak és az opera országon belüli tájolási programjainak és új produkciók megvalósításának támogatása, magyar könyvkiadás támogatása, dokumentum- és rövidfilmek készítésének támogatása, határon túli magyar kulturális szellemi örökség digitalizálásával és internetes megjelenítésével kapcsolatos programok támogatása, magyar elektronikus média támogatása, stb. Az oktatás témakörébe pedig a következőket: a magyar nyelven is oktató felsőoktatási intézmények és/vagy háttérintézmények működési, kutatási, eszközfejlesztési, valamint szakmai programjainak és tudományos kiadványainak támogatása, szórványvidéken működő magyar nyelvű oktatási intézmények fejlesztési és működési támogatása és így tovább. A romániai magyar egyházi tulajdonban levő épített örökség feltárási, leltározási és felújítási programjainak támogatását a vallási tevékenységhez soroltuk be, míg a falugondnoki szolgáltatások támogatását jellegéből adódóan a szociális segítségnyújtás kategóriájába. Az egyéb kategóriába jelen esetben pedig azok a lebonyolító szervezetek pályázatai tartoznak, akik külső pályázaton továbbosztják a támogatásokat. Ilyen szervezet például az EuroTrans Alapítvány.

A Communitas Alapítványnál nehezebb volt a besorolás. Elsőként kivettük az elemzésből azon szaktestületeket, amelyek célcsoportja nem a nonprofit szféra, ilyen például az utazástámogatás vagy az alkotói ösztöndíj esete, melyet egyéni pályázók vehetnek igénybe. Második körben meghatároztuk az egyértelműen besorolható szaktestületek körét, mint a művelődés szaktestület, vagy a sport szaktestület. Volt azonban két olyan szaktestület, amely pályázatai aligha kezelhetők egységesen. Az egyik a szórvány szaktestület, a másik pedig az ifjúsági szaktestület. Az ezekhez beérkezett pályázatokat külön próbáltuk azok címe szerint bekategorizálni. Amennyiben a projekt címe nem tartalmazott egyértelmű információt, a pályázó szervezetből indultunk ki. A szórvány szaktestület pályázatai túlnyomó részt a kultúra területéhez tartoznak, azonban az oktatás, a sport, a környezetvédelem és a vallási tevékenységek is megtalálhatók a pályázatok között. Az ifjúsági szaktestületnél már más a helyzet. A kulturális tevékenységekre nyert pályázatok száma itt sem elhanyagolható, azonban itt a gazdaság, település és közösség-fejlesztés, az érdekvédelem és képviselet, politika illetve a környezetvédelem tárgykörébe tartozó projektek is nagy számban megjelentek.

A kategorizálás során sok probléma felvetődött. Például az, hogy egy vallási ifjúsági szervezet találkozóját vallási vagy közösségépítési tevékenységnek fogjuk fel, vagy egy politikai ifjúsági szervezet műhelytáborát hogyan értelmezzük. Itt minden esetben a szervezet céljaiból és általános tevékenységéből indultunk ki. Hiszen vélhetőleg nem ugyanazért találkoznak egy vallási ifjúsági szervezet tagjai, mint egy politikai ifjúsági szervezet tagjai, hanem a megfelelő területen fejtenek ki tevékenységet. Ugyanakkor, ha a pusztakamarási iskolások találkoznak a pusztaújlaki iskolásokkal, és ez nem kimondottan tanulmányi tábor, annak vélhetően közösségépítés a célja.

A szórvány és ifjúsági szaktestületek esetében fontos funkció, hogy lehetőséget adnak olyan tevékenységek támogatására is, amelyek más szaktestület kereteiből kimaradtak. Így a vallási, az érdekvédelmi, környezetvédelmi, egészségügyi tevékenységek is megjelenhetnek a támogatott pályázatok között, míg a Szülőföld Alapnál erre nincs lehetőség.

A kategorizálás utáni feladat volt, hogy az összegeket egy pénznembe alakítsuk át, ez pedig objektív okokból a forint lett. Nem törekedtünk precíz átalakításra, 65 forintos hozzávetőleges árfolyam-szorzót állapítottunk meg a lej átszámításához. A Communitas Alapítványnál a kiosztott összegek átlaga 85 ezer forintnak megfelelő összeg, míg a módusz, vagyis a leggyakrabban előforduló érték a 65 ezer forint. A Szülőföld Alapnál ennél nagyobb összegekről beszélhetünk. A nyertes pályázatokra kiosztott összegek átlaga 1,2 millió forint, itt az értékek módusza 500 ezer forint.

