Születésnapi kiállítás Vörösmarton

Horvátországi Magyar Napló Vörösmart Kiemelt cikk

Május 20-án, vasárnap a vörösmarti Magyar Ház, Petrik László festő 90. születésnapja alkalmából rendezett kiállítás megnyitójának adott helyet. Az eseményen beszédet mondott Gyurkovics Hunor, Rada Zekić, Davor Tasliđić és Bisztricán Hajnalka. Közreműködött a vörösmarti József Attila Magyar Kultúregyesület énekkara, Pécsi Mária vezetésével.

 

Petrik László 1928. május 21-én született Oromhegyesen (Bácskában). Szülei napszámosok és béresek voltak, nyomorgó szegénységben éltek. Négyen voltak testvérek. László legidősebb bátyja, Béla, nagyon szépen rajzolt és festett, ő pedig Béla körül settenkedve nagyon megkedvelte ezt az aktivitást, így bátyától ellesve, maga is próbálkozott a festéssel nagyon nagy kitartással.

1942-ben Petrik László rajzait egy ismerős festőművésznő felvitte Budapestre, a Magyar Oktatási Minisztériumba. Rajzait itt elfogadták és teljes ösztöndíjjal felvették bentlakó kollégistának az Újverbászi (Novi Vrbas) gimnáziumba. A gimnáziumban kiváló rajztanára volt – Ákos Ernő, aki megfelelően irányította és nagyon sokat tanult tőle.

A szabadkai Tanítóképzőben, Anika Gyula rajztanártól kapta a további útravalót. Szabadkán esti rajziskola is létezett, ahol arcokat rajzoltak modellek alapján. Lászlónak ez a stílus különösen tetszett. Itt tanulta meg az emberi fej arányait, értékeit és ezt a tudást tovább fejlesztette alkotó munkája során. 1951. november 1-én kezdett el dolgozni a vörösmarti iskolában mint tanító. Egy évvel később már a felső tagozatokban is átvette a rajzoktatást. A véletlen folytán, egy kiállításon ismerkedett meg a kiállítás művészével, Verner Ljuboval, aki Petrik László későbbi élete során nagyon sok szakmai segítséget nyújtott. Az ő jóvoltából került be a verőcei Tanárképző Főiskolára, ahol rajztanári szakképzést kapott, majd 1962-ben diplomát szerzett. Ezután a rajzon kívül már műszaki nevelést, rajz- valamint fotócsoportot is tartott, hogy kilegyenek az óraszámai.

A baranyai megszállás alatt 1992. szeptemberében Petrik Lászlót nyugdíjba küldték. Összesen 41 iskolaévet dolgozott le.

Szerencsés személynek érzi magát, mint mondja, mivel a foglalkozása egyben a hobbija is volt, ami nem más mint a rajzolás és a festés.

Számos művésztelepre is ellátogatott pályája során, sőt még a mai napig is aktív résztvevője ezeknek.