A magyar film története (III.)
A vetítéssorozatot péntek délután 17:00 órakor folytatjuk Székely István 1931-es ‘Hyppolit, a lakáj’ című filmklasszikusával. Helyszín: Partiumi Keresztény Egyetem díszterme.
A belépés ingyenes.
Hyppolit, a lakáj
1931, vígjáték, 77 perc, román felirattal
Rendező: Székely István
Forgatókönyv: Nóti Károly és Székely István, Zágon István színdarabja nyomán
Operatőr: Eiben István, Eduard Hösch
Zeneszerző: Eisemann Mihály
Díszlet: Max Heilbronner
Hangmérnök: Lohr Ferenc
Szereplők: Csortos Gyula, Kabos Gyula, Jávor Pál, Fenyvessy Éva, Haraszti Mici, Gózon Gyula, Erdélyi Mici, Szenes Ernő
Schneider Mátyás fuvarozó egyik napról a másikra feltör, gazdagságát azonban megkeseríti, hogy úrhatnám felesége egy grófi lakájt szerződtet, mert nagypolgári életet akar élni. Szerencsére, mert így a Kabos – Csortos kettőssel lett ez a mű a magyar hangosfilm életképességének bizonyítéka és első tanújele, amelyből nemzedékek egész sora tanulhatta meg, hogy vajon mi is az a “magyar filmvígjáték”.
Ez volt Kabos Gyula első hangosfilmje. “Hát hagyom én magam?” – kérdezi dühösen és feleslegesen Schneider Mátyásként, a harmincas évek virágzó magyar vígjátékainak első darabjában, a Hyppolit, a lakáj-ban. Úgyis tudja mindenki, hogy a lázadozó, felkapaszkodott fuvarozó végül a védjegyévé vált testtartással, behúzott vállakkal és roggyantott térdekkel oldalog el. A verbális, pesti kávéházi humorra építő, kabarészerzők által írt korabeli vígjátékok remek kibontakozási lehetőséget teremtettek a virtuóz komédiás számára, aki lubickolt az alaptörténethez ritkán kapcsolódó vicces epizódokban. Nem Jávor Pál huszáros megjelenésének és büszke sármjának, hanem ennek a pocokszerű kisembernek a hadaró-dadogó habogása és bajsza alatti somolygása teszi a mai napig szórakoztatóvá a Hyppolit-ot.