A szervezeteket tartalmazó adatbázis felépítésénél azt az ötven szervezetet választottuk ki, akik a vizsgált évek alatt a két pályáztatónál a legtöbb támogatást nyerték el. Számos szervezet működik ernyőszervezetként és ezeknek sok nagy(obb) városban fiókszervezetei vannak. Ha példaként vesszük az Erdélyi Kárpát-Egyesületet (továbbiakban EKE) vagy a Magyar Ifjúsági Demokrata Szövetséget (továbbiakban MIDESZ), akkor jól látható, hogy a fiókszervezetek önálló szervezetként működnek saját tagsággal, saját költségvetéssel, tevékenységtervvel és alapszabályzattal. Illetve személyes tapasztalatokból kiindulva azt is elmondhatjuk, hogy teljesen másképp működik egy partiumi (alföldi) EKE, mint egy székelyföldi. Nem kezelhetjük tehát az összes EKÉ-t egy szervezetként, és az általuk benyújtott pályázatokat egy szervezet pályázatainak. A fiók- (al)szervezeteket tehát minden esetben település szerint különválasztottuk. Az adatbázis nem tartalmazza azokat a szervezeteket, amelyek a Szülőföld Alap forrásainak továbbosztását szolgálták külső pályázati kiírásokkal, mint például az EuroTrans Alapítvány. Az EuroTrans nagyon hasonló kiírásokat alkalmazott a Szülőföld Alapéhoz, csak kisebb forrás állt a rendelkezésére. Az adatbázis tartalmazza viszont olyan a pályázatokat, amelyek szintén továbbpályáztattak, mint a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet, azonban ez belső volt és kijelölt célokra szolgált. A KMEI például támogatta az általa tömörített, tagszervezettekként működő szakkollégiumokat vagy a fiatal kutatókat. Ezek a szervezet oktatási célkitűzéseivel álltak összhangban.

A második adatbázis a legtöbb támogatást kapott szervezeteket, és ezek fontos jellemzőit tartalmazza. Tartalmazza a vizsgált években nyert teljes összegeket tevékenységi területek szerint lebontva, a Communitashoz és Szülőföld Alaphoz benyújtott nyertes pályázatokat, az utóbbi esetben a sikertelen pályázatokat is. Tartalmazza továbbá a szervezet bejegyzésének helyét és fő tevékenységterületét, melyhez a Kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet által készített romániai magyar civil szervezeteket tartalmazó kataszterből vettük át[5]. Így próbáltunk egy képet alkotni arról, hogy kik a sikeres pályázók, milyen pályázási stratégiákat alkalmaznak, és milyen jellemzőkkel rendelkeznek.

Az elemzés során a következő hipotéziseket próbáltuk igazolni: 1) a támogatáspolitika erősen kultúra-centrikus, más területek aligha juthatnak forrásokhoz az említett rendszerekben, hiszen erre a kiírások is egyértelműen következtetni engednek; 2) időben a kultúra támogatása csökken, megjelennek az egyéb jellegű tevékenységek is a palettán, ami felzárkózást jelent a nemzetközi trendekhez; 3) falu-város viszonylatában a városi szervezetek vélhetően nagyobb sikerrel pályáznak az említett forrásokra; 4) a szórványban lévő nonprofitok jelen lesznek a legsikeresebb pályázók között. Feltételeztük továbbá, hogy lesz néhány kiemelt szerepű szervezet, melyek Kiss Dénes idézett modelljét alkalmazva a centrum – periféria viszonyában közelebb állnak a centrumhoz, vagyis a költségvetési intézményhez, ezért az ő támogatásuk felülírja az egyéb pályáztatási logikákat.

