Az ölés lélektana: Székely Csaba-darabot mutattak be Szatmáron
Alapvető lélektani igazságokat mutat meg Székely Csaba Semmit se bánok című drámája, például azt, hogy a kínzás is lehet rutin, de azt is, hogy a legvérmesebb gyilkos is érezhet szeretetet. A színdarab szatmári ősbemutatóját Lendvai Zoltán rendezte, és péntek este mutatta be az Északi Színház Harag György Társulata. A „hatékony” kínzómódszereiről híres, magányosan élő nyugdíjas securitatés ezredes, Dominik (Rappert-Vencz Gábor) növekvő aggodalommal figyeli, hogy volt munkatársait sorra lecsukják. Betoppan hozzá egykori beosztottja, Alex (Nagy Csongor Zsolt), aki a rendszerváltás óta az új román hírszerző szervnek, a SRI-nek dolgozik. Minél inkább érzi a volt kínzótiszt, hogy változtak a régi erőviszonyok, annál jobban próbálja fenntartani a kifogástalan múltú hazafi imidzsét. Dominik hozzáállásán azonban egy újabb betoppanó változtat: Liza (Keresztes Ágnes), aki éppen annyira őszinte, ártatlan és kiszolgáltatott, mint egy kiskutya, így rég nem tapasztalt érzelmeket vált ki a gyanakvó öregúrból.
A kölcsönös bizalmatlanság és hatalmi játszma teszi érdekessé a férfi karakterpárost, amelyet Lendvai Zoltán már akkor a két szatmári színészre képzelt el, amikor először olvasta Székely Csaba szövegét. A darabot a rendező ajánlotta a Harag György Társulat művészeti igazgatójának, Bessenyei Gedő Istvánnak, aki rögtön felkarolta az ötletet, annál is inkább, hogy így Lendvai Zoltán korábbi szatmári rendezése, Spiró György Helló, doktor Mengele című náci háborús bűnösökkel foglalkozó darabja a másik huszadik századi diktatúrát boncolgató előadással egészült ki.