A konfirmáció felfedezőút, melyben megismerjük református keresztyén egyházunk tanítását, az egyház életét, valamint az egyház Urát, a mi Urunk Jézus Krisztust.
A most konfirmáltak is, mint ahogyan az évekkel ezelőttiek is álmukból felkeltve tudják ezt a káté kérdés-feleltet. Ezt tanuljuk meg először a felkészítés során, de az igazi ismeret- és hitszerzés csak ezután jön.
A most konfirmáltak is, mint ahogyan az évekkel ezelőttiek is álmukból felkeltve tudják ezt a káté kérdés-feleltet. Ezt tanuljuk meg először a felkészítés során, de az igazi ismeret- és hitszerzés csak ezután jön.
A konfirmáció a hitre jutás alkalmává lehet – figyelmeztet és józanságra indít ez a káté kérdés: nem mindenkinek lesz az. Vagy lehet, hogy nem most, hanem majd csak később, de a tudást, amelyre a hit épülhet, megadja.
Erről a tudásról adnak számot a konfirmandusok 2022. május 29-én a 10 órakor kezdődő istentisztelet keretében. Majd egy héttel később, Pünkösd ünnepén, a keresztyén egyház születésnapján, a Szentlélek kitöltetésének napján részesülnek az első úrvacsorai közösségben.
KONFIRMÁCIÓ = DÖNTÉS
Jézus Krisztus követői szeretnénk-e lenni?
Ha ez a döntés nem csak a fejünkben, hanem a szívünkben is megszületett, akkor mondjuk is ki.
A Római levélben olvassuk: „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk.” (Róm 10,9–10)
„Szívvel hiszünk…” – ez világos! „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz.” (ApCsel 16,31)
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16)
Ha ez a döntés nem csak a fejünkben, hanem a szívünkben is megszületett, akkor mondjuk is ki.
A Római levélben olvassuk: „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk.” (Róm 10,9–10)
„Szívvel hiszünk…” – ez világos! „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz.” (ApCsel 16,31)
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16)
De mi köze a számnak az üdvösségemhez? „Szájjal teszünk vallást az üdvösségre…” − olvassuk a fenti igében. Sokáig nem értettem ezt a mondatot. Egy évvel nyugdíjba
menetelem előtt megvilágosította nekem Isten.
Meglátogattam az idős Kati nénit, aki az egyik leghűségesebb templomozó testvé rünk volt a gyülekezetben. De soha nem jött egyetlen bibliaórára sem, csendeshétre sem. Igaz, idős kora és a lift nélküli harmadik emeleti lakása erősen gátolhatta ebben.
Mivel csaknem húsz éve lelkipásztora voltam, szerettem volna segíteni neki: Vajon új élete van-e már Jézusban? Üdvössége van-e?
menetelem előtt megvilágosította nekem Isten.
Meglátogattam az idős Kati nénit, aki az egyik leghűségesebb templomozó testvé rünk volt a gyülekezetben. De soha nem jött egyetlen bibliaórára sem, csendeshétre sem. Igaz, idős kora és a lift nélküli harmadik emeleti lakása erősen gátolhatta ebben.
Mivel csaknem húsz éve lelkipásztora voltam, szerettem volna segíteni neki: Vajon új élete van-e már Jézusban? Üdvössége van-e?
A látogatás során nagyon jó beszélgetésbe bonyolódtunk. Idős kora ellenére is fia talos gondolkodása volt. Szerettük is egymást, így nem volt nehéz másfél órát beszélgetnünk
mindenről, csak a lényegről nem. Gondoltam, most már nem hozhatom elő ezeket a nehéz kérdéseket. Kati néni is elfáradt, én is. Ehhez még egyszer el kell jönnöm.
Kati néni látva a készülődésemet, megszólalt: − Mielőtt elmenne, még egy kérdésre válaszoljon nekem: Nem tudom, hogy állok Jézus Krisztussal? Van-e új életem, üdvösségem, vagy pedig még nincs? Néha teljes a bizonyosságom, máskor pedig elvész az egész. Tanácstalan és nyugtalan vagyok akkor.
Újra rádöbbentem, hogy mennyire hatalmas a mi Urunk. Nem nekünk kell ügyeskednünk, Ő sokszor meglepetéseket készít, és kijavítja a hibáinkat is.
− Kati néni! Látja a bűneit? – kérdeztem.
− Ugyan hát hogy ne látnám?! – és kinyitotta a Bibliáját, amelyben majdnem minden mondat alá volt már húzva.
− Elhiszi, hogy Jézus Kati néniért is meghalt a kereszten?
− Hogyne hinném!
− Akkor Kati néni „flörtöl” Jézussal!
− Ezt meg hogy érti?! – kérdezte megdöbbenve.
− Úgy, hogy Kati néni szereti az Urat, de még nem kötött örök „szövetséget” vele.
A férjét akkor szerette-e meg, amikor az úrasztalánál megálltak az esküvőn?
− Ó, dehogy! Nagy szerelem volt az!
− Látja, és mégis az esküvőn mondták ki egymás, a rokonok, a gyülekezet, mindenki előtt, a mennyei világ és a démonvilág előtt is: Szeretem, szeretem! Ha valaki bármikor megkérdezte: Házasok? − Igen! – hangzott a határozott válasz. Honnan tudják? Két hete, öt éve, harminc éve volt a házasságkötésünk! Hogyne tudnánk! Ha valaki azt kérdezi: Jézusé az élete? Bizonytalanul azt feleli, nem is tudom biztosan.
Azért van ez, mert nem kötött még „házasságot” Jézussal!
− Akkor most mit tegyünk? – kérdezte ő.