A pályáztatók támogatás-elosztási logikája

           

A romániai magyar közösség specifikus helyzetéből adódóan specifikusan alakulnak a civil szférája számára nyújtott támogatások eloszlásai is. Nemzeti kisebbség lévén, a Román állam támogatja a magyar közösséget, mint minden más országhatárain belül élő kisebbséget. (Mohacsek 2009) Ugyanakkor a magyar állam, a magyar nemzethez tartozás indokával kezeli kiemelten és támogatja a erdélyi magyar civil szférát. (Morauszki–Porubszky 2009) Elmondható, hogy az említett alapítványok 2009-ben osztották szét a legnagyobb összeget, előtte növekvő utána pedig csökkenő tendenciáról beszélünk.

Ha a Communitas Alapítvány által kiutalt összegek szaktestületek szerinti megoszlását illetően elmondható, hogy a legnagyobb tételt a sajtó szakkollégium által odaítélt források képezik (Ld. 2. függelék). Ezt követi a könyvkiadás támogatása. A sajtó szakkollégium többnyire a hagyományos nyomtatott sajtótermékeket támogatja, ezeknek identitásmegtartó szerepet tulajdonít, mivel ezek piaci logikában nem működnek a szűk fogyasztói kör miatt, ezért szükséges a támogatás. Jelentős tétel a művelődés szaktestület által különböző kulturális programokra kiutalt összeg. Ez 2007-től 2009-ig nőtt, majd visszaesett a 2007-es szintre. A sport tevékenységek és ifjúsági tevékenységek lényegesen kevesebb támogatást kaptak a fent említetteknél.

Megpróbáltuk megbecsülni a szervezetek igényét a szóban forgó pályázati forrásokra. A Communitas alapítvány esetén nyilvánosak azok a statisztikák, hogy a benyújtott pályázatok hány százaléka nyert az adott szaktestületnél. Az alapítvány sajátos támogatáspolitikájának betudhatóan a szórványban zajló programok esetén a legnagyobb a nyertes pályázatok aránya illetve a könyvkiadás szaktestületnél. Sereghajtó az ifjúsági szaktestület és a sport szaktestület, itt van tehát a legnagyobb túljelentkezés a benyújtott pályázatoknál.

A Communitásnál a művelődésre fordított összegek aránya nőtt az évek folyamán, ugyanígy az ifjúságra fordított összegeké is. A szórványtámogatás mértéke csökkent. Feltevődik a kérdés, hogy ez a pályázók körének csökkenése miatt van-e.

A Szülőföld Alapítványnál ha szaktestületek szerint vizsgálva a forráseloszlást, akkor a következőket láthatjuk. A szaktestületek és kiírások a négy év során már-már kaotikus módon változtak (Ld. 1. függelék). Például a falugondnoki szolgáltatások, vagy az önkormányzati információs és pályázati tájékoztató anyagok támogatása nem állandó kategóriák a vizsgált időszakban, hanem van, amikor megjelennek, más évekből meg hiányoznak. Az utolsó vizsgált év, a 2010-es az, amikor a legkevesebb forrást osztotta ki az alapítvány, egyes területeket nem támogattak, miközben az előző években igen. Visszavették az egyetemi háttérintézmények, a szakkönyvkiadás támogatását, de a színházak és a szórvány oktatás finanszírozása is elmaradt ebben az évben. Művészeti, közgyűjteményi, közművelődési intézmények működésének és programjainak támogatását nem érintették ezen évi megszorítások, a kulturális folyóiratokat is kevésbé.

1.táblázat: A vizsgált időszak összesített adatai tevékenység területek szerint (forintban kifejezve a két alapítvány esetén)

Szülőföld Alap Communitas Alapítvány
Összeg (Ft) Százalékos arány Összeg (Ft) Százalékos arány
Kultúra, közművelődés 595600000 40,21% 314274935 76,57%
Sport, szabadidős tevékenységek 0 0,00% 45806150 11,16%
Oktatás, kutatás 611100000 41,25% 16909100 4,12%
Szociális segítségnyújtás 20000000 1,35% 2596750 0,63%
Gazdaság, település és közösség-fejlesztés 35210000 2,38% 11350300 2,77%
Érdekvédelem és képviselet, politika 0 0,00% 12064000 2,94%
Vallási tevékenységek 52000000 3,51% 2821000 0,69%
Környezetvédelem 0 0,00% 3149250 0,77%
Egészségügy 0 0,00% 461500 0,11%
Gazdasági-szakmai szövetség 0 0,00% 1004250 0,24%
Adományozás és közvetítés 0 0,00% 0 0,00%
Nemzetközi kapcsolatok 0 0,00% 0 0,00%
Egyéb 167390000 11,30% 0 0,00%
Összesen 1.481.300.000 100,00% 410.437.235 100,00%

Forrás: saját számítás.

