Természetvédelem, bagolykultusz

Tóth Lívia Topolya Kiemelt cikk

Természetvédelem, bagolykultusz, fülemülék éjszakája

Sihelnik József végzettsége természetvédelmi mérnök, a huszonhat éve létező topolyai Arcus Környezetvédő Egyesület oszlopos tagja, főleg ornitológiával foglalkozik. Találkozásunk során számos érdekességet hallottam tőle a madarakról, emellett pedig az is szóba került, hogy beszélgetőtársam miként és miért választotta ezt a szakterületet.

— Már kisiskoláskoromban érdekelni kezdtek a madarak, a nagyszüleim istállójában fecskék fészkeltek, őket nézegettem. Később szert tettem néhány szakkönyvre és egy távcsőre, így alaposabb megfigyelést végezhettem. Etetőket is készítettem, és próbáltam meghatározni, mely madarak járnak hozzánk táplálkozni. Az ötödik osztálytól kitűnő biológiatanárom volt, aki arra biztatott bennünket, hogy csatlakozzunk az Arcus Környezetvédő Egyesülethez. Nekem nem kellett sok rábeszélés, beléptem, és attól kezdve kinyílt előttem a világ. Az egyesületben használni kezdtem a szakkönyvtárat, és az az igazság, hogy még ma is jobban szeretem a könyveket, mint a világhálót. Az internetet csak a friss információk megszerzésére használom, a madarak beazonosítását továbbra is könyvekből végzem. A tanulmányaim során természetvédelmi mérnök képesítést szereztem, és jelenleg is többé-kevésbé ezen a területen tevékenykedem. Éppen most volt a várossal egy szerződésem, mely a parkosításra, az utcák fásítására vonatkozott, ezenkívül az egyesületben is akadnak olyan pályázatok, amelyek évi néhány hónap fizetett munkát adnak. A vidékünkön ebben a szakmában még nem igazán létezik állandó munkaviszony, de szerencsére kezdik felismerni, hogy a hozzám hasonló szakemberek számos dologban segíthetnek. Hat évig Debrecenben tanultam, majd a mesterképzésem befejezése után, 2012-ben jöttem haza, és bízom benne, hogy itthon is tudok érvényesülni.

Sihelnik Jozsef

* Eszerint a jövődet nem külföldön képzeled el?

— Itthon az első években nem volt egyszerű, kezdetben minden mással kellett foglalkoznom, de most már alakulnak a dolgok, a választott hivatásom tisztességes megélhetést nyújt. Volt egy nehéz időszak, amikor a feleségemmel Magyarországon próbáltunk munkát találni, számos állásinterjún jártunk, aztán mégis maradtunk. Most már felépítettük a saját kis életünket, melyet nem hagynánk itt egyik pillanatról a másikra. Biztató, hogy egyre többen felismerik a természeti értékek fontosságát, melyek egyébként idegenforgalmi vonzerőt is képviselnek. Ezeket mi is igyekszünk megmutatni az érdeklődőknek. Mivel az egyesületen kívül más nem szervez ökotúrákat és természeti sétákat, leginkább minket keresnek.

* Milyen fokú nálunk a környezettudatosság, az emberek számára mennyire természetes a növények, állatok védelme?

— Ha a gyerekek az általános iskolában nem kapják meg az alapokat, azaz nem tudatosodik bennük, hogy a természeti értékek milyen fontosak, akkor később közömbössé válnak, „elviszi” őket a technika. Mivel van vadállatmentő szolgálatunk is, bejelentéseket kapunk a lakosságtól, és amikor kimegyünk a helyszínre, gyakran tapasztaljuk, hogy a kereskedelmi tévék mennyire mesterei a pánikkeltésnek. Legutóbb egy polgár azt jelentette, hogy lódarazsak fenyegetik az egyik utcát. Később kiderült, hogy óriás tőrösdarazsakról van szó, melyek egyáltalán nem agresszívek — persze nem ajánlatos őket megfogni vagy összeszorítani —, de az embereket erről elég nehezen tudtuk meggyőzni, mert ők az interneten és a tévében azt látták, hogy Magyarországon majdnem az egész utcát ki kellett telepíteni. Ezeknek a híreknek soha nem szabad bedőlni, az emberek csak szóljanak nekünk, mi pedig szívesen adunk felvilágosítást. A másik példa, hogy a városi parkunkban tavasszal medvehagyma terem, melyet néhány évvel ezelőtt vegyszerezéssel akartak kiirtani, mostanság viszont arról beszélünk, hogy a magyarországi mintához hasonlóan akár medvehagyma-fesztivált is lehetne szervezni. Mi nagy hangsúlyt helyezünk a gyerekek nevelésére, átadjuk nekik a tudásunkat, melyet a gyakorlatban alkalmazhatnak, és valóban látványos a fejlődés azoknál, akik igazán érdeklődnek a természetvédelem iránt.

