Előhívás. Kiállítás az Audiovizuális Örökség Világnapjára
Balla Zoltán és Kerekes Emőke kiállításukon egy számukra ismeretlen házaspár általuk megtalált családi fotóival dolgoznak. Az 1950-es évektől egymást fotózó kolozsvári emberek neve, története ismeretlen. Az alkotóknak és alanyaiknak közös történeteik, emlékeik nincsenek, mégis a megtalált képek új kontextusokba helyezésével létrejöhetett valamilyenfajta közös emlékezet, kapcsolat a fotó és a film médiuma által.
„Emlékeink felidézésekor a legtöbbször torzítunk. Emlékképeink megjelenítése függ az érzelmi, térbeli és időbeli viszonyainktól. Az ismétlődés, a sokszorosítás, az újra meg újra felidézés, a nagyítás, és elhagyás módosít képeink jelentésén. Ezek a folyamatok az emlékezés és a fotográfia sajátjai is.
Kiállításunkban ezekre a lehetséges párhuzamokra reflektálunk a különböző médiumokban való megjelenítés: fotó, film és a kettő ötvözetén keresztül, ahol a képfelidézés folyamatában az állandó csak a felidézés, a kiindulás, az előhívás mozzanata marad. Az archívum áll, minden más csak viszonyulás.
Hogyan változik meg egy képnek a jelentése, ha a megszokottól más kontextusba állítjuk? Vagy attól, ha bizonyos részleteit felnagyítjuk a felidézett képnek, míg másokat lekicsinyítünk, elhagyunk? Megváltozhat a tértől, a fénytől, a tekintettől, attól, hogy ki az, aki rá néz?” (Kerekes Emőke és Balla Zoltán)
A kiállítás a média tanszék kutatási programjához is kapcsolódik, amelynek címe: Intermedialitás a kortárs filmben: a köztesség változó formái. UEFISCDI (A Felsőoktatást, Kutatást, Fejlesztést és Innovációt Finanszírozó Főosztály) által támogatott kutatási program, kód: PN-III-P4-ID-PCE-2016-0418
Szervezők: Sapientia EMTE, média tanszék, Erdélyi Audiovizuális Archívum.