Az International Classification of Non-Profit Organizations-t (ICNPO) szerinti átkategorizálás és forintba való átalakítás után a helyzetet az 1. táblázat mutatja. A két alapítvány által a vizsgált periódusban kiutalt összegeket összehasonlítva azt látjuk, hogy a Communitas Alapítvány a források háromnegyedét kultúrára adta, egytizedét sportra és négy százalékát oktatásra. Kulturális tevékenységekre 2007-ben a források 75%-a ment el, 2010-ben ez már 82%. A sport tevékenységek támogatásánál az látszik, hogy a középső két évben valamivel magasabb volt a támogatás aránya, mint 2007-ben és 2010-ben, összességében azonban egyik terület támogatásának mértéke sem változott jelentősen a vizsgált évek alatt. Évről évre növekedett viszont a nyertes pályázatok száma, vagyis egyre többen nyertek egyre kisebb összegeket. A többi tevékenységterületre az összegnek néhány százaléka jutott, ezek támogatása esetleges. Emlékezzünk arra, hogy több kategória a szórvány szaktestület és az ifjúsági szaktestület pályázatainak átkategorizálása után telt meg. A négy év alatt a támogatott pályázatok száma mintegy negyven százalékkal nőtt, míg a kiosztott összeg csupán egynegyedével. A pályáztatók az inkább kevesebbet, de többnek logikát alkalmazzák.

A Szülőföld Alap a források 40-40 százalékát kultúrára és oktatásra adta, és egytizedét továbbosztásra más szervezeteknek. Az alapítvány viszont akkor is támogatta a kulturális tevékenységeket, amikor jelentősen kevesebb forrást osztott el és más területek finanszírozását megvonta, köztük az oktatásét is. Innen láthatjuk, hogy a kulturális tevékenységek támogatása prioritást jelentett az alapítványnak.

A két pályázati rendszer eloszlási logikája időben teljesen eltér egymástól. Míg a Communitas egy stabil rendszer és közel azonos összegeket, közel azonos arányban osztott szét a négy évben, különbség egyedül a nyertes pályázatok számában mutatkozik, a Szülőföldnél más a helyzet. Itt több pályázati kategória látszólag rendszertelenül jelenik meg és tűnik el az évek során a kiírások közül. Az összesítésben azt láthatjuk, hogy az oktatás és a kultúra azok a területek, amelyek prioritást élveztek, és amelyek a források nagy részét kapták. A kultúrát azért emelhetjük ki a kettő közül mégis, mert ennek támogatása időben állandó, bár itt is jelentősen csökkentek a kiosztott összegek, mégsem tűnik el teljesen a tevékenységterület kiemelt szerepe a támogatási logikából.

Sikeres pályázók

 

Kiválogattuk azt az ötven szervezetet, akik összesen a legtöbb pénzt kapták a négy év alatt. Ezen szervezetek összesen mintegy 710 millió forintot kaptak a négy év alatt, ami az összes szervezet által nyert összes pályázati pénz durván 40 százaléka. Ezek tehát jelentős súllyal vannak jelen a mezőnyben a többiekkel szemben, mivel összességében ezernél is több pályázóról beszélünk.

A 44 szervezet megyeközpontban működik, ezek nagy része Kolozsváron. Ide ugyanis a szóban forgó szervezetek közül 28 van bejegyezve. Ezt követi Csíkszereda 5 szervezettel, Sepsiszentgyörgy, Nagyvárad, Marosvásárhely, Déva, Temesvár 2-2 szervezettel és Bákóban is egy van, nevezetesen a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége. A legtöbb pénzt nyert tíz szervezet közül kilenc kolozsvári. Közülük ötnek az oktatás a fő profilja és háromnak a kultúra. Egyértelműen megjelenik tehát a Kolozsvár centrikusság, aminek több oka is lehet. A fő ok Kolozsvár egyetemi központ mivolta, ami az oktatási célzatú szervezetek túlsúlyából is látszik. A kiválasztott ötven szervezet közül[6] csupán kettőt jegyeztek be falun: Ádámoson a Pro Erked Egyesületet és Kalotaszentkirályon az Ady Endre Kulturális Egyesületet.

