Az Újbezdáni Ifjúsági Hagyományőrző Egyesület fiataljai április 2-án, húsvét hétfőn ismét megszervezték a hagyományos locsolkodást a faluban.
A délelőtti szentmisén az egyesület tánccsoportjának tagjai viseletben vettek részt – fiúk és lányok egyaránt, ahol maga Kirhoffer Róbert atya is szeretettel üdvözölte a locsolkodó fiatalokat és kívánt nekik szép időt és időtöltést.
A szentmise végeztével a templom előtt és a falu központjában egy közös csárdásra is sor került. A talp alá valót idén magyarországi népzenészek szolgáltatták, Balogh András, Katona Bálint és Kerekes Kornél. A zenekari kíséretet idén a Csoóri Sándor Program támogatása tette lehetővé az egyesület számára.
A közös csárdás után a lányok hazasiettek, a fiúk pedig egy kis előnyt adva nekik, kihasználták a „szabadjáratot” és egymásnak bemutatták ki milyen locsolóverssel készült erre az idei alkalomra.
– Idén szinte több kisgyerek vett részt a locsolkodáson, mint eddig bármikor. Örülünk annak, hogy a felnövekvő generációkat is sikerül bevonni a hagyományápolásba, hiszen a munkahelyet kereső, kis falunkat elhagyó fiatalokat csak így lehet pótolni. Bár így is évről-évre kevesebben vagyunk, de azért még akadunk valamennyien, akik fontosnak tartjuk a gyermekeinket a hagyományok éltetésére nevelni. – mondta el az egyesület vezetőségi tagja Szöllősi Melinda.
Ugyan a locsolók nem mentek épp háztól házig, de a faluban kevés olyan lány maradt, aki „megúszta” szárazon. A lányok egymás között megbeszélték ki kihez megy el és így végül öt háznál fogadták a locsolkodó legényeket és „legénypalántákat”. Volt olyan ház, ahol két, de volt olyan is ahol öt lány gyűlt össze.
A hegedű hangja ki-ki csalogatta a falusiakat is a kapuhoz és az idősebbek nosztalgiával idézték fel a valamikori ifjúkori locsolkodós emlékeket. Mosolyogva biztatták a teli vödröket cipelő legényeket.
Először a kislányokat köszöntötték fel, őket még nem vödörrel locsolták, hanem szagos vízzel. Ezek után már csak nagylányos házakhoz tértek be a locsolók, ahol nagy örömmel fogadták őket a háziak.
A szokás szerint először a fiúk mondtak locsolóverset a lányoknak, majd a lányok elmondták a köszönőversüket, s miután megtörtént a locsolás, piros tojással jutalmazták és meg is kínálták a legényeket és zenészeket húsvéti süteményekkel. Ettek-ittak, s mindenhol eltáncoltak egy-egy csárdást is, jó kedvre derítve így magukat és a házigazdákat egyaránt. A legények szorgosan gyűjtötték a jutalom hímes tojásokat, hogy a nap végén végül összeszámolva ki kiálthassák, hogy ki érdemelte ki a legtöbbet és valamelyikük elnyerhesse a „locsolókirály” címet.
Minden háznál megvárták, hogy a lányok megszárítkozzanak, s együtt haladtak tovább, háztól-házig „szaporodva”, de együtt nagyon jól mulatva a fiatalok.
Dolguk végeztével, a résztvevők zeneszóval a Magyar Házba vonultak egy közös ebédre, ahol azért még egy közös kis táncházra is sor került a szabadtéri színpadon.
Végül aztán a jó ebéd után a kisebbek kihasználva a jó időt elővették a foci labdát és a Magyar Ház udvarán jó kis labdarúgó mérkőzés vette kezdetét. A nagyobbak pedig, jó hangulatban megbeszélték a locsolkodós nap vicces eseményeit, s már-már a jövő évi locsolkodás részleteit tervezték.
– Szerencsére szolgált az események az időjárás is. Mindenki jól érezte magát és valójában a hagyományok legtöbbjének, így ennek is ez a közös együttlét volt a legfontosabb eleme. Ez úton is szeretném mindenkinek megköszönni, aki hozzájárult az idei locsolkodás megtartásához! – mondta végezetül az egyesület elnöke Sipos Zsivics Tünde.