* Az Arcus gyöngybagolyvédelmi programjának vagy a vezetője. Miért éppen a bagoly került a figyelmed középpontjába?

— Az emberek régen nagy ellenszenvvel tekintettek a baglyokra, azt mondták a kuvikra, hogy halálmadár, és ha megjelent a tanyán, megfogták, majd kiszögezték a kapura. Manapság viszont bagolykultusz van, hiszen ez a madár motívumként megjelent már pólókon, táskákon, ékszereken, illetve az ajándékboltokban is számos baglyos tárgyat árulnak. A vidékünkön előforduló bagolyfajok közül a gyöngybagoly van a legnehezebb helyzetben, mert egykor a fák odvában költött — de hol van manapság olyan odvas fa, amelybe beférne? Ezért bejött a településekre, és elkezdte elfoglalni a templomtornyokat. A galambok miatt sok tornyot lezárnak, csakhogy ezzel a baglyokat is kirekesztik. Itt próbálunk meg mi segíteni: ládákat helyezünk el a baglyoknak, hogy ott költhessenek. A bagoly egyébként nagyon hasznos állat, hiszen rengeteg rágcsálót elpusztít. A gyöngybagoly-programunk tíz éve tart, és a tevékenységünknek köszönhetőn a működési területünkön csaknem ötven fióka kelt ki. Ezek a madarak a lakatlan, elhagyatott tanyákat is szeretik, melyekből sajnos nagyon sok van a vidékünkön, ám ott sincs megfelelő költőhelyük, ezért van szükség az általunk kirakott ládákra.

* Van-e más olyan faj is, amely már eltűnt volna a környezetünkből, ha a természetvédők nem segítenek?

— A szalakóták száma egyértelműen az itteni természetvédelmi tevékenységnek köszönhetően nőtt meg. A vajdasági költőállomány tíz-tizenöt pár volt, amikor a szabadkai kollégáink kezdeményezték, hogy helyezzünk ki nekik odúkat. Ebből végül egy szép összefogás lett, egész Vajdaságot lefedtük Újvidéktől Temerinen, Topolyán, Zentán és Szabadkán át egészen Zomborig. Az eredmény önmagáért beszél: tavaly több mint kétszázötven szalakótapár költött nálunk. Ezek a madarak és a fiókáik, melyek kikelnek az odúkban, mind meg vannak gyűrűzve, néhányra műholdas nyomkövető is került, hogy tudjuk, merre vonulnak.

* Az Arcus Környezetvédő Egyesület tevékenységéről olvasva felkeltette az érdeklődésemet a Fülemülék éjszakája. Milyen programot rejt ez az elnevezés?

— A Fülemülék éjszakája Nyugat-Európából ered, én a magyarországi egyetemi tanulmányaim alatt találkoztam ezzel a programmal. Úgy gondoltam, nem ártana hazahozni, hiszen itthon sem lenne haszontalan dolog felhívni a figyelmet Európa egyik legszebb hangú énekesmadarára. Ezt a túrát egyelőre csak mi szervezzük, igaz, az idén Topolya után Zentagunarasra és Kishegyesre is elvittük. A séta este hatkor kezdődik, előbb az utunk során elénk kerülő városi madarakat — fekete rigót, sarlósfecskét, zöldikét, örvös galambot, házi verebet stb. — mutatjuk meg, majd kiérünk egy olyan területre, ahol nincs zaj, nem zúgnak az autók. Elkezd énekelni a fülemüle, ami mindenki számára nagy élmény. A legtöbben persze rájönnek, hogy ezt a hangot már máskor is hallották, de esetleg nem tudták azonosítani. Mivel a fülemülék általában az elhagyott házak gazos, bokros udvarában költenek, aki egy kicsit is „nyitott” füllel jár, és séta közben nem a telefonját bújja folyamatosan, felfigyelhet rájuk. Ősszel is van madármegfigyelő akciónk, a sáfránytúrára pedig kora tavasszal, február végén hívogatjuk az érdeklődőket. Ez is gyönyörű látvány, akadnak olyan területek, ahol több tízezer tő található. Számos más alkalommal is rendezünk természetismereti túrákat, melyek célja az emberek kalauzolása a természetben, hogy ne csak sétáljanak, hanem tudják is, mit látnak.

 

Forrás: Hét Nap