Bár a szórvány területek szervezetei kiemelt szerepet élveznek a támogatáspolitikában, az első ötven szervezet közé csupán 6 szórvány vidékről való szervezet került be. Itt természetesen Kolozsvárt nem tekintettük szórványnak, hiába húsz százalék alatti a magyarság aránya, a magyarok nagy száma és a kiépült intézményrendszer miatt.

A szervezetek közül 24-nek önbesorolás alapján a kultúra a fő tevékenységi területe, tíznek pedig az oktatás. A vallási fő tevékenységű szervezeteken kívül az összes többi területről képviseltette magát szervezet, kettő vagy három a listán. Ez nagyjából leképezi a teljes erdélyi magyar civilszféra tevékenységterületek szerinti megoszlását.

A nyertes pályázatai 100%-át 8 szervezet kultúra és közművelődés tevékenységi területen nyerte. Még többet mond, hogy 26 szervezet, vagyis a vizsgált szervezetek több mint fele a befolyt összegek több mint 50%-át kulturális tevékenységekre kapta. Ezek közül 8 szervezet tevékenység-megjelölés szerint elsősorban nem kulturális szervezet. Itt jellemzően az oktatási célokat szolgáló szervezetek azok, akik kultúrára nyernek pályázatokat a hozzájuk közelebb eső oktatás helyett, de szociális és érdekvédelmi szervezetek is vannak ebben a helyzetben. Például a Zöld Erdély Egyesület, amely környezetvédelmi szervezet is, az elnyert támogatások közel felét kultúrára kapta.

 Ha az első tíz listáját nézzük, akkor a következő szervezeteket találjuk: Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet, Sapientia Alapítvány, Erdélyi Múzeum Egyesület, Bolyai Társaság, Stúdium Alapítvány, Jakabffy Elemér Alapítvány, Országos Magyar Diákszövetség, Média Index Egyesület, Korunk Baráti Társaság, Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság. Ezek közül 5 oktatási szervezet, ezeken belül pedig beszélhetünk az egyetemekhez kötődő oktatási szervezetekről, elég ha csak az első két pályázót nézzük. A KMEI a Babeș-Bolyai Tudományegyetem tevékenységét kiegészítő szervezet. A Sapientia Alapítvány pedig a Sapientia és Partium Keresztény egyetemekhez kapcsolódik. Ez utóbbi kettő oktatási nyelvében magyar, formájában magánegyetemként működik, magyarországi támogatásokat is felhasználva. De a Babeş-Bolyaihoz kapcsolhatjuk a Bolyai Társaságot vagy a Jakabffy Elemér Alapítványt is. Az Országos Magyar Diákszövetség is egyetemhez kapcsolható, azonban közvetett módon, hisz egyetemtől függetlenül foglalkozik a magyar diákok oktatási programjaival ország szerte.

Ha az összes megnyert támogatást elosztjuk a leadott pályázatok számával, vagyis pályázatonként nyert átlag összeget keresünk, akkor számolnunk kell azzal a torzítással, hogy az adatbázis nem tartalmazza a Communitashoz leadott sikertelen pályázatokat. Mégis egy hozzávetőleges képet nyújt arról, hogy kik azok a szervezetek, akik viszonylag kevés leadott pályázatra is sok pénzt kaptak. Kevés változás van az első listához képest. Az első két helyezett szintén a Kolozsvári Magyar Egyetemi intézet és a Sapientia Alapítvány. Bekerülnek az első tíz közé a Civitas Alapítvány, a Székelyföld Alapítvány, A Video Pontes Alapítvány. Kikerült a listáról az Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ), ez viszonylag sok, szám szerint 32 pályázattal szerepel az adatbázisban. Az adatbázisban szereplő legtöbb ifjúsági szervezet az OMDSZ-hez hasonló stratégiát alkalmazott, és nagyszámú pályázatot adott le időről időre. A legtöbb pályázatot Csík Terület Ifjúsági Tanácsa nyújtotta be, szám szerint 57-et, amiből 49 nyert, de a tízes toplistára az adatbázisban szereplő pályázatok alapján Gyergyó Terület Ifjúsági Tanácsa, a Nagyváradi Magyar Diákszövetség és a Temesvári Magyar Diákszervezet is felkerült. Ezen a listán csak a tízedik az OMDSZ: De szintén relatíve sok pályázatot adott le az Erdélyi Múzeum Egyesület, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége vagy a Pro Erked Egyesület.

