Szeretnénk, ha a Müpa közönsége ebben a rendkívüli helyzetben is találkozhatna a világ legkiválóbb művészeivel és legizgalmasabb alkotóival estéről estére – ezúttal a saját otthonában. Éppen ezért az elkövetkezendő hetekben a jól ismert időpontokban megnyitjuk a Müpa virtuális hangversenytermét és előadótereit, és az elmúlt évek egy-egy felejthetetlen előadását közvetítjük.
Az előadás megtekinthető a honlapunkon (https://bit.ly/3pILWfk) és YouTube-csatornánkon (https://bit.ly/2UKrBIk).
A 2019-es Budapesti Wagner-napokon volt látható legutóbb A nibelung gyűrűje élőben. A tetralógia szerelmesei akkor felfrissített változatban találkozhattak a régóta szeretett előadásokkal, amelyeknek teljesen átalakult a koreográfiájuk, átrendeződtek a színpadi mozgások, a díszletelemekre tizenhat órányi, eddig nem látott mozgóképes anyagot vetítettünk, s a produkciók alkotógárdájához új dramaturg csatlakozott.
A Vorabend, az „előeste” A Rajna kincse. Itt még sok a világos szín, sok a humor és az irónia. Mintha nem is mítoszban, hanem mesében járnánk. Wagner nagy elbeszélő kedvvel mutatja be a bűnbeesést: sóvárgást a kincs – és a hatalom – iránt, amely mindenkit bűvkörébe von. No és persze Wotan „reprezentációs dölyfét”: kell az a Walhalla mindenáron, anélkül most már egy tapodtat sem… Az istenek társadalmában felismerjük az emberi világot: mindenki olyan kisszerű és gyarló, mint a minket körülvevő életben.
Ami a produkcióban állandó, az egyrészt Fischer Ádám maximalizmusa és zenélésének mély humánuma, valamint Hartmut Schörghofer ötletgazdag rendezésének alapkoncepciója. Helycsere történik a legfontosabb poszton: James Rutherford 2017-es Wotanja után ismét a nagyszerű – és igen sokoldalú – dán baritont, Johan Reutert üdvözölhettük a szerepben. Megmaradt viszont két másik fontos szerep alakítója, Alberichként a kiváló Kálmán Péter és Mimeként Gerhard Siegel. Haja Zsolt (Donner), Schöck Atala (Fricka) és Horti Lilla (Freia) is ismerős lehet a 2017-es szereposztásból. Ha valaki eddig nem szerette vagy nem ismerte Wagnert, bízvást tanácsolhatjuk: kezdje A Rajna kincsével a zeneszerző „megszelídítését” – és a tetralógia másik három darabját is látni-hallani akarja majd.
A Vorabend, az „előeste” A Rajna kincse. Itt még sok a világos szín, sok a humor és az irónia. Mintha nem is mítoszban, hanem mesében járnánk. Wagner nagy elbeszélő kedvvel mutatja be a bűnbeesést: sóvárgást a kincs – és a hatalom – iránt, amely mindenkit bűvkörébe von. No és persze Wotan „reprezentációs dölyfét”: kell az a Walhalla mindenáron, anélkül most már egy tapodtat sem… Az istenek társadalmában felismerjük az emberi világot: mindenki olyan kisszerű és gyarló, mint a minket körülvevő életben.
Ami a produkcióban állandó, az egyrészt Fischer Ádám maximalizmusa és zenélésének mély humánuma, valamint Hartmut Schörghofer ötletgazdag rendezésének alapkoncepciója. Helycsere történik a legfontosabb poszton: James Rutherford 2017-es Wotanja után ismét a nagyszerű – és igen sokoldalú – dán baritont, Johan Reutert üdvözölhettük a szerepben. Megmaradt viszont két másik fontos szerep alakítója, Alberichként a kiváló Kálmán Péter és Mimeként Gerhard Siegel. Haja Zsolt (Donner), Schöck Atala (Fricka) és Horti Lilla (Freia) is ismerős lehet a 2017-es szereposztásból. Ha valaki eddig nem szerette vagy nem ismerte Wagnert, bízvást tanácsolhatjuk: kezdje A Rajna kincsével a zeneszerző „megszelídítését” – és a tetralógia másik három darabját is látni-hallani akarja majd.
Zenedráma négy képben (felújított, német nyelvű előadás, magyar és angol felirattal).
A felvétel a Müpa 2019. június 13-i előadásán készült.
A Müpa social media házirendje:
https://www.mupa.hu/kozossegi-mediafeluleteinkre…
https://www.mupa.hu/en/social-media-policies
https://www.mupa.hu/kozossegi-mediafeluleteinkre…
https://www.mupa.hu/en/social-media-policies