Végső búcsút vettek Papp Sándortól

Pozsonypüspöki Kiemelt cikk

Hétfőn délután a pozsonypüspöki temetőben református gyászszertartással vettek végső búcsút Papp Sándortól, a Pátria Rádió korábbi főszerkesztőjétől, az állami hírügynökség volt munkatársától, akit hosszú súlyos betegség után, hatvanegy éves korában a múlt héten, 2017. október 12-én ért a halál. Halála a felvidéki magyar újságíró szakma nagy vesztesége.

Papp Sándort több százan, családja, rokonai, barátai, kollégái, ismerősei kísérték utolsó útjára. A gyászszertartáson jelen volt a pozsonyi magyar nagykövetség küldöttsége, a hazai magyar újságíró szakma népes képviselettel, több szlovák szerkesztőség vezetője és munkatársai, a szlovák újságíró szövetség és a magyarországi rádiós szakma képviselői, a felvidéki magyar kulturális szervezetek vezetői és munkatársai, polgármesterek, intézményvezetők, a felvidéki magyar közélet neves személyiségei.


Pedig ő még élni akart, alkotni akart…

A gyászszertartást Pozsony városának református lelkésze, Peres Imre szolgáltatta. Gyászbeszédében egyaránt szólt az elhunyt családjához való erős kötődéséről és szakmai elhivatottságáról is. Papp Sándor a felvidéki magyar közélet meghatározó, alkotó személyisége volt – fogalmazott a lelkész. „Személyében olyan szellemi kapacitás távozik, akinek halála joggal okoz számunkra szomorúságot, hagy maga után űrt, hiányt” – hangsúlyozta Peres Imre.

A zsoltárírót megidézve elemezte az élethez és a halálhoz való viszonyunkat. „Ahogy az életre fel kell készülünk, úgy a halálra is fel kell készülnünk, amiben, mint mindenben, az Isten segíthet nekünk” – mondta búcsúbeszédében Peres Imre, rámutatva arra is, hogy az élet valódi értelméről többnyire csak akkor kezdünk el gondolkodni, amikor megérint bennünket a halál szele.

A búcsúztatásában kitért arra is, hogy Papp Sándor élete is küzdelmekből állt, de soha nem rettent meg egy kihívástól sem. Tervei voltak, amelyek még a legnehezebb időben, betegsége alatt is foglalkoztatták. Még úgy érezte, van feladata, akkor is, amikor már erejének végén járt. „Pedig ő még élni akart, alkotni akart, gazdagítani akart, adni akart“ – mondta. „Istennél van a kegyelem és a megbocsátás, s ebbe a kegyelembe fogadja a halottunkat és hív minket is” – zárta búcsúbeszédét Peres Imre lelkész.


Tisztesség, igazságosság, függetlenség jellemezte

Az egykori kollégát, pályatársat s egyben a barátot is búcsúztatta Jaroslav Rezník, a Szlovák Közszolgálati Televízió és Rádió vezérigazgatója, aki akkor is vezérigazgatója volt a Szlovák Rádiónak, amikor Papp Sándor a Pátria Rádió főszerkesztője volt. Pályájuk ezután sem vált szét, hiszen 2009-től a szlovák állami hírügynökségben dolgoztak együtt. „Most egy olyan emberről lesz szó, aki egész idő alatt többet tudott, mint mi, mindnyájan” – kezdte búcsúztató beszédét.

„Vitathatatlan, hogy Papp Sándor olyan személyiség volt, aki több mint három évtizeden át hatással volt és hatást gyakorolt a magyar kisebbség kulturális életére és annak fejlődésre” – fogalmazott a vezérigazgató, hozzátéve, „Sándor egész életében a tisztesség, az igazságosság és függetlenség jegyében dolgozott, és ezekből az elveiből nem engedett még a nehéz és összetett helyzetekben sem”.

Meggyőződése volt és ezt hangoztatta is gyakran, hogy „a rádió csakis a hallgatóké, s pont őértük dolgozott, szervezett, hanganyagot rögzített, tárgyalt, mérgelődött és nevetett” – fogalmazott Jaroslav Rezník, aki kitért arra a nem könnyű időszakra is, amikor el kellett mennie a rádióból, s mikor „azok, akik a bokájáig sem értek fel, nem voltak képesek neki még egy köszönömöt sem mondani. A kényszerű távozást ugyan nehezen viselte, de nem tört meg“ – emlékezett Jaroslav Rezník.

A vezérigazgató szerint emberi nagyságáról és kitartásáról tett tanúbizonyságot akkor is, amikor a legnagyobb ellenféllel, a betegséggel küzdött, s a végsőikig kitartott. „Sose adjátok fel, mindig próbálkozzatok és bízzatok a végsőkig“ – ezt hagyta ránk örökül. „Az olyan emberek, mint Te, sosem veszíthetnek, mert az elvek, amiket képviselsz, azok tartják egyben ezt a világot… Tanácsaid mindig megfontoltak és okosak voltak, hisz mint ahogy már mondtam, mindig egy kicsit többet tudtál, mint mi, többiek. Tisztelet az emlékednek, barátunk!” – zárta búcsúbeszédét Jaroslav Rezník.

