Nagyszabású hangversennyel ünnepelt a zselízi Franz Schubert Vegyeskar
„Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának. Csak az a mienk igazán, amiért megdolgoztunk, esetleg megszenvedtünk.” (Kodály Zoltán)
A Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társaságának vezetősége rangos rendezvényre kapott meghívót: a zselízi Franz Schubert Vegyeskar, baráti vendégkórusai társaságában, a hétvégén ünnepelte működésének 35. évfordulóját.
Nagy örömünkre, a hangverseny kezdetére a művelődési otthon színházterme megtelt közönséggel. A hangversenyt az alapiskola gyermekkara nyitotta. Műsoruk zárószámát, Eszterházy Pál Harmonia Caelestis-éből a Dormi Jesu, dulcissime című tételét közösen énekelték a jubiláló kórussal, a zeneiskola kamarazenekarának közreműködésével. Látva és hallgatva a kedvesen és lelkesen éneklő gyermeksereget és a velük együtt éneklő felnőtteket, a Kodály Zoltán által az iskolai „zeneművelés jobbításával kapcsolatos” üzenete jutott eszembe: „Nem kell hozzá más, mint néhány énektanár, aki déli harangszókor nem dobja vissza a maltert a vakolóládába. Akinek lelki szükséglete az a kis munkatöbblet, amire hivatala nem kötelezi, de ami éppen a hivatalos munka ízét, lelkét, értelmét adja meg.” Az olyanok, mint Horváth Géza tanár úr, aki a gyermekkart megalapította és 30 éven át vezette, aki ma is őrző „a strázsán”, és a tőle a stafétabotot átvevő Horváth Diana, a gyermekkar jelenlegi karnagya.
Harmincöt éve töretlen felkészültséggel és sikerrel
A gyermekkar fellépését követően Zselíz város polgármestere, Juhász András mondott értelem- és érzelemgazdag köszöntőt. A polgármesteri köszöntő után az ünnepeltek műsora – F. Schubert: Zum Sanctus (Deutsche Messe, D872), Kodály Zoltán: A 121. Genfi zsoltár; Horváth G.- Hodossy Gy.: A napfény áthatol; Orlay J.-G. Dénes Gy.: Ezt a nagy szerelmet – Horváth G. feldolgozása; T. Morley: My Bonny Lass She Smileth – hangzott el. Szólót énekelt Horváth Diana, zongorán Szűcs Dániel (Budapest) kísért, vezényelt az alapító karnagy, Horváth Géza. Az énekkar nívós műsorát a közönség nagy szeretettel fogadta.
A szép, ízléses műsorlapból, amit kézhez kapott a publikum, gazdag kórusmúlt tárul az érdeklődő elé. Az 1982-ben, a Csemadok alapszervezete keretében alakult énekkar rendszeresen részt vesz a különböző megmérettetéseken: legutóbb (2017-ben) aranykoszorús minősítést ért el a Kodály Napokon, de sikerrel versenyzett Bécsben is, a Nemzetközi Franz Schubert Kórusversenyen, s csakúgy az olmützi „Svátky písní” nemzetközi versenyen is. 2006 óta rendszeresen fellép a Bárdos Lajos Zenei Hetek kórusrendezvényein és gyakran szerepel hazai kórustalálkozókon is. Eleddig két CD-je – 2007-ben és 2010-ben – jelent meg. 2011-ben kórusfesztivált rendezve emlékezett meg a kórus, a Szíjjártó Jenő által 1958-ban és 1961-ben Zselízen szervezett „nulladik” és első énekkari fesztiválról. Horváth Géza, munkája elismeréseként 2001-ben, a kórus pedig 2007-ben Pro Urbe Díjban részesült.
A jubileumi hangverseny mindvégig nagyon jó hangulatban zajlott, érezhető volt, hogy jól felkészült kórusok, egymást tisztelő, igazi jó barátok jöttek össze. A jó hangulat létrejöttéhez nagyban hozzájárultak Horváth Géza, a kórusokat természetes közvetlenséggel bemutató konferanszai is.
Vendégkórusok műsora
A jubilánsokat a dobogón a mindössze 3 éve működő, „testreszabott” műsorát szépen éneklő farnadi Csengő Hangok Nőikar követte, Berek Aranka vezényletével. Majd Híves Mária, (szoprán) J. S. Bach: Ich folge dir gleichfalls (János-passió, 13. ária) című művét adta elő, Szűcs Dániel zongorakíséretével, nagy közönségsikert aratva.
A következő fellépő, a nagy múltú tornaljai Andante Vegyeskar volt. Mint az a műsorlapon olvasható: „A kórust a tagok zene és egymás iránti szeretete és megbecsülése tartja össze, immár negyvenkét éve.” Az énekkar karnagya – a 2004-ben Polgármester Díjjal jutalmazott – Kurali Ágnes, a tornaljai zeneiskola tanárnője, aki 2001 óta áll a kórus élén. Rendszeresen szerveznek kórustalálkozókat, a legutóbbi a Kodály-évforduló jegyében, 2017 szeptemberében volt. A csapat változatos, szép műsort énekelt – H. L. Hassler; W. A. Mozart; J. S. Bach; H. Mancini – különböző művészeti korszakok mestereitől, stílusosan. Zongorán Eva Čarnoková működött közre. A kórusmuzsikát szólóének váltotta: Horváth Diana Jaroslav Křička: První touhy című dalciklusából adott elő néhány tételt, szépen csengő szoprán hangon, Szűcs Dániel zongorakíséretével.
A harmadik vendégfellépő a koloni Zobor Hangja Vegyeskar volt, Csáky Antal vezényletével. Most is – létszámban „megfogyva bár, de törve nem” – a tőle megszokott fiatalos hévvel és lendülettel adta elő a capella művekből összeállított, mint Horváth Géza fogalmazta: „mindig a legváltozatosabb” műsorát. A legnagyobb sikert Bárdos Lajos: Dana-dana című népdalfeldolgozásával aratták.
A koloniak fellépését követően a vendégkórusoknak Zselíz város polgármestere gratulált, „figyelmesség-csomag” átadásával köszönte meg fellépésüket, Horváth Géza pedig emléklapot adott át a vendégkarnagyoknak. Majd felkonferálta a hangversenyt záró összkari műveket, mint mondta: A Kodály művekkel – Adventi ének és az Esti dal – a Kodály emlékév jegyében Kodály Zoltán emléke előtt, Vass Lajos: Örök úr az Isten, a szerző születésének 90. évfordulója alkalmából tisztelgünk. Az Adventi ének (vez. Horváth Géza) elhangzása után a jubilánsoknak gratuláltak a vendégek, a „zenebarátok társasága” nevében annak elnöke Szalay Szilvia kívánt minden jót. A hangverseny befejezéseként a Vass Lajos mű Csáky Antal, az Esti dal pedig Szűcs Dániel vezényletével szólalt meg.
Forrás: Felvidek.ma