A Baráti esték rendezvénysorozat legutóbbi vendége volt Wichmann Tamás kilencszeres kenuvilágbajnok, a magyar sport egyik legnagyobb egyénisége, akinek egyetlen trófea hiányzik hatalmas éremkollekciójából: az olimpiai bajnokság. Wichmann Tamást 1991-ben beválasztották a Magyar Sportújságírók Szövetsége által életre hívott Halhatatlanok Klubjába.
Az országhatáron nehezen átvergődött Wichmann Tamást dr. Bodó Barna, a Baráti esték rendezvénysorozat kezdeményezője és Gazda István, az Új Ezredév gyülekezet lelkipásztora, az est moderátora köszöntötte. Wichmann Tamás bevallotta, hogy maga is meglepődött, amikor Kárpáti Rudolf, Albert Flórián, Papp László, Puskás Ferenc és más nagyságok között őt is beválasztották a Halhatatlanok Klubjába, hiszen az olimpiai bajnokságot akkor sem sikerült megszereznie Moszkvában, amikor toronymagasan a verseny fő esélyese volt.
Wichmann Tamás életpályájája azt igazolja, hogy a sportban nincs lehetetlen: hétéves korában súlyos autóbaleset érte (elütötte egy rendőrautó…) és nyolc napig kómában volt, édesanyja valósággal „visszaimádkozta” az életbe. Újból meg kellett tanulnia járni, és évekig járógéppel közlekedett, de tizenéves korában már a sportolásra kacsingatott és 1961-ben elkezdett kenuzni, hogy megerősödjön. Innen már küzdelmes, de egyenes út vezetett az első Európa-bajnoki aranyéremig, amelyet 1967-ben szerzett meg Duisburgban C2-es (kenu páros) versenyszámban. Wichmann mindvégig óriási csatákat vívott a román Ivan Patzaichinnal, akit többször is sikerült legyőznie, az olimpiák kivételével. Ivánnal ma is jó barátok, Patzaichin nemrég meghívta Bukarestbe, ahol hatalmas ünnepséget szerveztek 65. születésnapja tiszteletére, 700 meghívottal. Tamás izgalmas beszámolójából megtudtuk: a kenuzáshoz nem csak izom, jó erőnlét kell, hanem elsősorban ész, taktika, kiváló stratégia. A győzelemhez gyakran egy kis csibészséget kell bevetni, amit nem a „nagykönyvből”, hanem csak a vízen, a gyakorlatban, az öreg rókáktól lehet elsajátítani. Min úszott el az 1980-as olimpiai cím Moszkvában? Wichmann első számú hajója használhatatlanná vált, a kettes számú hajó pedig nem vált be, „mintha egy homokzsákot cipeltem volna”, nem akart felgyorsulni, ezért végül Tamás feladta a versenyt, miután az előfutamban toronymagasan a legjobb időt érte el.
A sportpályafutásának a vége nem okozott törést Wichmann életében, aki 1987-ben megnyitotta Budapest első „alternatív” kocsmáját, és azt ma is sikeresen vezeti. A kocsmát eredetileg Szent Jupátról, a kenusok külön bejáratú szentjéről akarta elnevezni, de végül csak Wichmann-kocsma maradt. „Szent Jupátot ne keressétek a valódi szentek között, a Szent Jupát-kultuszt mi találtuk ki magunknak, volt erről egy versikénk is: Told meg a kenu farát, segíts nekünk Szent Jupát!” – mondta Wichmann Tamás, aki különben képzett szakács és saját vendéglőjében hasznosítja tudását, rántotthúsos szendvicse mágnesként vonzza a klienseket a Wichmann-kocsmába. Tamás zenei tudását is megcsillogtatta, elővette gitárját és saját eredeti stílusában elénekelte Tolcsvay–Bródy Az első villamos című szerzeményét, elbűvölve a hallgatóságot. Az izgalmas beszélgetés során Wichmann Tamás beszélt népes családjáról, hat gyerekéről és számos unokájáról, sőt, aradi kötődéseire is fény derült, apai ágon, amelynek ő maga szeretne utánajárni, de eddig nem tudott rá időt szakítani. Egy pohár bor mellett akár reggelig is elbeszélgettünk volna Wichmann Tamással, de egy halhatatlan élete nem egyszerű, sok helyre hívják, temesvári látogatása miatt is egy másik meghívást kellett lemondania, így végül abban maradtunk, hogy legközelebb mi zarándokolunk el a Kazinczy és a Király utca sarkán található Wichmann-kocsmába.
Dátum:2016.05.09
Forrás:www.diasporatm.ro