Csontváryt dekódoltuk Gyarmati Zsolttal

Hírek

Zseniális ellentmondások: Csontváryt dekódoltuk Gyarmati Zsolttal

 

A Csontváry-kiállítást befogadó Csíki Székely Múzeum igazgatójával néztük meg a tárlatot, aztán megbeszéltük, amit láttunk. Mindenféle udvariaskodás nélkül.

 

Melyik az az abszolút ikonikus festmény, ami nem hiányozhat egy hasonló léptékű kiállításról? Amely szerinted, már annyira benne van a köztudatban, hogy mindenki, aki ide jön, jól ismeri?Gyarmati Zsolt: Akár termenként is lehet mondani egyet-egyet. De a Magányos cédrus a leginkább az. Ez a “húzó kép”. Nélküle aligha lehetne ezt kiállítást megrendezni. Menedzseri szemmel, menedzseri aggyal mondom, mert be kell hozni a tízezreket a múzeumba.Mint a popzenei koncerten…– Ha a visszatapsnál is, de a slágerszámot el kell játszani. És amúgy ez a legdrágább kép is…

» Kreativitási verseny: készíts saját Csontváry-festményt!

Mit jelent az, hogy a legdrágább kép?

– Legalsóbb hangon is 600 millió forintra van biztosítva. Ez az ár a múzeumok közti baráti ár, de ennél jóval többet ér. Azt szokták mondani a művészettörténészek, osszuk le az árat dzsipekre, és lássuk hány dzsip fér bele. Lehet mondjuk 60. De 10 év múlva az a 60 már sehol nincs, mert teljesen leamortizálódott, miközben ennek a képnek folyamatosan megy föl az értéke. Na, és persze minden festmény annyit ér, amennyiért az aukción leütik a kalapáccsal. Csakhogy Csontváry alig-alig bukkan fel.

Csak néhány Csontváry lehet egyáltalán a piacon, mert a nagy része, ugye, közgyűjteményekben van.

– Főleg közgyűjteményekben, de vannak magángyűjteményekben is. Szinte biztosan tudjuk, hogy vittek el a 2. világháborúban szovjet zsákmányként. Nem tudjuk hova és, hogy hol vannak most. A mai Oroszországban lehetnek a lappangó képek. De vannak róluk korabeli fotóink!

Mi az első, nagyon jellemző dolog, ami Csontváryról eszedbe jut?

– Csontváry nagy motívumokat akart festeni. Egész életében úgy gondolta, hogy ez a küldetése. Nagy motívumokat, nagy fényekkel, nagy színekkel, nagy méretben, tehát ez volt a rögeszméje, és jórészt meg is valósította. Vannak a Magányos cédrusnál is nagyobb képei, amik nem fértek be hozzánk. Például a Taormina, Baalbek, a Mária kútja és a Nagy Tarpatak a Tátrában. Az is jellemző, hogy három irány érdekelte: Itália, a Balkán és a Közel-Kelet. Ezeket a helyszíneket viszonylag rendszeresen fölkereste. Mosztárba speciel nem is kellett neki útlevél… 1894 után már önálló volt, patikusként megkereste azt a pénz, amiből szabad lehetett, így elkezdett utazni és tanulni. Imádta a Balkánt, személy szerint úgy értékelem, a legsikerültebb képei a Balkánon készültek.

A Keleti pályaudvar éjjel, 1902 / olaj, vászon

Mi a te személyes top-od?

– Az Öreg halászt sokan kedvelik, a mosztári tájképet is ugyanígy, a cédrust és persze az önarcképet. Nekem leginkább a Keleti pályaudvar éjjel tetszik — ez azért fontos mert, ha nem tudnánk, hogy mit ábrázol, önmagában is jó kép lenne. Zseniális! Diszkrétek és nagyon szépek a fények, szépen, technikásan meg van komponálva a sáros út.

Csontváryt érdekelte a technika is, több képén is visszatér az akkor modern technika, a kortárs modernitás. Noha már úgy közel 20 éve kész volt a Keleti pályaudvar, 1902-ben mégis megragadja. A Keleti magyar termék, nem Eiffel tervezte, mint a Nyugatit, hanem magyar mérnökök. Magyar kivitelezője volt, mármint magyar állampolgár. És 1884-ben, hasonló méretű intézményben elsőként itt volt teljes villanyvilágítás Európában.

