Kovácspatak: Hat év után újraindult a fogyatékkal élők tábora
Ahogy megérkezek körbevesznek, simogatnak és szinte kérdés nélkül elmondanak mindent a táborról. Hogy jöttek motorosok, kirándulni voltak, kézműveskedtek, lementek a Dunához, buliztak, most pedig alig várják, hogy kezdődjék a Ki mit tud. A “kimittudig” van egy szusszanásnyi idő, addig a tábor szervezőjével és vezetőjével a kisújfalusi Szabó Gáborral beszélgetek. Ő a családból hozta a fogyatékkal élők iránti érzékenységét, hiszen volt egy Down-szindrómás nővére, édesanyja és Márti nővére pedig nyaranta táborokat szervezett a mentálisan sérült gyerekeknek és szüleiknek. Jelenleg autista segítő Svédországban.
Ha jól tudom, hat év kihagyás után indult újra a tábor.
Így igaz. Most a főiskola után lett rá annyi időm és energiám, hogy nekilássak a szervezésnek. A régi táborokat anyukám, Szabó Márta szervezte. Az akkori táborozókkal tartottuk a kapcsolatot a kimaradt hat év alatt is, ezért amikor meghirdettük a tábort – a Kisújfaluért Polgári Társulás égisze alatt – hihetetlen gyorsan beteltek a helyek. Már az első napon húszan jelentkeztek és hatvanig meg se álltunk.
Megszólítottam olyan fiatalokat is, akiknek van tapasztalatuk a táborszervezésben, legyenek a segítségemre, örömmel mondhatom, mindenki az első szóra vállalta. Rengeteg felajánlást kaptunk magánvállalkozóktól, önkormányzatoktól és a Carissimi Polgári Társulástól.
Különlegesség, hogy több programmal készültünk a szülők számára – amíg mi a gyerekeket lefoglaljuk, addig ők kikapcsolódhassanak. Ismerkedős játékkal kezdtük az első napot a tábortűznél és már ott összekovácsolódott a társaság, együtt énekeltünk, táncoltunk.
Volt kézműves nap, korongozás, karkötő készítés, eljöttek bajcsi motoros barátaim, hoztak a táborlakóknak Kovácspatak feliratú kendőket és “megmotoroztattál” őket a négykerekű motoron. Szinte mindenki kipróbálta, még azok is, akik nehezen mozognak.
Eljött a táborba a Martosi Néptánc Klub, akik a bemutatójuk után nagyon jól bekapcsolták a gyerekeket a táncházba. Volt keresztyén áhítat, énektanulás és kirándulni is elmentünk a Kürt mellett található Ciglédre, ahol kegytemplom és forrás található, ellátogattunk Kisújfalura és a szülők borkóstolón vettek részt Gulyás Péter pincészetében.
Az esti diszkó olyan fergetegesre sikerült, hogy a szülők már kérleltek, fújjunk takarodót, mert a résztvevők nem bírták abbahagyni a táncot. Ma délelőtt a Dunához mentünk. A gyalogtúra kvíz megállókkal volt tarkítva, ahol a gyerekek logikai és ügyességi feladatokat oldottak meg.
Akkora öröm számomra ez az itteni jó hangulat, hogy már most megígérhetem, lesz ilyen tábor jövőre is.
A Rácz házaspár és két fiuk ikonikus alakjai a tábornak, hiszen a kezdetektől részt vettek mindegyiken. Jolika és Elemér református lelkészek, akik őszinte megnyilatkozásaikkal már nem egy fogyatékos gyermeket nevelő szülő szívébe öntöttek bátorságot.
Elemér a táborról: Annyira megszervezett, annyira klappolnak itt a dolgok. Mondok erre példát – a csendet az egyik nap motorbúgás verte fel , motorosok érkeztek, akiknek a táborlakók szerfelett örültek. Gábor egy mai srác, aki újszerűen teszi a dolgokat. Megszólítja barátait és azok új dolgokat hoznak a táborba. Mikor Gábor megkérdezte ezektől a hazudni nem tudó gyerekektől, ki akarna hamarabb hazamenni, egy kéz se lendült a magasba.
Sokszor voltak sírós pillanatok, de akkor azt gondoltam nekik nagy szükségük van rám és így mindig új erőre kaptam – mondja Rózsika, aki három felnőtt gyermekével érkezett a táborba. Mikor ők születtek, a genetika tudománya még gyermekcipőben járt, ezért nem volt eleinte nyilvánvaló sem a mentális , sem a testi fogyatékosság. Nagyon összetartó testvérek, kiegészítik egymást, de kimozdulni is szeretnek. Úgy látom, élvezik a tábor minden percét. Otthon is szívesen járnak közösségbe – leginkább a templomban fogadták be őket. A volt és a jelenlegi plébános atya is a pártfogásukba vették őket. Lacika már 1991-től ministrál, a lányok pedig alig várják a szombatot és vasárnapot, amikor Mózes plébános úr énekelteti őket.
Forrás: korkep.sk