a) az államnyelv ismeretének támogatása és ennek elvárása az állampolgároktól „az állam törvényes és dicséretes célja” (118. bekezdés);
b) a jogszabály 7. cikkelye „a kisebbségi nyelvek oktatásának csökkentéséről szól, elsősorban a középfokú oktatás vonatkozásában (119. bekezdés);
c) nem egyértelmű, hogy a törvény 7. cikkelye milyen mértékű védelmet biztosít a nemzeti kisebbségek nyelvi jogainak, illetve a 7. cikkely „kétértelműségeket tartalmaz” (120. bekezdés);
d) az új szabályok végrehajtásának rövid határideje súlyos aggályokat vet fel az oktatás minőségével kapcsolatban (120. bekezdés);
e) a Velencei Bizottság mégsem aggódik a kisebbségek anyanyelvi oktatásáért, mert „úgy értelmezi, hogy az ukrán hatóságoknak szándékában áll a legtöbb tantárgy kisebbségi nyelven történő oktatásának folytatása külön kisebbségi osztályokban” (121. bekezdés);
f) a jogszabály 7. cikkelye, „egyértelműen az államnyelv szerepének növelését és a kisebbségi nyelvek szerepének csökkentését célozza” (122. bekezdés);
g) a 7. cikkely (4) bekezdése nem kínál megoldást az Európai Unióban hivatalos státusszal nem rendelkező nyelvek oktatására, konkrétan az orosz nyelvű oktatásra, ezért a 7. cikkely „diszkriminatív” (124. bekezdés);
h) az állásfoglalás 125. bekezdése a fentiek alapján azt a következtetést vonja le, hogy „a megfelelő megoldás minden bizonnyal a 7. cikkely módosítása lenne, és a jelenlegi rendelkezés cseréje, egy kiegyensúlyozottabb és világosabb megfogalmazással bíró szövegre”;
i) végül a 126. cikkely javasolja a nemzeti kisebbségek képviselőivel folytatott párbeszédet, illetőleg az államnyelv oktatási színvonalának javítását.
Ukrajna Oktatási és Tudományos Minisztériuma már a megjelenés napján reagált Velencei Bizottság állásfoglalására a tárca hivatalos honlapján.
A minisztériumi reakció – várható módon – említést sem tesz arról, hogy a Velencei Bizottság az oktatási törvény 7. cikkelyének módosítását javasolja. Ehelyett azt emeli ki, hogy az államnyelv támogatása, illetve ismeretének elvárása jogos igény az állam részéről.
A minisztérium nyilatkozatban fejti ki, hogy a kisebbségi nyelveken folyó oktatás differenciált módon zajlik majd az új oktatási törvény 7. cikkelye alapján. Az anyaországgal nem rendelkező közösségek, mint például a krími tatárok, az 1. osztálytól a 12. osztályig élvezhetik majd az anyanyelvi oktatás előnyeit.
Azoknak a nemzeti kisebbségeknek a képviselői, amelyek nyelve az Európai Unió hivatalos nyelvei közé tartozik, ám nyelvük a szláv nyelvcsalád valamely ágához sorolható (például a bolgárok, lengyelek, szlovákok), a 4. osztály végéig tanulhatnak anyanyelvükön, és az 5. osztálytól kezdve számukra fokozatosan egyre több tantárgyat oktatnak majd államnyelven.
A következő csoportba azok a nemzeti kisebbségek tartoznak, áll a minisztérium közleményében, amelyek az EU valamely hivatalos nyelvét beszélik anyanyelvként, ám ez a nyelv nem szláv nyelv. Ide a magyar és a román közösség sorolható. Ők is csupán a 4. osztály végéig tanulhatnak anyanyelvükön, ám számukra fokozatosan kívánja bevezetni a különböző tantárgyak ukrán nyelven való oktatását a minisztérium, arra hivatkozva, hogy egy másik nyelvcsaládba tartozó nyelv elsajátítása „nehezebb és több tanulási időt igényel”.
Végül az orosz nemzeti kisebbség tagjai az 5. osztálytól csupán tantárgyként tanulhatják majd anyanyelvüket, és a többi tárgyat államnyelven kell tanulniuk. Ezt arra hivatkozva vezeti be az oktatási tárca, hogy az orosz és az ukrán közeli rokon nyelv, és „az orosz anyanyelvűek könnyen elsajátítják az ukránt”.
Végül azzal zárja közleményét a minisztérium hogy Kijev továbbra is nyitott az Európa Tanács szakértői testületeivel folytatott párbeszédre.
Érdemes figyelemmel kísérni, hogyan reagál majd az Európa Tanács és annak Velencei Bizottsága az ukrán oktatási tárca fent ismertetett álláspontjára.