TÓTÉK – A Szeben Megyei Magyar Napok keretén belül
Bár Örkény István elsősorban hamisíthatatlan humorú, rendkívül rövid, tömör, filozofikus vagy épp groteszk egyperceseivel vívta ki a közönség elismerését, a magyar drámairodalom egyik alappillérének számító tragikomédiáját, a Tóték című drámáját talán senkinek sem kell bemutatni. Amellett, hogy iskolai tananyag, sokakban visszacsengenek az 1969-ben készült, Isten hozta, őrnagy úr! címen bemutatott filmes adaptáció kulcsmondatai, Latinovits Zoltán (őrnagy) és Sinkovits Imre (Tót) alakításai felejthetetlenek.
A történet a második világháború idején játszódik, a mindenkori emberi természet korlátait feszegető helyzetei viszont kortalanok és ebben rejlik időtállóságának, maradandóságának titka. Ezt talán maga a szerző fogalmazza meg legtalálóbban: “A Tóték… a magam szándéka szerint a kiszolgáltatottak tragikomédiája. …Kölcsönös függőségben élünk, egy személyben vagyunk zsarnokok és áldozatok. …hitem szerint az Őrnagy és a Tűzoltóparancsnok valójában egy személy. Ahhoz persze, hogy ebből drámai mű lehessen, össze kellett szikráztatni a benne rejlő pólusokat… …A mű azt kérdezi, hogy véges-e vagy végtelen az elnyomottak tűrőképessége, és azt válaszolja: van ennek is végpontja, amelyen túl béketűrésünk elfogy, és föllázadunk.”