A civil szféra szakosodása – Temesvár

Călin Rus Erdély Tudástár

Călin Rus:  A civil szféra szakosodása és a temesvári Interkulturális Intézet

A temesvári Interkulturális Intézet (IIT) keretében az első projektek futtatására a 90-es évek közepén, pontosabban 1996-ban került sor. Az első években az IIT nem csupán a kezdő csapat lendületével számolhatott, de az Európa Tanács támogatására is, amelyhez speciális kapcsolat fűzte, ugyanis az IIT nem egy alkalommal az interkulturális kapcsolatok területén úttörő szerepre vállalkozott.

 

Innovatív tevékenységek – komplex kompetenciák

 

Tevékenysége során az IIT több területen teljesen új dolgokra vállalkozott, illetve amit tett, úttörésnek számított. Ezek közül megemlítem az alábbiakat:

  • Pedagógusok felkészítése az interkulturális nevelés, az állampolgári nevelés, az emberi jogok továbbá az iskolai partnerségek és a roma problematika vonatkozásában;
  • Iskolai mediátorok felkészítése a roma közösségek számára;
  • A romák médiában közvetített imázsa;
  • A román-szerb határon átnyúló civil együttműködések, illetve a román-magyar-szerb hármas kapcsolatok területén;
  • Kulturális stratégia részvételi alapon történő, és szociológiai vizsgálatra építő kidolgozása;
  • A non-formális nevelés módszereinek alkalmazása a fiatalok kritikai hozzáállásának ösztönzése olyan területeken, mint kulturális sokszínűség, diszkrimináció, európai integráció;
  • A bevándorlók részvételi magatartásának az ösztönzése és integrációjuk elősegítése az interkulturális mediáció segítségével.

Az itt említett kérdések mindegyike társadalmilag érzékeny területet érint, van olyan is közöttük, amelynek értelmezése ellentmondásos elvi szinten is. A projekteket többnyire közintézményekkel és szervezetekkel, gyakran a vonatkozó kisebbség valamilyen civil szervezetével partnerségben valósítottuk meg, de többször volt arra is példa, hogy más európai ország, illetve kontinensek (Afrika és Amerika) valamelyik országából jelentkeztek a partnerek. A programok futtatása során ismételten tapasztalhattuk, hogy ezen a területen sokrétű felkészültségre van szükség, éspedig:

  • Alapos elméleti felkészültségre olyan fejlődésben lévő tudományos határterületeken, amilyen az interkulturális pedagógia, a non-formális nevelés, az interkulturális kommunikáció, az etnikumok közötti kapcsolatok, csoportközi kapcsolatok és a média.
  • A projektek menedzsmentjével kapcsolatos gyakorlati ismeretekre, a szakmai terminológia biztos uralására és csapattagok közötti világos és egyértelmű szakmai kommunikációra, a támogatói igényekhez történő alkalmazkodás képességére, ugyanakkor a projektek kidolgozásához innovatív módszerek ismeretére, részvételi stratégiai tervezésben való jártasságra, a projektek menet közbeni és lezártuk utáni korrekt értékelési módszerek ismeretére.
  • Más országokból származó illetve a romániai kisebbségi partnerekkel történő megfelelő kommunikáció képességére, megfelelő nyelvismeretre és az általuk képviselt véleményekhez való megfelelő viszonyulás kialakítására.
  • Képzési képességekre, kutatói jártasságra és politikai kommunikációs gyakorlatra is szükség van.

 

Menedzserek, szakértők avagy aktivisták?

 

Következésképpen döntést kellett hozni az Intézet munkatársi közösségének szakmaiságát illetően arról, hogy a csapatban kinek mi legyen a szerepe. Létezett egy olyan álláspont, miszerint az IIT valamennyi munkatársának a projektmenedzsment területén kell alapos jártassággal rendelkeznie, és a tartalmi feladatok ellátására külső, a vonatkozó szakterületről származó szekértőket kellene bevonni. Az első projektek tapasztalata megmutatta, hogy bár szinte minden alkalommal bevontunk a projektek futtatásába külső szakértőket, ilyen szakmai feladatleosztással nem sikerül a támogatók felé egyértelmű és meggyőző üzenetet megfogalmazni. Szükségessé vált tehát, hogy az Intézet munkatársai tartalmi kérdésekben is otthonosan mozogjanak a futtatott projektet illetően, ugyanakkor nem kérünk mély szakmai ismereteket.

