ÁPRILIS 11. HÉTFŐ 11.00
ÉRZÉKENYÍTŐ ÉS BEAVATÓ ELŐADÁS DIÁKOKNAK
Az ARTMAN EGYESÜLET oktatási, művészeti és terápiás programok létrehozásával segíti a különböző fogyatékossággal élő emberek társadalmi felzárkóztatását. A programban szereplő két előadásban súlyosan fogyatékos és ép előadóművészek együtt fedezik fel és mutatják meg a közönségnek a mindannyiunkban jelen levő teremtő erőt.
Az előadások után feldolgozó beszélgetésre várjuk a nézőket, ahol megismerhetjük az alkotók
szándékát és megfogalmazhatjuk az előadásokhoz kapcsolódó gondolatainkat, kérdéseinket.
BESZÉLJ RÓLAM! (50’)
TE és ÉN, hogy találok utat feléd?
Előadásunkban megvizsgáljuk kommunikációs csatornáinkat.
Játszunk. Keresgélünk. Eszközeink a szavak, érintések és a humor.
Mit találunk a másikban? Határtalanságot.
Mit adunk a másiknak? Sérülékenységünket. Jelenlétünket. Támogatásunkat.
Van, hogy adottságaink határt szabnak nekünk. Mi ez a határ?
“A világon mindennek megvan a maga határa, tulajdonsága, kiinduló pontja.
Határa van a napnak, a holdnak és a csillagoknak,
határa van a láthatárnak, a levegőáramlatnak,
határa van a világosságnak, ízlés-érzés és az illatnak,
határa van a hangnak, a szájnyílásnak, különféle nyelvalakulásnak,
határa van a tengereknek, gránit, bazaltkőzeteknek,
határa van az erdőterületeknek, nyíres-tölgyes fenyveseknek,
határa van a szántóföldeknek, a búza, árpa, rozs felületeknek.
Határa van tehát mindennek, nemkülönben az ember nyelvezetének,
határa van a szájalakulásnak, a fogak fejlődésének és a nyelv pergésének is.
A képzeletnek, a gondolatnak, a fantáziának, a megértésnek, odafigyelésnek,
az előrelátásnak, a simogatásnak, azonban ne legyen semmi határa.”
(Csontváry Kosztka Tivadar)
Rendező, koreográfus: Mészöly Andrea
Zene: Avishai Cohen, Sainko Namtchylak, Lukács Levente
Előadók: Bruckner Csaba, Kövesdi László, Nagy Andrea, Tóth Károly
Fényt: Pete Orsi
Szöveg: Tarr Bence László – Korlátlan korlátoltság, Illyés Gyula – Az éden elvesztése, Tóth Károly – Létszomj
Fotó: Pecsics Mária
KÉTség (15’)
„Ha az EGYség felbomlik, KÉTségünk megmozdít.
Egymásban tükröződve saját magunkat fogadjuk el.”
A táncelőadás egy harmonikus egységből indul, melynek felbomlása után a magány megélése megrázkódtató, de lehetőséget ad arra, hogy saját utunkat járva felemelkedjünk és fejlődjünk. Az újra találkozás egyszerre hordozza magában a változás lehetőségét. Vajon sérülékenységünk megélése hogyan változik közben? Akadályoz, vagy támogat, szárnyat ad vagy megkötöz minket? A téma egy sérült és egy ép táncos összehangolódásán keresztül bontakozik ki, akik egyenrangú partnerekként vannak jelen.
Rendező, koreográfus: Gyulavári Ági
Zene: Sperling Andor
Előadók: Tóth Károly, Gyulavári Ági
Kosztüm: Csorba Kriszta
Fény: Pete Orsolya
Fotó: Mészáros Csaba
TÁMOGATÓK:
Fővárosi Önkormányzat Kulturális Bizottsága
Nemzeti Kulturális Alap Színház-és Táncművészeti Kollégium
ArtMan Mozgásterápiás Művészeti Közhasznú Egyesület
Artus
Sín Kulturális Központ
Műhely Alapítvány
Ökopolisz Alapítvány
Forrás: www.marczi.hu