A Külföldi Magyar Cserkészszövetség USA tanulmányút ösztöndíjas első beszámolója
Június 12-én landolt a gépünk az újvilág aszfaltján. A newarki repülőtéren egy hosszú sorral vártak minket. A kétórás csoszogást beszélgetéssel töltöttük, ahol egymást próbáltuk megismerni. Olyan fontos dolgok kerültek megvitatásra, mint kinek mekora a cipőmérete, kedvenc könyv és mitől fél a sötétben, vagy úgy általában. Miután megkaptuk a belépést engedélyező pecséteinket, összegyűjtöttük a csomagjainkat, amelyek a futószalag mellett várakoztak türelmesen.
A kijáratnál Lendvay Imre várt minket és láthatóan megkönnyebbült, hogy sikeresen megérkeztünk, mivel ő nem tudott a sorban állásról. Vele együtt mentünk ki és kerestük meg Varga Imrét, aki a pont kellemesnél egy kicsit melegebb parkolóban várt ránk. Innen Varga Imrével New Brunswick városába utaztunk, ahol szülei fogadtak bennünket. Imre szülei nagyon kedves emberek. Vacsorát készítettek nekünk és beszélgettünk, bár ekkor már a tekintetünk arról árulkodott, hogy a belső óránk már takarodót fújna. Vacsora után a Szent László templom egykori plébánia épületéhez utaztunk, ahol az ittlétünk alatt éltük napjaink.
A következő néhány napban felfedeztük New York városát. Az egyik kedvenc pillanatom a New Yorkba való vonatozásból az, amikor az állomásra beérkező kétszintes vonatból kiszáll a kalauz, és mély, afroamerikai hangján azt kiáltja, hogy: ”New York train!” Tényleg nagyon jól csinálja. Többször is beutaztunk a városba, amit próbáltunk előre megtervezett útvonalak szerint bejárni. Annak ellenére, New York épp csak egy gondolattal nagyobb hely, mint Csantavér vagy bármi más hely, ahol eddig jártam a lépésszámlálók a nap végén mindig 15-17 km megtett utat mutattak. A város nagyon zsúfolt és tele van autókkal, utóbb kiderült, hogy szinte minden autó taxi, még azok is amelyek nem a tipikus sárga new york-i taxi színben pompáznak. Erről a rendszámban található t betű árulkodik. A sok taxira természetesen a még több embernek van szüksége. Egyszer fordult csak elő olyan, hogy egy zebrán csak mi négyen menjünk át az úton. Reggeltől estig csúcsforgalom van. A második napra már felvettük a new york-i stílust, ami azt jelenti, hogy bár még a lámpa pirosat mutat, de mi már lelépünk a járdáról és a parkoló autók holt terében várakozunk arra várva, hogy a lámpán megjelenjen a fehér emberke, ami a helyi zöld gyalogos jelzés. Sok mindent sikerült megnézni, így tehát jártunk a Wall streeten, ahol megtapogattuk a fémbika különböző testrészeit, pózoltunk a vele szemben nemrég felállított kislánnyal, kompról megnéztük a Szabadság szobrot, a felhőkarcolókat, Empire State Building-et, a Crysler Building-et. Ezek annyira magas épületek, hogy az első nap az alacsonyan szálló felhőket az egyik kilyukasztotta, ezért csöpögő esőben néztük meg a Times Square-t. Jártunk a központi vasútállomásnál, benéztünk egy-két épületbe is, többek között az egyik fekete-réz színű Trump toronyba. De kultúrára is áldoztunk, voltunk a New York Public Library-ban és benéztünk a Metropolitan Múzeumba, ami nagyon kedves hely a szívemnek, hiszen olyan műalkotásokat láthattam, amelyekkel az egyetemi előadásaim alatt találkozhattam. A Guggenheim spirális épületét kívülről láttuk és szerettünk volna benézni a Természettudományi Múzeumba, de ez még nem jött össze. Mivel Amerikát valójában mindenki ismeri a filmekből ezért az itt töltött idő számunkra is olyan, mintha állandóan egy filmben lennénk statiszták. Felkerestünk olyan helyeket is, amelyek egy-egy sorozatból filmből ismert. A Jóbarátok kávézóját, valami lépcsős házat, ahol fogalmam sincs milyen sorozat forgott, de a lányok nagyon élvezték. Hevertünk a Central Park-ban, a Brooklyn híd lábánál lévő parkban. Igazából bárhol ledobjuk magunkat a talajra, ahol a gyep hívogatásának nem tudunk ellenállni…
Pénteken segítettünk a szombati napra berendezni a báltermet. Asztalokat pakoltunk, terítettünk, székeket pakoltunk és szalvétákat hajtogattunk. Az egyes asztalt pedig megdrótoztuk virágkötő dróttal, mivel kicsit elmacskásodott a lába és nem tudott megállni magától. Hála Istennek nem ennek a tetejére vitte fel a jókedv az embereket. Bár szerintem azt is kibírta volna. A bál szombaton volt, ezen a napon ünnepelték a Csürdöngölő táncegyüttes húsz éves évfordulóját és az Életfa közös estjét. A mi feladatunk a belépődíj beszedése és a felszolgálás volt. A bál nagyon jó hangulatban telt.
Nagyon furcsa érzés, hogy a világ másik felén is találni magyarokat, akik nagyon aktívan tevékenykednek. New Yorkban megnéztük a konzulátust, Bartók Béla emléktábláját. Kossuth Lajos szobrát és az ‘56-os forradalom emlékművét is. Az egyik templom oldalán, amelynek kertjében Kossuth Zsuzsa nyugszik, megtekintettük az emlékére nemrég átadott táblát.
A tegnapi napon az Amerikai Vörös Keresztnél jártunk, ahol részt vettünk egy elsősegély tanfolyamon. A hatórás képzésen többször is újraélesztettük George-t. Are you choking?, Can I help you?, Call nine one one!, Can I touch you? kérdések röködtek a termben, amelyben megtanultuk, hogyan kell helyesen mentőt hívni, egyáltalán mi a helyes hozzáállás ha valaki bajban van, de természetesen végig mentünk a leggyakrabban előforduló esetek listáján. A képzést sikeresen zártuk amelyről egy két évig érvényes elismervényt és egy menő kitűzöt kaptunk.
A képzés után megnéztük a Princeton egyetemet és a várost is. Szeptembertől mindenki itt fogja a tanulmányait folytatni, annyira bejött a hely. Sokáig bóklásztunk a kampuszban, a régi részből lassan átsétáltunk az új épületek közé, ahol még az egyetemi csapat stadionjába is szabadon bemehettünk. Kontrasztos életmódunkat jól példázza, hogy a Princeton Egyetem kampuszában sétálgatás után este székpakolásra tervezett kocsikat ragadtunk és 95 széket áthordtunk a másik utcában lévő iskola tornatermébe, ahol a közelgő Szent László napot fogják megünnepelni.
A mai napon kimostuk szennyesünk és délután már a brunswick-i csapat táborának helyszínére fogunk utazni. Régóta nem volt már csapattáboruk, ezért ez egy nagy esemény a számukra. A keretmeséje Csaba király legendáját fogja körüljárni. Nagyon várjuk már!
A képeket Ilnicky Gabriella készítette
Pásztor Gábor st.
KMCSSZ USA tanulmányút ösztöndíjas beszámolója
Forrás: Délvidéki Civil Portál