PAS(SZ)
Az előadás rólunk, fiatalokról beszél, Andiról, a valamiért furcsán viselkedő színésznőről, Eszterről, aki szerint Budapest olyan, mint a rák, és Victorról, aki egy késő délutáni kávézás alkalmával megismer valakit. És persze beszél a 21. század Romániájáról, e Románia románjairól és magyarjairól, kisebbségeiről, félelmeiről, az együttélés lehetőségeiről, az egymásra találás lehetetlenségéről, a családról, a biztonság illúziójáról.
A PAS(SZ) nem egy tragédia, sokkal inkább egy kérdés: mi lesz velünk? A PAS(SZ) kortünet és nem használati utasítás egy jobb élethez.
„A forradalom, a gazdasági világválság és a Colectiv-tragédia utáni generáció vagyunk. Mintha az élet csak egyszerűen megtörténne velünk, mi pedig ennyit érzékelünk: valami baj van. Két lehetőségünk maradt: fáradhatatlanul kérdezünk – esetünkben két nyelven (románul és magyarul) –, vagy hagyjuk, hogy a körülöttünk mindinkább eluralkodó őrület diktáljon. A PAS(SZ) nem ígér megoldást, mindössze egy generáció – ha úgy tetszik, egy társadalom – pillanatnyi állapotát és érzeteit igyekszik rögzíteni három szereplőjén keresztül.”
Lovassy Cseh Tamás – elcsété, szerző
„Lényegtelen, hogy egy szakításról, a halálról, nemzeti identitásunkról vagy szexuális orientációnkról beszélünk, mondandóm tulajdonképpen ugyanaz: oda kell figyelnünk magunkra. Ezt próbáltam megfogalmazni ebben az előadásban is. Sem nagy, sem aprócska drámáink nem elhanyagolhatóak. Egy olyan korszakban élünk, melyben egyre inkább kötelezővé válik, hogy ismét magunkra figyeljünk. És miközben körbetekintünk egy társadalmat látunk. Egy zavarodott társadalmat. Amilyenek mi is vagyunk. Van mit tennünk. Van mit újragondoljunk. És nem, nem „PAS(SZ)”-olhatunk semmit.”
Leta Popescu, rendező