A napkeleti bölcsek történetének egy-egy mozzanata jelenik meg ezen a nyolc napon az igehallgatók előtt. Ezek olyan ajándékokat hordoznak hitben, gondolatokban és lelkiekben, amelyek gazdaggá teszik ennek az imahétnek minden esti alkalmát. Mind az igehirdetők, mind
pedig az igehallgatók számára sok értéket készít ezáltal Isten.
pedig az igehallgatók számára sok értéket készít ezáltal Isten.
„Láttuk az ő csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.” /
„Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat” (Mt 2,2)
„Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat” (Mt 2,2)
Az üzenet az, hogy hogy Isten Jézusban közölt megváltó szeretete egyetemes. A messze napkeletről is jönnek őt imádni, hiszen az egész világ Megváltója ő, jöjjünk őhozzá, higgyünk őbenne mi is, akik nyugaton élünk, vigyük oda hálaadásunk ajándékait, hitben, reménységben,
szeretetben, erre vár a világ…
Ebben a történetben nem vándorokkal, hanem tudósokkal találkozunk. A tudomány emberei engedelmeskedve Isten hívásának indultak útjukra. Fontos megjegyeznünk, hogy egy tudós tudománya akkor ér célba, ha elfogadja és tudományába beépíti Isten terveit és követi Isten
vezetését. Sokszor fordult már elő a tudomány történetében, hogy az Isten vezetése nélküli legnagyobb felfedezés is helybenjárás lett! A felhasználása nem illett bele Isten terveibe. nem is válhatott senki hasznára, gyarapodására, egészségére.
Azt is láthatjuk, hogy a bölcsek nem a vakvilágba indultak. Isten népe akkoriban – gondoljunk csak a pünkösdi történetre! – az ismert világ szinte valamennyi országában otthont talált. Ott gyakorolták vallásukat is. A környezetükben élők hitük igazságait is megismerhették egy-egy mondáson keresztül. Így juthatott el a bölcsekhez a Tóra is. A bölcseknek eszébe juthatott az ősi zsidó várakozás, amit bálám hirdetett hogy „csillag jön fel” (4Móz 24,17) „csillag tűnik fel”.
Sőt az égbolt tanulmányozáskor szerzett ismereteik is egybevágtak azzal az alapvallomással, hogy a csillagok rendjét, helyét, útját, járását Isten határozza meg (Jób 38,31 és Ézs 40,26a ). Sőt a bölcsek érkezése Jeruzsálemben is felelevenítette a próféták igéit. Még Betlehem is az eszükbe jutott. Mégis, akiknek a prófétai ige szólt, azok közül senki sem kísérte el a bölcseket Betlehembe.
Felfigyelhetünk arra, hogy Isten nemcsak hív, nem is csak elindít, hanem eljuttat a célig, Jézus Krisztushoz. Egy sosem járt úton a csillag jelentette a bölcseknek, hogy jó felé mennek. A bölcsek ismerete így érett tudománnyá, mert ebben az esetben a tudományuk és Isten igéje egybehangzó volt! De azt se hagyjuk szó nélkül, hogy Isten gondoskodott a hazavezető útról is! Az álomban kapott intés és az engedelmesség jelentette azt a más utat, amely hazafelé vezetett.
A ma élő keresztények számára ez az égi csillag az Isten szent igéje. Ez hív mindenkit Jézushoz. Péter apostol ezért szólt így Isten igéjéről, hogy arra, „mint sötét helyen világító lámpásra figyeljetek, amíg felkel a nap… a szívetekben” / „mint sötétben világító lámpásra, amíg a
nappal fel nem virrad, és a hajnalcsillag fel nem ragyog a szívetekben” (2Péter 1,19).
Ezért imádkozva – reménységgel kérjük Isten Szentlelkének munkáját, hogy áldott és békés istentiszteleteken lehessen együtt Isten népe az ökumenikus imahéten.
szeretetben, erre vár a világ…
Ebben a történetben nem vándorokkal, hanem tudósokkal találkozunk. A tudomány emberei engedelmeskedve Isten hívásának indultak útjukra. Fontos megjegyeznünk, hogy egy tudós tudománya akkor ér célba, ha elfogadja és tudományába beépíti Isten terveit és követi Isten
vezetését. Sokszor fordult már elő a tudomány történetében, hogy az Isten vezetése nélküli legnagyobb felfedezés is helybenjárás lett! A felhasználása nem illett bele Isten terveibe. nem is válhatott senki hasznára, gyarapodására, egészségére.
Azt is láthatjuk, hogy a bölcsek nem a vakvilágba indultak. Isten népe akkoriban – gondoljunk csak a pünkösdi történetre! – az ismert világ szinte valamennyi országában otthont talált. Ott gyakorolták vallásukat is. A környezetükben élők hitük igazságait is megismerhették egy-egy mondáson keresztül. Így juthatott el a bölcsekhez a Tóra is. A bölcseknek eszébe juthatott az ősi zsidó várakozás, amit bálám hirdetett hogy „csillag jön fel” (4Móz 24,17) „csillag tűnik fel”.
Sőt az égbolt tanulmányozáskor szerzett ismereteik is egybevágtak azzal az alapvallomással, hogy a csillagok rendjét, helyét, útját, járását Isten határozza meg (Jób 38,31 és Ézs 40,26a ). Sőt a bölcsek érkezése Jeruzsálemben is felelevenítette a próféták igéit. Még Betlehem is az eszükbe jutott. Mégis, akiknek a prófétai ige szólt, azok közül senki sem kísérte el a bölcseket Betlehembe.
Felfigyelhetünk arra, hogy Isten nemcsak hív, nem is csak elindít, hanem eljuttat a célig, Jézus Krisztushoz. Egy sosem járt úton a csillag jelentette a bölcseknek, hogy jó felé mennek. A bölcsek ismerete így érett tudománnyá, mert ebben az esetben a tudományuk és Isten igéje egybehangzó volt! De azt se hagyjuk szó nélkül, hogy Isten gondoskodott a hazavezető útról is! Az álomban kapott intés és az engedelmesség jelentette azt a más utat, amely hazafelé vezetett.
A ma élő keresztények számára ez az égi csillag az Isten szent igéje. Ez hív mindenkit Jézushoz. Péter apostol ezért szólt így Isten igéjéről, hogy arra, „mint sötét helyen világító lámpásra figyeljetek, amíg felkel a nap… a szívetekben” / „mint sötétben világító lámpásra, amíg a
nappal fel nem virrad, és a hajnalcsillag fel nem ragyog a szívetekben” (2Péter 1,19).
Ezért imádkozva – reménységgel kérjük Isten Szentlelkének munkáját, hogy áldott és békés istentiszteleteken lehessen együtt Isten népe az ökumenikus imahéten.