Vörösmart – Kovács pincészet

Horvátországi Magyar Napló Vörösmart Kiemelt cikk

A vörösmarti pincesorokban, azt szeretem legjobban, hogy a nagy pincészetek mellet, sok kis pincészet is működik. Ezek a kis pincészetek általában csak pár hektár szőlő ültetvényen gazdálkodnak. Így van ez a Kovács Ferencéknél is. Ők jelenleg kevesebb mint két hektáron szüretelnek évente.

‑ A Kovács pince, valamikor nagyon híres volt borairól, emlékszem, hogy 40 évvel ezelőtt is még ide jártak borért Vajdaságból, Eszékről is, és hektó számra vitték a finom borokat a pincészetből. Akkor még két sorban is álltak az öreg tölgy hordók a pince lyukban, krétával feliratozva a fejtés idő és a bor fajtája, de nagyapám meséiből az is kiderült, hogy valamikor a borfejtés is ünnep volt a családban. Ilyenkor csirke paprikás és túrós rétes volt a kötelező menü. Akkor még nem volt semmilyen vegyszer a kénen kívül, és tojások fehérjét verték fel az asszonyok 100-ával és a tojáshabot keverték a borhoz, hogy „lehúzza” meg, hogy fénye legyen a bornak. Mi most sem használunk vegyszert, de azért a tojásfehérjés korszak már a múlté. A vörösmarti borok már az elmúlt században is híresek voltak és akkor is voltak híres bortermelő gazdák, az én családom is közéjük tartozott. Apámnak még nagyon fontos volt a pince, a bor, és a pince jó híre, de sajnos édesapám halála után mi már nem fektettünk kellő hangsúlyt a pincészetre és a borászatra, mert nagyon leköt bennünket a gazdaság más ágazata, és így időben kevesebbet tudunk a borászatra fordítani. Eladásra kevés jut, inkább elajándékozzuk, vagy társasággal megisszuk. Reméltem, hogy a fiaim majd folytatják a bor gazdaságot de sajnos ők is, mint minden fiatal a környezetünkben, ki mentek külföldre és ott találták meg a számításaikat. – mesélte Kovács Ferenc.

Hány szőlő fajta van az ültetvényen?

‑ Jelenleg három fajta szőlőből készítünk bort, ez pedig a rizling, a chardonnay, és a rajnai rizling, de tavaly, összeszedtük, mind, és egyfajta bor készült belőle. Túl kevés a szőlő ahhoz, hogy külön- külön fajtánként szüreteljünk, így ahogy a természet adja, lesz egy fajta cuvée. Egyszer jobb minőségű máskor kevésbé. Körülbelül 5000 l borom van évente erről a közel két hektáros területről. – tudtuk meg Kovács Ferenctől.

Mi a véleménye a rezisztens fajtákról, amik most jönnek úgy mond „divatba”?

‑ Hallani hallottam, róla meg, tudom, hogy a faluban is vannak már olyan borászok, akik már ültettek ilyen fajtából. Biztos, hogy van jövője, mivel vannak/voltak olyan évek – esős évek – amikor a lisztharmat elvitte az egész termést, annak ellenére mennyi pénzt és energiát fordítottunk a szőlő megóvására. Ha ezek a rezisztens fajták itt a mi vidékünkön is, megállják a helyüket akkor a gazdák egy kicsit fellélegezhetnek. Kevesebb munka, kevesebb költség, kevesebb vegyszer, ez csak jót hozhat a borászatba. Mi már nem hiszem, hogy új ültetvényekbe belemegyünk. Ha kiöregszik ez a szőlő terület, akkor már mi is vele öregszünk, és mint már mondtam nincs, aki vigye tovább a gazdaságot. – tette hozzá Kovács gazda.

Halott-e a most megalakuló horvátországi borászok szövetségéről, és csatlakozna-e hozzájuk, ha felkérnék?

‑ Igen hallottam, örülök a kezdeményezésnek, hiszen ezen a vidéken igazán csak a magyar gazdák tudnak jó bort készíteni, ők együtt élnek a szőlővel, már metszeni is úgy metszik, hogy abból minőségi bor legyen. A „bort” már kint a tőkén gondozzák. A borral is úgy van az ember, mint az állattal, mondják is hogy a gazda szeme hizlalja az állatot, hát a szőlővel is így van. Ezt az itt élő borászok, kis borászok tudják is. Az én kevés borommal, nem látom értelmét a csatlakozásnak, de a kezdeményezést mindenféle képen támogatom és kívánom, hogy sikerüljenek a célkitűzéseik, és sok sikert kívánok a munkájukhoz. – zárta nyilatkozatát Kovács Ferenc.

Természetesen itt is megkóstoltam a pince legjobb borát. Beszélgetés közben eliszogatunk, egy kicsit nosztalgiáztunk is a régi időkről, amikor még Öcsi bácsi jött ki a pincelukból a teli boros szívóval, és kínálgatta a vendégeket a finom Kovács borral.