− Kössük meg ezt a szövetséget”. Mondja utánam, Kati néni, az imát. De csak azt,
amivel egyetért.
„Úr Jézus Krisztus! Köszönöm, hogy hitet adtál nekem. Most szeretném kimondani,
hogy örökre a Tiéd vagyok. Bocsásd meg minden bűnömet, fogadd el az éle temet.
Megtagadok mindent, ami a Sátánhoz köti a szívemet. Vágj el minden szálat,
egye dül a tiéd szeretnék lenni. Köszönöm! Ámen!”
mindenről, csak a lényegről nem. Gondoltam, most már nem hozhatom elő ezeket a nehéz kérdéseket. Kati néni is elfáradt, én is. Ehhez még egyszer el kell jönnöm.
Kati néni látva a készülődésemet, megszólalt: − Mielőtt elmenne, még egy kérdésre válaszoljon nekem: Nem tudom, hogy állok Jézus Krisztussal? Van-e új életem, üdvösségem, vagy pedig még nincs? Néha teljes a bizonyosságom, máskor pedig elvész az egész. Tanácstalan és nyugtalan vagyok akkor.
Újra rádöbbentem, hogy mennyire hatalmas a mi Urunk. Nem nekünk kell ügyeskednünk, Ő sokszor meglepetéseket készít, és kijavítja a hibáinkat is.
− Kati néni! Látja a bűneit? – kérdeztem.
− Ugyan hát hogy ne látnám?! – és kinyitotta a Bibliáját, amelyben majdnem minden mondat alá volt már húzva.
− Elhiszi, hogy Jézus Kati néniért is meghalt a kereszten?
− Hogyne hinném!
− Akkor Kati néni „flörtöl” Jézussal!
− Ezt meg hogy érti?! – kérdezte megdöbbenve.
− Úgy, hogy Kati néni szereti az Urat, de még nem kötött örök „szövetséget” vele.
A férjét akkor szerette-e meg, amikor az úrasztalánál megálltak az esküvőn?
− Ó, dehogy! Nagy szerelem volt az!
− Látja, és mégis az esküvőn mondták ki egymás, a rokonok, a gyülekezet, mindenki előtt, a mennyei világ és a démonvilág előtt is: Szeretem, szeretem! Ha valaki bármikor megkérdezte: Házasok? − Igen! – hangzott a határozott válasz. Honnan tudják? Két hete, öt éve, harminc éve volt a házasságkötésünk! Hogyne tudnánk! Ha valaki azt kérdezi: Jézusé az élete? Bizonytalanul azt feleli, nem is tudom biztosan.
Azért van ez, mert nem kötött még „házasságot” Jézussal!
− Akkor most mit tegyünk? – kérdezte ő.
− Kössük meg ezt a szövetséget”. Mondja utánam, Kati néni, az imát. De csak azt,
amivel egyetért.
„Úr Jézus Krisztus! Köszönöm, hogy hitet adtál nekem. Most szeretném kimondani,
hogy örökre a Tiéd vagyok. Bocsásd meg minden bűnömet, fogadd el az éle temet.
Megtagadok mindent, ami a Sátánhoz köti a szívemet. Vágj el minden szálat,
egye dül a tiéd szeretnék lenni. Köszönöm! Ámen!”
Kati néni arca felderült. Elköszöntünk. Vasárnap az istentisztelet után kezet fogtunk a templomajtóban.
– Az Isten áldja meg, hogy feljött hozzám. Azóta olyan békességem van!
Hónapokkal később, egy ilyen kézfogásnál megerősítette: Minden oké!
Ma már „szobafogságban” van 92 évesen, nem tud lejönni a lépcsőn… de a szívében ott a bizonyosság üdvösségét illetően.
Átgondoltam. Ha nem megyek fel Kati nénihez, neki akkor is üdvössége van, mert „hisz Jézus Krisztusban, a Megváltójában”. De az éveit ebben a kettősségben élte volna: hol bizonyosságban, hol nyugtalanságban. De hogy kimondtuk – „szájjal tettünk
vallást, hogy üdvözüljünk” –, belső békességgel, bizonyossággal élheti az életét.
Aki szeretne ilyen döntést hozni, keresse fel lelkipásztorát, vagy egy hitben előtte
járó testvérét, és mondják el együtt az imát. A kereszten Jézus 2000 éve „takarékba tette” a bűnbocsánatunkat, áldott földi életünket, örök életünket.
Erre a „szövetségkötésre” nekünk van szükségünk, hogy mi is bizonyosak
lehessünk az üdvösségünkben!
– Az Isten áldja meg, hogy feljött hozzám. Azóta olyan békességem van!
Hónapokkal később, egy ilyen kézfogásnál megerősítette: Minden oké!
Ma már „szobafogságban” van 92 évesen, nem tud lejönni a lépcsőn… de a szívében ott a bizonyosság üdvösségét illetően.
Átgondoltam. Ha nem megyek fel Kati nénihez, neki akkor is üdvössége van, mert „hisz Jézus Krisztusban, a Megváltójában”. De az éveit ebben a kettősségben élte volna: hol bizonyosságban, hol nyugtalanságban. De hogy kimondtuk – „szájjal tettünk
vallást, hogy üdvözüljünk” –, belső békességgel, bizonyossággal élheti az életét.
Aki szeretne ilyen döntést hozni, keresse fel lelkipásztorát, vagy egy hitben előtte
járó testvérét, és mondják el együtt az imát. A kereszten Jézus 2000 éve „takarékba tette” a bűnbocsánatunkat, áldott földi életünket, örök életünket.
Erre a „szövetségkötésre” nekünk van szükségünk, hogy mi is bizonyosak
lehessünk az üdvösségünkben!
Végh Tamás, nyugalmazott lelkipásztor