Második éve új köntösben, új helyszínen a nótafesztivál
Változás az élet, az élet meg maga a változás – bizony az egykori Simonyi Magyarnóta Verseny immár második éve új fényben és új köntösben, Rimaszombatban zajló, Regionális Magyarnóta Fesztivál lett. Ami viszont nem változott, az a jó hangulat, a spontán szórakozás, a fülbemászó dallamok, a vérpezsdítő muzsikaszó.
A Simonyiban jegyzett Szivárvány Polgári Társulás és annak két húzóembere, a Lakatos házaspár, Andrea és Ernő, és persze a hozzájuk tartozó lelkes kis csapat immár 11 éve munkálkodik e sokak által már hónapok óta izgatottan várt rendezvény sikerén. Ahogy azt Lakatos Ernő keretbe foglalta: „a felhőtlen szórakozás mellett, elsődleges célunk, a magyar nóták és ezirányú népzenei kincsünk éltetése és további népszerűsítése, valamint a fiatal tehetségek felkarolása, és a műfaj amatőr művelőinek egy fellépési lehetőség biztosítása”.
Nos, hogy mindez sikerüljön, ahhoz kell egy vérbeli zenekar, egy virtuóz prímás olyan mint Sándor János, képzett és egyénenként is ismert és elismert budapesti zenészekkel, akiknek még a rimaszombati ifjú prímástehetség, ifj. Molnár András is besegített. Hazai amatőrjeink sorát a legfiatalabb tehetség, a mindössze 11 éves simonyi Szaniszló Dániel nyitotta meg, aki gyönyörű énekhangjával – meg a Krasznahorka büszke várával – máris osztatlan sikert aratott. Aztán jöttek a nagyok: a rimaszombati Lévay Ágnes, a sídi Berki Gyula, a détéri Csank Tímea, a bodrogszerdahelyi Jurász József és ráadásként a budapesti ifj. Balog Károly, akiket egyaránt vastapssal fogadtak és búcsúztattak a színpadon. Érezhetően és láthatóan az egész teremben elhintették a jókedv magvait. A teltházas nézőtér alatt bizony már ekkor „mozogtak a székek”.
A sztárvendégek Karczagi János, Bányai Márton és Budai Beatrix „szinte felszántották a színpadot” és kis híján a plafonig emelkedett a jókedv. Volt itt hallgató és andalgó, ropogós csárdás, örökzöld dallamok, hangszerszólók, egyéni prímásprodukciók egyszóval minden, ami elkápráztat és egy más világba röpít.
Aztán egy pillanatra elcsitult a zene, és díszoklevelek átadása mellett egy nagy „köszönjük” hangzott el fentről és lentről azoknak, akik évtizedek óta fáradhatatlanul munkálkodnak a magyar nóta járási berkeiben – név szerint Lévay Ágnesnek sok évtizedes előadói és szervezői munkásságáért (kezdetektől a verseny és fesztivál művészeti vezetője), valamint Váradi Bertalan prímásnak – a közismert Berci bácsinak – több évtizedes hagyományőrző tevékenységéért.
A finálé közös éneklése, a koncertekről jól ismert „standing ovation” és persze a fergeteges produkciókat követő színvonalas fogadás megkoronázták a rendezvényt, amire még sokáig emlékezni fogunk.
Polgári László
Forrás: gomorilap.sk