Ami még tetszik, szintén technikához kötődik és ez is balkáni téma. A helyszín Jajce, Bosznia-Hercegovina, ami akkor Magyarországhoz csatolt terület volt. Jajcében két folyó van, a Verbász meg a Pliva. Ezek erős sodrású folyók, és úgy gondolták, hogy célszerű lenne oda egy villanyerőművet telepíteni. Egy sötét tónusú képen van rajta a szintén sötétben levő dombok között folyóparton levő vízmű, ahogy az éjszakai műszak dolgozik, és az éjszakai műszaknak a fénye, belülről kisugárzik. Nagyon szuggesztív, nagyon kontrasztos fényeket látunk. Többfajta nyílászáró van, érdekes a ritmika. Ennek egy ellenpólusaként látunk egy másik fényt, és egy tradicionális nyílt lángú tüzet, ami bizonyos sötétségbe burkolózó, érdektelen alakok bográcsban készítenek valamit egy domboldalban. És van a harmadik, rejtett fény, ami valahonnan, valamelyik város központi utcájából sugárzik, lehet a város fényei önmagukban megvilágítanak egy domboldalt. Sőt, nagyon-nagyon diszkrét csillagocskák is vannak a sötét égbolton. Ezért érdekes ez a kép.

Melyek azok a képek, amelyeket te nem tudsz felfűzni a saját Csontváry-logikádba?

– Van az a bizarr kép, az Szigetvár ostroma. Szinte olyan, minhat egy színházi díszletet látnánk. Vagy a női portré. Egészen különleges, mert Csontváryra nem voltak különösebb hatással a nők.

Elveszett zseniként él Csontváry a köztudatban. Valóban az volt?

– Nagyon jól menedzselte magát. Szervezett például két kiállítást is magának Budapesten, egyet pedig Párizsban.

Amivel kapcsolatban állítólag Picasso azt mondta Chagallnak, hogy nem is tudta, hogy van még rajta kívül nagy festő. Ez persze abszurd, mert ilyet Picasso nem mondott volna, hiszen odavolt Matisse-ért és Modiglianiért. Chagall meg amúgy is akkor éppen Oroszországban élt…

– Erős személyes mitológiával rendelkező művész, amit ő maga is tudatosan táplált. Nagyon erős küldetéstudattal bíró figura képe rajzolódik ki a hatalmas mennyiségű önéletrajzi jegyzetekből. CsakMednyánszky életműve ennyire ismert, mint a Csontváryé. Érdekes módon mindketten a 20. század nagy alkotói. És az mindenképpen látszik, hogy nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy saját szakmai pályáját egyengesse. Tudta, hogy egykor nagyon értékelt festő lesz, képeiért rajongani fognak. Ezt több helyen is leírta. Miközben a kortársak maximális közönye veszi körül.

Nagyon tudatos volt, egyrészt. Másrészt pedig nem szignálta a képeit…

– Igen, valóban így van. És nem tudjuk, hogy miért nem szignálja.

Vagy lehet, hogy azért nem szignálja, mert tudja, hogy minden ecsetvonása a maga során egyféle szignó?

– Hajlok erre. Annyira sajátosan egyéni hangot kívánt megütni a képzőművészetben, és sikerült is neki, hogy amint ránézel, látod, hogy egy Csontváry. Érdekes, hogy pontosan a látszólagos naivitása miatt sokan próbálták hamisítani is. Előszeretettel próbálkoztak ezzel, de a hamisítványokról egyből látszik, hogy azok. Öntörvényűsége, semmilyen izmusba be nem skatulyázhatósága valóban egyedülállóvá teszi.

Jajcei villanymű éjjel, 1903 / olaj, vászon

Mennyire hatott Csontváry privát mítosza?

– A mítosz, amit utólag teremtett, retrospektív módon kreálta meg. A csalit többen be is kapták. Aztán Fülep Lajostól és Németh Lajostól kezdődően jó néhány olyan szakíró jött, akik árnyaltabban látták az életművet és értékelték a nagyságát is.