A sok pénzt nyerő szervezetek tehát nem feltétlenül adtak le sok pályázatot, és adott esetben nagyobb arányban is nyertek pályázatokat, mint a sok pályázatot leadó szervezetek, akik kisebb összegeket nyertek. Az első esetben láthattuk, hogy olyan oktatási és kulturális szervezetekről van szó, akik közel állnak az adott mező hatalmi centrumához, funkciójukat tekintve pedig költségvetési intézmények funkcióit látják el civil keretek között. Ugyanakkor politikai beágyazottságuk magas. Ez magyarázza a jó összeg/pályázat arányt is.

A sokat pályázó és kevés támogatást kapó szervezetek kérdését, mint az előző esetben, két oldalról közelítenénk meg. Az adott mezőben elfoglalt helyük távolabb van a centrumtól, funkcióik tekintetében ,,civilebb” feladatokat látnak el. Pályázási stratégiájuk azért a sok pályázat benyújtása, mert ezzel arányosan a megnyert összegek is nőnek, amilyen logika az előbbiekben kevésbé állt fenn. A másik megközelítési szempont egy személyes tapasztalatra alapuló feltételezés. Ez az ifjúsági szervezetek példáján keresztül szemléltethető. Bár nem minden ifjúsági és diákszervezetre igaz az állítás, mégis sok ilyen szervezetet nevezhetünk érdekvédelmi vagy fél-politikai szervezetnek. Nyílt vagy latens céljuk a közéletre való felkészítés, sok esetben használják például az RMDSZ székházát, infrastruktúráját tevékenységük lebonyolítására, a tagságban is átfedések lehetnek. Itt a leadott pályázatok száma sokszor jelzés értékű a hatalmi pozícióban lévők felé, a szervezet kapacitását és aktív mivoltát hivatott bemutatni, ami jó alap a későbbi lobbi tevékenységekhez.

 

Következtetések

A pályáztatók szemszögéből megvizsgálva a forráselosztás logikáját a következőket mondhatjuk el. Az alapítványok kiemelten a kulturális tevékenységeket támogatják, ami abból a helyzetből adódik, hogy ezen alapítványok a romániai magyar közösség fennmaradását kívánják szolgálni. A Szülőföld Alap jelentős összegeket utal oktatásra, de mint ezt láthattuk, vélhetően a kulturális tevékenységek támogatása jelenti a prioritást számukra. A Communitas Alapítványnál a sajtó és művelődés szaktestületeknek van kiemelt szerepük, de a szórvány szaktestülethez leadott pályázatok is előnyt élveznek, hiszen a nyertes pályázatok aránya itt a legmagasabb. Az ifjúsági és a szórvány szaktestületeknek köszönhetően a nonprofitok azon köre is jut némi támogatáshoz, akik nem kulturális tevékenységgel foglalkoznak, azonban ezek aránya elenyésző és esetleges.

Időben az adott tevékenységterületeknek kiutalt összegek egymáshoz viszonyított aránya a Communitasnál állandó, a pályázatok száma nőtt. A Szülőföld Alapnál a támogatási arányok időbeni eloszlását vizsgálva nem tudunk messzemenő következtetéseket levonni, hiszen a támogatáspolitika változó, azonban a kultúrának mindenképp kiemelt szerepe van. A gond az, hogy az erdélyi magyar civil szférában létező egyéb tevékenység területek, például a környezetvédelem vagy az egészségügy, nem tudnak kifejlődni. Ezekhez a pályáztatókhoz pedig csak akkor hívhatnak le pénzt, amennyiben területüktől távol eső tevékenységekre pályáznak.[7] Mivel az erdélyi, vagy ha pontosabban akarunk fogalmazni romániai magyar társadalmat komplex társadalomi csoportként értelmeztük, akinek saját elitje és intézményrendszere van, a támogatási rendszer torz, és a kultúra centrikus civil szférát termeli újra. És a hangsúly itt nem azon van, hogy a kultúra centrikusság rossz lenne, hanem a többi terület elhanyagolása nem szerencsés.

