Kacsóh Pongrác – Bakonyi Károly – Heltai Jenő
JÁNOS VITÉZ
Daljáték három felvonásban / Singspiel în trei acte
Szövegét Petőfi Sándor elbeszélő költeménye alapján
Bakonyi Károly írta, Heltai Jenő verseinek felhasználásával.
Vezényel / Dirijor: Kulcsár Szabolcs, Jankó Zsolt
Rendező / Regia: Szabó Emese
Kukorica Jancsi / János vitéz – Szabó Levente, Gergely Arnold
Iluska – Barabás Zsuzsa, Fülöp-Gergely Tímea
Bagó – Sándor Csaba, Sándor Árpád
Francia király – Ádám János
Francia királylány – Pataki Enikő, Gebe Fügi Renáta
Mostoha – Madarász Lóránt
Csősz – Gergely Elek
Strázsamester – Rigmányi István, Sipos Endre
Bartoló – Varga Attila
Tábornok – Kovács Ferenc
1. gazda – Naphegyi Béla
2. gazda – Veress László
Valamint a Kolozsvári Magyar Opera énekkara, zenekara és balettkara / Cu participarea corului, orchestrei și ansamblului de balet al Operei Maghiare
Díszlet / Decor: Ralph Zeger
A díszlettervező munkatársa / Asistent scenograf: Venczel Attila
Jelmez / Costume: Szabó Emese
Mozgásművész / Mișcare scenică : Bóbis László
A koreográfus munkatársa / Asistent coregraf: Rusu P. Gabriela
Karigazgató / Maestru de cor: Kulcsár Szabolcs
Hangversenymester / Concert-maestru: Barabás Sándor, Ferenczi Endre
Korrepetitor / Corepetitor: Horváth Zoltán, Nagy Gergő
Súgó / Sufleur: Kondrát Bea
Ügyelő / Regia tehnică: Venczel Péter
A rendező munkatársa / Asistent regie: Vincze Beáta
”Valójában talán még ma sem vettünk tudomást Kacsóh igazi nagyságáról. Vagy ismerjük-e eléggé a zseniális zeneírót, aki zenei lapokban és napilapokban harcol, verekszik a század elején a jobbért, aki rendkívüli éleslátással szinte elsőnek fedezi fel Bartókot, a külföldet járja, tanulmányozza az énekoktatást… hogy aztán idehaza próbálja újjáteremteni a magyar énektanítást?
Kacsóh Csipkerózsika című daljátéka annyira megnyerte a kényes ízlésű színházi szakemberek tetszését, hogy felszólították a fiatal, s akkor még csaknem teljesen ismeretlen zeneszerzőt a János vitéz szövegkönyvének megzenésítésére. A partitúra csakhamar elkészült, magába foglalva Kacsóh kivételes, eredeti tehetségének legszebb kivirágzását. A naivitásban elbájoló népies elem megkapóan szövi át a János vitéz dalait. A dallamok feldolgozása, formába öntése természetes, és mesterkéltség nélkül való. Minden hangja szívből fakad és szívhez szól. És ami a legcsodálatosabb: a fiatal szerző sehol sem esik a kezdők szokásos túlzásainak hibájába. A második felvonás francia milliője sem zökkenti ki a helyes irányból: itt is megőrzi az egyszerű, népies hangulatot: csodálatos ösztöne nem engedi lesiklani a mese poézisének virágos ösvényéről. Mindent összevéve a János vitéz tündöklő sikerének titka, hogy zenéjének megírását éppen Kacsóh Pongrácra bízták, viszont az is, hogy Kacsóh tüneményes felbukkanását főleg az magyarázza, hogy éppen a János vitéz megzenésítésére kapott megbízást.” Szabados Béla