Ez egy olyan kiállítás, amely egy csomó kérdést felvet. Nézzük meg az ellentmondásokat. Az egyik ellentmondás, hogy vannak az életműben nagyon bravúros rajztechnikájú alkotások – ezen a kiállításon és láthatók ilyenek -, de vannak olyan festmények, amelyek az ellenkezőjét bizonyítják. Vannak nagyon szofisztikált anyagok, és vannak nagyon naivak. Vannak egészen derűs dolgok, és vannak olyanok, amiről a derű jut utoljára az eszedbe, és vannak olyan festmények, amin egyszerre van derű és melankólia. Szereti a kontrárius színeket, jellemzően a türkizt a pirossal, szereti az okkersárgának a különböző verzióit és azoknak kékes ellentétét. Mintha ez az életmű rejtett ellentmondásokra épülne…

– Egy másik ellentmondás, hogy valaki leszólt a magasból, hogy te leszel a világ legjobb festője, nagyobb, híresebb Raffaellónál. A világ legnagyobb plein air festője. Ez 1880 október 13-án történt. Ezt írta már öregkorában magáról. De érdekes, hogy 1880-ban még nem tudhatta Csontváry, hogy mi az hogy plein air. Nem is egyértelműen plein air az, amit csinál. Ő kiment ugyan a természetbe, így mondjuk Raffaellóhoz képest plein air. De az akkori kortárs francia törekvésekhez képest ez más. Neki ez annyit jelentett, hogy egyszerűen csak kiment a természetbe.

Ami még szembetűnő, és te is jelezted és ez nagy ellentmondás: a müncheni Hollósy Simon-féle festészeti iskolában beiratkozva nagyon megtanult rajzolni. Látszik, hogy olyan grafikai bravúrokra volt képes, amit ki se néznél valamelyik későbbi festményéből. Az jó kérdés, amire alig kapunk választ, hogy miért? Vajon mennyire volt tudatos az, hogy nem dolgozza ki a karaktereket, nem dolgozza ki a profilokat, de nem úgy nem dolgozza ki, mint az impresszionisták, hanem egyfajta laikusságot, naivitást sugároznak a kepei.

Önlebutító technika?

– Igen, mintha tudatosan csinálná ezt. Ami az erőssége, megtanulta az arányokat, szerette a nagy távlatokat: messze van egy vulkán, közel van egy figura, balra van a tenger, jobbra vannak épületek, tehát mindenféle van, ami a nagyságot jelenti. Megnézi 3D-ben és aztán fölviszi az egészet 2D-ben úgy, hogy közben a perspektíva érzését egyik képen megteremti, a másikon viszont már nem. Miért van ez így? Egyik képről lejön, hogy nagyon jó érzékkel, jól bánik a térrel, jól behelyez egy piros háztetőt középre, nagyon jók a felhők meg a hegyek, egy másikon, pedig az épületet s a fát nem fejezi be, mert nekiszalad a képkeretnek.

Igazold vagy cáfold a feltételezésem, hogy az emberek mély áhítatba kerülnek, amikor bejárják a termeket. Minden kérdés ellenére Csontváry erősen hat ma is, sőt jobban, egyre jobban hat.

– Bele kell olvasni a vendégkönyvbe, az jól tükrözi azt, amiről beszélsz. Talán meg lehetne azt kockáztatni, hogy Csontváry éppen az átlag emberre próbált hatni. A nap, a fények, a tengerek, a vízesések, a hegyek és az egész Keletnek ez a vad romantikája. Ezek mind olyan dolgok, amik akkor is slágertémák, turisztikai desztinációk voltak, és valószínű, hogy ma is azok. Addig, amíg egy Nagybányai telepen képesek voltak egy bokrot, vagyis egy semmilyen témát is bravúrosra kihozni, és ez az igazi plein air, ez túl egyszerű volt Csontvárynak. Nagy dolgokra vágyott és azokat igyekezett megfesteni.

Dátum:2016. május 27
Forrás:www.transindex.ro