Sikeres pályázók, ezeket akár a megnyert teljes összeg, akár az összegek és a benyújtott pályázatok arányát nézzük (hiszen ezek köre közel azonos) legtöbb esetben közvetlenül költségvetési intézményhez kapcsolódó szervezetek, mint az egyetemekhez kapcsolt oktatási szervezetek. Hiányzik a civil jelleg, ez csak formálisan van meg. A szervezetek nem az állami szférával szemben, hanem ahhoz fűződő viszonyuk segítségével fogalmazzák meg önmagukat.

A sikeres pályázók általában kulturális szervezetek, de jelentős az oktatási szervezetek aránya. A legtöbb szervezet kolozsvári vagy legalább is magyarság szempontjából tömbvidéken működik. Bár a szórványban működő szervezetek támogatásának szándéka mindkét pályáztatónál megjelenik, az igazán sok pénzt nyerők között alig vannak ilyen szervezetek, ahogy falusi szervezeteket is csak elvétve találunk. Ezt azzal magyaráztuk, hogy a szórványban nem áll rendelkezésre elég humán tőke a sikeres pályázáshoz. A szórvány programokat abban a logikában értelmezhetjük, hogy a tömbvidékek szolgáltatást nyújtanak a szórvány számára.

A kiosztott pénzek erősen koncentrálódnak, hisz az első ötven szervezet a források 40%-át kapta, és a nyertes pályázatoknak kiutalt összegek módusza 65 illetve 500 ezer forint, a legtöbb pályázó pedig 5 alatti pályázat számmal szerepel az adatbázisban. A két finanszírozó szervezet elsődlegesen nem a teljes erdélyi magyar civil szférát, hanem annak egy szűk rétegét, „QUANGO”-kat, tetőszervezeteket finanszíroz, amelyek azonban nem osztják tovább ezeket az erőforrásokat. A valódi civil szervezetek a támogatások nagyon kis részét kapják.

Vannak olyan szervezetek is, amelyek a centrum periféria viszonyban, ahol a költségvetési intézményt értelmezzük centrumnak közelebb állnak a perifériához, mint a fent példaként felhozott egyetemhez kapcsolható szervezetek, de mégis relatív jelentős összegeket hívnak le. Ezek az ifjúsági is diákszervezetek. Ők jellemzően nagyszámú pályázatot nyújtanak be, és nem minden esetben civil jellegű szervezetek, sokszor fél-politikai szervezetként működnek, a civil szféra finanszírozása tehát általuk sem valósul meg. Esetükben a pályázási stratégia egyrészt a szervezet költségeinek fedezését hivatott szolgálni másrészt feltételezéseink szerint viszont demonstrálni kívánja a hatalom felé a szervezet aktivitásának fokát.

Könyvészet

Ágh Attila. 1999. Civil társadalom és korai konszolidáció az EU-csatlakozás jegyében Magyarországon. In: Csefkó Ferenc és Horváth Csaba (szerk.): Magyar és európai civil társadalom. Pécs 1999. 45-48.

Evers, Adalbert–Laville, Jean-Louis. 2004. Defining the third sector in Europe. In: Ever, A – Laville, J.L. (eds.) The Third Sector in Europe. Cheltenham–Northampton: Edward Elgar.  11-44 .

Kiss Dénes. 2006. Az erdélyi magyar civil szféráról. Civil Szemle, 2.

Kiss Dénes. 2010. Romániai magyar nonprofit szervezetek – 2009-2010. A szervezetek adatbázisának bemutatása és a nonprofit szektor szociológiai elemzése. Műhelytanulmányok. Kolozsvár: ISPMN.

Mohácsek Magdolna. 2009. Analiza finanţărilor alocate organizaţiilor minorităţilor naţionale. Studii de atelier Cluj-Napoca: ISPMN.

Morauszky Anrdás–Porbuszky Zoltán 2009. Törzsvendégek és a többiek. In. Kötél Emőke, Szarka László (szerk.): Határhelyzetek II. Budapest: Balassi Intézet, Márton Áron Szakkollégium. 171-193.

