Tizenkettedig alkalommal hirdette meg az Ősi Tudás 2016 –. Rovásírás-vetélkedő és Műveltségi Találkozót a Palóc Társaság. A rovásírás ősi írásmódunk, amely vonalas, többnyire egyenes szárú betűkből álló régi írásfajta, amely minden íráshordozóra, (kő, fa, fém, pergamen, papír, stb.) alkalmazható. A vetélkedő fontosságáról és a rovásírásról Z. Urbán Aladárt a Palóc Társaság elnökét faggattuk.
Évek óta megszervezik a Rovásírás-vetélkedőt, miért van szükség erre a Felvidéken?
Nemcsak a Felvidéken van szükség, hanem az egész Kárpát-medencében. Azért az egész Kárpát-medencében, mert a magyarság itt őshonos. Az őshonos magyarsággal az elmúlt századokban elfelejtették az ősi írást bizonyító műveltségünket. A székelyek megőrizték és használják ezt az írásmódot. A legtöbb írásemlék is ott maradt fent ebből a régi korból. Szerencsére a Felvidéken is vannak olyan emlékek, amelyek bizonyítják, hogy őseink használták a rovásírást. Fontos, hogy a magyar ember tudja, milyen ősöktől származik, hogy tudjuk, kik voltak az őseink. Ha ezt a tudatot beleneveljük a fiatalok tudatába, megmaradhatunk a Kárpát-medencében.
Felvidéken is találtak rovásírásos emlékeket. Melyek az ismertebbek?
Friedrich Klára rovásíró kutatónak jelent meg egy könyve tavaly, amelynek címe Felvidéki Rovásemlékek. Ebben a kötetben felsorolja a felvidéki emlékeket, amelyekből nagyon sok van. Ezek közül talán a legismertebb a lévai vár rovásírásos alaprajza, a Thúróczy könyv is nagyon ismert, illetve Felsőszemeréden a templomban megtalált felirat is. Ugyan a felsőszemerédi templombejárati felirat a későbbi korból származik, de nagyon jelentős.
A rovásírás az általunk megszokott latin írásmódtól nem csak a jegyekben különbözik, hanem abban is, hogy nem balról jobbra, hanem jobbról balra írjuk. Igaz az említett felsőszemerédi emlék a latin írásmód irányát követi. Nem nehéz megtanulni a gyerekeknek azt, hogy a megszokottól ellentétes irányban kell írniuk?
A tanárok azt mondják, hogy miután a latin abc betűinek írását megtanulták a gyerekek, már második évfolyamban el lehetne kezdeni a rovásírás oktatást. Nem szoktuk erre bíztatni a pedagógusokat, hogy ne okozzanak zavart, de a rovásírás elsajátítása elősegíti a matematikai, logikai fejlődést is. Egyébként az a legjobb, ha a szülők szintén ismerik a rovásírást és találkoznak vele a gyerekek otthon is, akár csak egy hűtőmágnes formájában. A gyerekek egyébként nagy élvezettel tanulják a rovásírást és tapasztalataink szerint két-három hét alatt elsajátítják azt.
Hány gyermeket sikerült bevonni a vetélkedőbe?
Az idei évben, a tizenkettedik évfolyamban, 176 jelentkezés érkezett be. Minden évben többen jelentkeztek. Az első évben még csak 35 gyermek volt, ez gyarapodott, előbb 50-re, majd százon felülre. Az utóbbi években száz és százötven között mozgott a jelentkezők száma. Tehát az idei 176 jelentkező egy nagyon jó eredmény. Ezek között vannak olyanok is, akik már korábban is versenyeztek, és olyanok, akik azokról a településekről jelentkeztek, ahol a rovásírás népszerűvé vált. Vannak azonban olyanok is, akik olyan településről, iskolából jelentkeztek, ahol ez idáig nem volt rovásíró szakkör, nem foglalkoztak eddig ennek az írásmódnak a tanításával. Minden évben vannak új helyszínek is, ahol megmérettetik magukat a gyerekek. Az idei évben ilyen volt Tardoskedd.
A cél talán az lehetne, ha a rovásírás tanulás országos mozgalommá válna. Elindult már ez a folyamat?
Azért nevezzük a kerületi döntők utáni vetélkedőt országosnak, mert az ország nagyon sok részéről jönnek versenyzők. Szepsitől Pozsonyig több településről részt vesznek a megmérettetésen. Magyarországon, Erdélyben, Délvidéken és Kárpátalján is vannak rovásírók, az lenne a legjobb, ha ezek az emberek találkozhatnának egymással. Az lenne az ideális, ha beépülne a tanrendbe, az írástörténetbe a rovás. Jó lenne, ha a latin írásmód mellett a magyar iskolákban, megtanulnák a mi írásunkat, a rovásírást is a gyerekek. Ez ugyanis mindig is a miénk volt. A mi őseink találták ki. Érdekes, hogy a kínaiak, az arabok, a japánok meg tudták őrizni a saját írásukat, senki nem bántotta őket a saját betűrendszerük miatt. De nálunk bántották azokat, akik a rovásírást használták és fejlesztették. Ezért csodálatos, hogy mégis megmaradt. Azt is mondhatjuk: mi visszatanuljuk és visszatanítjuk az őseink tudását.
Sok helyütt elhangzott, és ön is említette, hogy üldözték azokat, akik használták a rovásírást. Az emlékeket pedig meg akarták semmisíteni. Miért fordulhatott elő, hogy a magyar tudós elit így viszonyult a rovásíráshoz?
Attól függ, kiket nevezünk az elit tagjainak…
Gyakorlatilag a Magyar Tudományos Akadémia tagjai és munkatársai is tagadták a rovásírás ősiségét.
A Magyar Tudományos Akadémiát a rovásírás kapcsán jobb nem emlegetni. Széchenyi azért hozta létre az Akadémiát, hogy a magyar nyelvet ápolja. Ezzel szemben azt látjuk és halljuk, hogy a magyar nyelv veszélyben van. Tele van idegen szavakkal. És nem csak latin szavakkal, hanem főleg angol szavakkal. A Magyar Tudományos Akadémia feladata lett volna, hogy a kutatást elindítsa, de nem így történt. Amióta olyan vezetői voltak az Akadémiának, mint Hunfalvy Pál és a többiek, – akik akkor kezdtek magyarul tanulni, mikor az osztrák uralkodó az MTA vezetői székébe ültette őket – azóta üldözik a magyar nyelvet. És még ma is ez történik, pedig most nincsen idegen hatalom a magyar kormány felett, amelyik befolyásolná azt. Mostohagyereknek tartják, lenézik és tudománytalannak nevezik a rovásírást. Ez nagyon szomorú, ezért kell tovább éleszteni. Ezek élő, ősi dolgok. Most avattunk egy rovásírásos táblát a nagymagyari alapiskola udvarán. Ennek másik felén latin betűkkel is feltüntettük a szöveget. A latin betűs táblán azt olvassuk Nagymagyari MTA (Magyar Tannyelvű Alapiskola). De ez lehetne akár a Nagymagyari Magyar Tudományos Akadémia is (nevetés). És inkább lenne az, itt már tanítják a rovásírást.
Neszméri Tünde
kép: a szerző
Forrás: szabadujsag.com