Homemade : aHOMEMADE
a Szüleink-projekt előadása
ÍRTA BIRÓ RÉKA, DEÁK KATALIN & A CSAPAT
2h 45′ egy szünettel
A projekt egy kutatással egybekötött alkotói folyamat, amely a romániai családok jelenlegi helyzetéről indít párbeszédet úgy, hogy folyamatosan figyel az esemény résztvevőire.
2016 márciusában több mint 70 mélyinterjút készítettünk Erdélyben élő 12 és 19 év közti fiatalokkal, illetve felnőttekkel a szülő–gyermek kapcsolatról. Az interjúvezetőket pszichológusokkal, szociológusokkal, szociális munkásokkal és pedagógusokkal közösen dolgoztuk ki. A rendhagyó alkotói folyamatban a csapat tagjai különböző feladatköröket próbálhatnak ki: mindannyian írunk, játszunk, ötletelünk, gondolkozunk és kérdezünk.
Célunk, hogy megismerjük a családokon belül felmerülő viszonyokat, majd hogy erről kortárs művészi eszközökkel beszélni tudjunk. Bízunk benne, hogy ez az esemény segíteni fogja a közösségünket abban, hogy észrevegyük a szülők és a gyermekek problémáit; illetve hogy a megoldási lehetőségeinken is közösen gondolkodjunk.
színészek
ALBERT CSILLA
DIMÉNY ÁRON
KALI ANDREA
KÁNTOR MELINDA
MAROSÁN CSABA
MOLNÁR RUDOLF
LACZÓ JÚLIA
KICSID GIZELLA
SZUCHER ÁGNES
BALOGH DOROTTYA / JEROVSZKY TÍMEA
rendező
VARGYAS MÁRTA
dramaturg
BIRÓ RÉKA, DEÁK KATALIN
a dramaturg munkatársa
BOGYA TÍMEA ÉVA, GYÖRGY EMESE, SORBÁN CSENGE, SZABÓ HANGA, VERES KINCSŐ, SZÍNHÁZTUDOMÁNY SZAKOS HALLGATÓK
munkatárs
DEME ILONA (PSZICHOLÓGUS, CSALÁDTERAPEUTA), DÁVID-KACSÓ ÁGNES (PSZICHOLÓGUS)
projektmenedzser
BALÁZS NÓRA
korrepetitor
MÁNYOKI-KÁNTOR BENCE
ügyelő
BÖJTHE PÁL
SAJTÓVISSZHANG
Ez egy olyan előadás, hogy nehéz szabályszerű kritikát írni róla.
Ez egy olyan előadás, hogy képtelenség kritikátlanul nézni s kipipálni.
Ez egy olyan előadás, hogy fellélegzel, amikor következik egy kis szünet.
Olyan előadás, hogy sóhajtva nyugtázod, a szünetben is folytatódik.
Ez egy olyan előadás, hogy nem jön, hogy hazamenj utána anyádhoz.
Olyan, hogy nem jön, hogy hazamenj utána anyádhoz, és ne szólj hozzá.
Újrafogalmazom: ez egy olyan előadás, hogy jön, hogy hazamenj utána a gyerekedhez, apádhoz, anyádhoz, és beszélj… ha nem is vele, legalább hozzá.”
Homemade – kegyetlen, mégis csodálatos mese (Vargyas Márta rendező szubjektív műfajdefiníciója szerint) a Szüleink-projekt előadásában. Artisztikus vagy populáris well-made helyett most hómmédet kínál a kolozsvári kőmagyar színház, azaz a színház színeiben induló sokszínű csapat. A színház színészei, egy független rendező, többé-kevésbé szabadúszó dramaturg-írók (egyben értelmi szerzők), színis és teatrológus hallgatók tömörülnek mosolygó alkotó-csoportozattá a beharangozó képeken, és arról mesélnek irigylésre méltó csillogással a szemükben, bemutató előtt és után, hogy az előadás egy teljes éve tartó devising-folyamat és nevetve síró önelemzés eredménye, vagyis inkább állomása. S hogy bár előző generációs rutinnal a plakáton a rendező „jegyzi” szerzőként az előadást, létrejöttét a kiötlő, színpadra lázálmodó csapaton kívül egy még népesebb kompániának legalább ugyanennyire köszönhetjük: az interjúkészítésben segédkező pszichológusokon, szociológusokon, szociális munkásokon kívül annak a több mint hetven interjúalanynak, akik a „valóságnyersanyagot” szolgáltatták az előadáshoz, amely több szándékszik lenni, mint a nézőtér személytelen homályába burkolózó közönség elé tálalt színpadi produktum. (…) El ne, le ne, úgyhogy próbáljuk az egészet egy átlátszóan nagy ívű hasonlatra felfűzni: mintha lágy ívben becsapódó bomba találta volna épp az előadás kezdete előtt a monogám család intézményét, és mi ennek szerteszét záporozó szilánkjait néznénk jeleneteknek. Mikor spontán koncertnek, mikor transzgenerációs kánonnak, mikor rémálomnak, mikor szavak nélküli thrillernek a családon belüli erőszakról, mikor ősöreg manógyerek monológjának, mikor zavarba ejtően klappoló improvizációs gyakorlatnak, mikor gyorsan lekavart interaktívkodásnak, mikor minek…
Jankó Szép Yvette: Családunk és egyéb fokhagymázas lázálmaink, Játéktér, 2017. január 5.
Nagyszerű, erős színpadi jelenlétre képes művészek vállalkoztak arra, hogy előadják az etűdöket, melyek egymás mellé rakva drámai képet mutatnak a hagyományos családról és művészi élményt a nézőknek, akik szó szerint résztvevői az előadásnak.
Simon Judit: Két fontos előadás a váradi fesztiválon, ERport, 2017. április 8.
A Homemade igazi közösségi munka (műfajilag devised theatre), nem könnyű benne megrajzolni a vonalakat, meddig tartott a rendezői instrukció, a színész magával hozott tapasztalata, a dramaturgok szövegének stiláris áramvonalai a szövegben, illetve az összegyűjtött adatokból levont megfogalmazási lehetőség. A végeredmény egy olyan szövet, amely csak alig feslik fel valahol, alig hagy időt is felszusszanni, végiggondolni, hol nevettet, hol kínoz kicsit, de egy pillanatra sem dob ki magából. Végig implikált maradsz, csak a szünetre mész ki elszívni egy cigit, de a második felvonás elején még implikáltabb leszel, és tényleg csak a murokfőzelék adhat feloldozást.
Kulcsár Árpád: Homemade: avagy murokfőzelékkel betölteni a szülők és gyerekek közötti szakadékot, transindex, 2017. április 12.
Jegyek a www.biletmaster.ro weboldalon, a brassói RMDSZ titkárságán, a Vitorlás könyvesboltban és a négyfalusi Frézia Mánia virágüzletben, 40 RON illetve 25 RON áron kaphatók Kolozsvári Állami Magyar Színház vendégelőadása