TAMÁS KINCSŐ IRODALMI MENEKÜLÉSPROJEKTJE

Erdély Hírek

Tamás Kincső számára a menekülés az egy projekt. Ő nem valami elől menekül, hanem keresi a lehetőséget, hogy meneküljön. Ennek útjait időben kinézi, kiméri. Fut, edz, versenyez és közben könyveli a valóságot a részletekben – részletek összehangolásával keresve az új hang színét.

Szerelmeslevél-kötegként áll össze ez a menekülésprojekt. Amolyan nőies Pola téti-nek indul, új ruhába öltöztetve és megszórva erotikával, majd a Jégtörő Mátyás állatmisztériumának alapanyagait veszi át és ülteti történetbe – amolyan totemoszlopokként köröz a levelek mentén a magányos ház állatsereglete; Tamási csettintene, ha olvasná Mák (a háziholló) és társai tartalékkalandjait, különösképpen azokat a sikeres próbálkozásokat látva, amint Tamás Kincső transzendentálisba futtatja (önmagával rántva) majdnembeszélő állatait.

„Hat előtt költött, ellentmondást nem tűrően verte a bejárati ajtót. Mondtam: Mák, az isten szerelmére, legalább az arcomat mossam meg”.

A szerző választhatta volna az állatmítoszköntösbe bújtatott fél-formulamesét történeti keretnek – sőt, a freudi erotikazűrzavart is –, de Tamás Kincső sajátos utat választott: kommunikációs keresztkérdések tüzébe állította szerelmeslevél-kötegét. Amolyan biztonsági útlevelet is használ – érezve hogy alkotói világai itt egymásracsúsznak – azzal, hogy előrebocsátja: írásban tud csak teljes, időtálló üzeneteket küldeni.

Fehér kavicsok nem nagyregény, nem történelmi freskó , de még kisregény sem. Azzal hoz újat a jelenkorba, hogy könyvbeírva keresztezi a konzervatív világvirágokat – Assziszi Sz.Ferenc, Ezeregyéjszaka –, a zsurnalisztika és a csendespornó mezei színmezőivel.

S mivel igencsak nagyok a távolságok, csak menekülve lehet egybelátni ezeket. Ezért is mondom, hogy Tamás Kincső számára a menekülés az egy nagy projekt.

Az elszámoltatás – fogadtatás – még hátra van. Határidő nincs.

Szabó Csaba, RTV Kolozsvár