Salamon, Lester M.–Sokolowski, S.Wojciech–List, Regina. 2003.  Global Civil Society. An Overview. The Johns Hopkins University Institute for Policy Studies, Baltimore: Center for Civil Society Studies.

Adatok forrásai:

A romániai kisebbségi civil szervezetek katasztere:

http://www.adatbank.ro/regio/ispmn/institutii/ (2012.05.03.)

Szülőföld Alap honlapja:

http://www.szulofold.hu/ ( 2012.05.03.)

Communitas Alapítvány honlapja:

http://www.communitas.ro/ (2012.05.03.)

 

Függelék

 

Legtöbb forrást szerző szervezetek listája

 

Ady Endre Kulturális Egyesület, Kalotaszentkirály, Kolozs megye

Alapítvány a Fiatal Irodalomért, Kolozsvár

Állampolgár Menedzsment Egylet, Csíkszereda

András Alapítvány, Csíkszereda

Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, Sepsiszentgyörgy

Bolyai Társaság, Kolozsvár

Cimbora Alapítvány, Kolozsvár

Civitas Alapítvány a Polgári Társadalomért, Kolozsvár

Corvineum Alapítvány, Kolozsvár

Csík Terület Ifjúsági Tanácsa, Csíkszereda

Dr. Szász Pál Egyesület, Nagyenyed

Erdélyi Kárpát-egyesület, Kolozsvár

Erdélyi Magyar Írók Ligája, Kolozsvár

Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, Kolozsvár

Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság, Kolozsvár

Erdélyi Múzeum Egyesület, EME Kolozsvár

eTransylvania Egyesület, Kolozsvár

Filmtett Egyesület, Kolozsvár

Geszthy Ferenc Társaság, Déva

Gyergyó Terület Ifjúsági Tanácsa, Gyergyószentmiklós

Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány, Kolozsvár

Hifa-Romania Segítség Mindenkinek Egyesület, Marosvásárhely

Jakabffy Elemér Alapítvány, Kolozsvár

Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet

Korunk Baráti Társaság, Kolozsvár

Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár

Magyar Ifjúsági Értekezlet – MIÉRT, Kolozsvár

Magyar Ifjúsági Tanács (MIT)

Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség

Média Index Egyesület, Kolozsvár

Mikó Imre Jog- és Közgazdaságtudományi Szakkollégium, Kolozsvár

Moldvai Csángómagyarok Szövetsége, Bákó

Nagyváradi Magyar Diákszövetség

Napsugár Alapítvány, Kolozsvár

Országos Magyar Diákszövetség, Kolozsvár

Pont Csoport, Kolozsvár

Pro Erked Egyesület, Erked, Szilágy megye

Pro Philosophia Alapítvány, Kolozsvár

Romániai Magyar Doktorandusok és Fiatal Oktatók Szövetsége, Kolozsvár

Sapientia Alapítvány, Kolozsvár

Stúdium Alapítvány, Marosvásárhely

Székelyföld Alapítvány, Csíkszereda

Szent Ferenc Alapítvány, Déva

Szórvány Alapítvány, Temesvár

Tectum Egyesület, Kolozsvár

Téka Művelődési Alapítvány, Szamosújvár

Temesvári Magyar Diákszervezet

Új Hullám Ifjúsági Szervezet, Ádámos, Arad megye

Video Pontes Alapítvány, Kolozsvár

Zöld Erdély Egyesület, Kolozsvár

[1] A továbbiakban kis pontatlansággal a romániai magyar társadalom szinonimájaként használom.

[2] Communitas, 2012, Szülőföld Alap, 2012.

[3] A mező a társadalom egy olyan alrendszere, ahol a szereplők egységes játékszabályok szerint működnek. A mezőn belül a centrum és periféria fogalmak írják le a hatalmi viszonyokat, és harc folyik a szereplők között a centrumba jutásért.

[4] Communitas 2012, Szülőföld Alap 2012.

[5]  A romániai magyar civil szervezetek katasztere.

[6]  Kiválasztott ötven szervezet listája a mellékletben.

[7] Láthattuk a szervezetek elemzésénél, hogy nem minden kultúrára legtöbb pénzt kapó szervezet legfőbb tevékenysége a kultúra.