Menet közben arra is rá kellett jönnünk, hogy a tevékenység jellege és a célcsoportok sajátosságai nem csupán szakterületi ismereteket feltételeznek, de alapvető készségeket és megfelelő attitűdöt. Az interkulturális kapcsolatokról vagy az emberi jogokról nem lehet hidegen, távolságtartóan beszélni, hinni kell azokban az értékekben, amelyekre ezek ráépülnek. Megbizonyosodtunk, hogy csak olyan kollégákkal tudunk sikeresen együttmunkálkodni, akik nem csak munkahelyet keresnek, hanem személyesen is elkötelezettek bizonyos elvek és értékek mellett.

 

Önkéntesektől alkalmazottakig

 

Ennek a szempontnak az értelmében kb. egy évtizede az IIT sikeresen alkalmazta azt a módszert, hogy alkalmazottjait azok közül az önkéntesek közül választotta ki, akik az Intézetben töltöttek bizonyos időt és vállaltak bizonyos képzéseket. Így el tudtuk érni, hogy a munkatársak bizonyos témákhoz, helyzetekhez való viszonyulása eleve ismert, láthatták, hogy az Intézet miként kezel bizonyos helyzeteket, és jó esélyük van arra, hogy rövid idő alatt felkészüljenek azokra a feladatokra, amelyek teljesítését részükről feltételezzük és elvárjuk.

 

Képzés és tudásátadás

 

A munkatársakat és azokat, akiknek a felvételét tervezzük, bátorítjuk, hogy vegyenek részt képzéseken. Számunkra ebben a vonatkozásban kiemelt fontosságúak voltak az Európa Tanács által szervezett képzések. Egy idő után megelégedéssel tapasztalhattuk, hogy munkatársainkat az Európa Tanács behívja a saját képzői sorába. Megtörtént, hogy olyan feladatot kaptak, amikor más szakértőkkel együtt az Európa Tanács számára készíthettek el elemzéseket, szakmai anyagokat.

Fontos szerepe van a kölcsönös tájékoztatásnak, az Intézet tagjai közötti szakmai párbeszédnek és tapasztalatok átadásának, főleg, ha régen málunk dolgozó és újonnan belépő kolléga között valósul ez meg.

 

 

Elismert szakmaiság és akkreditáció

 

Intézetünkre közintézmények és civil szervezetek több éve úgy tekintenek, mint egy szakértői közösségre, és ebből fakadóan felkérnek, hogy vállaljunk tanácsadást, vegyünk részt szakpolitikák kidolgozásában, tananyagok szerkesztésében vagy pedig bizonyos fejlesztési tervek és stratégiák kidolgozásában. Az IIT akkreditációval rendelkezik bizonyos képzések tananyagának a kidolgozására a kulturális mediáció területén, hasonlóképpen megvan az akkreditációnk arra, hogy a pedagógusok házával közösen pedagógusok számára iskolai mediációs képzéseket tartsunk.

A szakosodás veszélyei

Egy ilyen elismerés mindig pozitív hatású, de fel kell figyelni arra, hogy ezzel a minőséggel veszélyek is járnak. Továbbra is autonóm és független szervezet kívánunk maradni, amely nem távolodik el az alapszabályban megfogalmazott küldetéstől, hanem igenis szolgálja azt, ugyanakkor megvan a kellő nyitottság arra, hogy folyamatosan megújuljon, képes legyen a változásokra pozitívan reagálni, közszolgálati szerepvállalásában nem nyer teret a rutin, ami az intézményesülés egyik nagy veszélye.

Dr. Călin Rus, igazgató

Interkulturális Intézet Temesvár