A Tartományi Természetvédelmi Intézetben azt tervezik, hogy védetté nyilvánításra javasolják a Kishegyes és Szeghegy határában, a Krivaja völgyében még kisebb területeken megtalálható ősgyepek maradványait. Az ősgyepek fenntartásához azonban folyamatos legeltetésre lenne szükség, ezért a tervek szerint hagyományos állattartással foglalkozó személyeket is bevonnának a projektumba.
Szabados Klára biológus, a Tartományi Természetvédelmi Intézet faj- és élőhelyvédelmi osztályának vezetője szerint védetté kellene nyilvánítani a Kishegyes és Szeghegy határában, a kishegyesi szemétteleptől keletre húzódó területet, ahol nyomokban még fellelhetőek azoknak az ősgyepeknek a maradványai, melyek számos fokozottan védett állat- és növényfaj élőhelyéül szolgálnak. Szabados Klára elmondta, hogy a Kárpát-medence ezen része évezredeken keresztül Európa legelője volt. Mintegy 4000 évvel ezelőttig csupán vadállatok legelésztek itt hatalmas csordákban, majd a bronzkorban – az ember megjelenésével – a vadállatok helyét fokozatosan a háziállatok vették át. A nagytestű legelésző vadállatok fokozatosan ki is haltak az emberi tevékenység következtében, de helyüket átvették a legelésző háziállatok, elsősorban a juhok és a szarvasmarhák. Ezért a hagyományos tájhasználat, köztük a legeltetés nagyon fontos részlete a természetvédelmi területek fenntartásának. Az említett területen, a Krivaja völgyében mintegy harminchektárnyi összefüggő területet – valójában egy sávot – a készülő tervek szerint védetté nyilvánítanának, majd hagyományos állattartással foglalkozó személyek számára engedélyeznék a legeltetést. A löszgyepek a völgynek csak azokon a lejtős részein maradhattak fenn, amelyek művelésre alkalmatlanok. Azokat a területeket, amelyeket munkagéppel meg tudtak közelíteni, már rég felszántották, megművelték, megszüntetve az eredeti, még a jégkorszak utáni időkből itt rekedt ritka növények élőhelyét.
Szabados Klára mindezt A hagyományos állattartás és a biológiai sokféleség kapcsolata a Pannon régióban című vándorkiállítás megnyitóján mondta el Kishegyesen. Magyarországon a vácrátóti Akadémiai és Botanikai Kutató Intézet egy csoportja foglalkozott a témával. A vándorkiállítást pedig végül magyarországi és vajdasági kutatók fotóiból állították össze. A meghívott természetfotósok Vajdaságból Gergely József, Magyarországról pedig Molnár Ábel. Kishegyesen a kiállítást a Greenhead Környezetvédő Egyesület és a Bagolysuli Környezetvédelmi Szakosztály szervezésében mutatják be.
Azt is elmondta, hogy talán nem is vagyunk tisztában azzal, milyen értékes tudás birtokosai a térségben még aktív csordások, juhászok, pásztorok. Ennek a tudásnak a megőrzése közös feladat, egyben pedig arra is figyelmeztetett, hogy az utolsó pillanatokban vagyunk abból a szempontból, hogy ezek a szakmák már kihalófélben vannak. Elmondta, hogy a Szerbiában fellelhető hasonló élőhelyek felkeltették a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpontja szakembereinek a figyelmét is, így jött létre ez a vándorkiállítás, melynek célja azt bemutatni, hogy a tradicionális állattartás és a biodiverzitás milyen szorosan összefügg a mi tájegységünkön. Megőrzésére pedig csak úgy van lehetőség, ha valamilyen formában fenntartjuk ezt az állattartási formát. A Vajdasági Természetvédelmi Intézet és a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpontja által szervezett vándorkiállítás első állomása volt tavaly az újvidéki Természetvédelmi Intézet. Azóta Zentán, Topolyán és Szabadkán is bemutatták, a kishegyesi iskola galériájában pedig péntekig tekinthető meg. A vándorkiállítás következő helyszíne Kecskemét.
Tóth Péter
Forrás: VajdasagMA