Kosztolányi Dezső megrendítő költeményét, a Halotti beszéd című verset Molnár László mondta el.


A szakmai lábnyom, amit hátrahagyott, megkerülhetetlenné teszi

A barátok és a volt rádiós kollégák nevében Starovič Tibor, az MTI pozsonyi tudósítója búcsúzott Papp Sándortól. Mint fogalmazott, ki hallgatóként, ki rendezvényeinek részeseként őrizhet egy-egy emléket abból, amit Ő magából adott, s amit hátrahagyott. „Aligha merné bárki is kétségbe vonni, hogy az a szakmai lábnyom, amit hátrahagyott, örökké megkerülhetetlenné tette azoknak, akik a felvidéki magyar újságírás történetéről akarnak beszélni, s azok, akik nem ismerik szakmai pályafutásának mérföldköveit, vagy vitatják annak hozadékait, semmit sem tudnak a felvidéki magyar rádiózásról”.

Starovič Tibor felidézte egy korábbi baráti beszélgetésüket is, amikor Sándor azt mondta: újrakezdeni mindig lehet és kell is, ha az embernek van kiért, van miért. „Ő akkor már tudta, hogy van kiért, s ez erőt adott neki ahhoz, hogy soha ne adja fel. A miértre adott válaszának krédója, a cél eléréséért küzdeni akarás pedig végigkísérte szakmai pályája hátralévő részén, amely bizony nem volt híján nehéz munkás napoknak és buktatóknak sem. Az előbbieket szakmai alázattal, az utóbbiakat példamutató kitartással viselte” – mondta a haláláig hű barát.

Szólt arról is, hogy voltak, akik térdre akarták kényszeríteni, és pályáját ugyan sikerült megtörniük, de őt nem. „Harcos volt, soha nem adta fel, ment tovább, élete derekán túl is képes volt újra, s megint újra kezdeni, pedig tudjuk, erre nem mindenki lenne képes”.

Méltatásában elmondta, sokan úgy érezhették, Sanyi nem volt könnyű természet, de szerettei féltő gondoskodására, a barátai megingathatatlan kiállására mindig számíthattak, s ma már a szakma is elismeri, hogy elvárásait, követelményeit, előremutató terveit az idő igazolta. „Munkájában elszánt volt, terveiben meggyőződéssel és konokul hitt, mindig előrenézett, a holnapban gondolkodott. Pályája csúcsán összetett időszak jellemezte, nem voltak egyszerű évek, de Ő nem is az egyszerű megoldásokat kereste, nem volt megalkuvó. Döntései visszaigazolása és a mérlegvonás majd az utánunk jövők feladata lesz minden bizonnyal, de én mégis bátran állítom: azokat az éveket, amelyeket Ő az akkor még nagybetűs Rádió élén jegyzett, a megújulás jellemezte, izgalmas, szép, jó évek voltak” – emlékeztetett Starovič Tibor.

Beszédében kitért az elengedés nehéz súlyára is. „Emlékezni fogunk, itt leszel velünk mindig, s remélem Te is emlékezni fogsz majd ránk annál az égi asztaltársaságnál, ahol most már ketten ültök Jóskával (D. Kovács József – a szerk. megj.), és ahol remélem nekünk is foglaltok majd egy-egy helyet” – mondta meghatódott hangon.

Az elmúlás a múlt időt feltételezi, szerinte azonban nem kell a múlt idő, „mert Sanyi mindig itt lesz velünk, mindig ott áll majd szerettei mellett, mindig küld egy jó tanácsot barátainak és egy állandó igazodási pont lesz a kollégák számára is (…) Teljes életének hagyatéka, amelyből mindannyian meríthetünk, egy olyan rovás, amely örökké kitörölhetetlen marad!” – zárta búcsúzását Starovič Tibor.

A gyászszertartás végén a gyászolók utolsó útjára kísérték a koporsót. Papp Sándor hamvait – végakarata szerint – a Dunába szórják majd.

Papp Sándor neve egybeforrt a szlovákiai magyar rádiózással, hiszen tevékenységével több mint három évtizeden át határozta meg a Szlovák Rádió magyar adásának mindennapjait. Majd másfél évtizedig főszerkesztője volt a Pátria Rádiónak. Kezdeményezője és hajtómotorja volt a rendszerváltás utáni években a rádiózás újjáformálásának, az élő műsorok, az élő adás megteremtésének.

Mély szakmai elkötelezettséggel, megszállott elhivatottsággal dolgozott, s csak az vezérelte, hogy vezetése alatt a rádió modern, a hallgatók elvárásainak és a szakmai igényességnek megfelelő legyen. S ugyanezzel az elkötelezettséggel tett eleget minden más feladatának is.

Így őrizze meg az utókor emlékét!

 

Forrás: hirek.sk