Húsvéthétfőhöz számos hagyomány és szokás fűződik, a legelterjedtebb mégis a locsolkodás. Ezt a hagyományt elevenítik fel évről évre az Újbezdáni Ifjúsági Hagyományőrző Egyesület tagjai. Április 17-én, húsvéthétfő reggelén vödrökkel és szagosvízzel indultak a lányos házakhoz a fiatal legények.
A mondák szerint a húsvéti locsolás eredete Krisztus feltámadására vezethető vissza. A történet szerint a Jézus sírját őrző katonák igyekezték víz locsolásával távol tartani azokat az asszonyokat, akik a feltámadást észlelték, illetve a későbbiekben hirdették.
Egy másik legenda a víz tisztító hatására, a keresztelésre enged következtetni, amit évszázadokkal korábban a tavaszi időszakban tartottak az emberek.
Bár a keresztény vallás az egész világon elterjedt, a húsvéti locsolkodásnak leginkább csak Közép-Európában jutott szerep. Évszázadokra nyúlik vissza a locsolkodás hagyománya, amit számtalan szokás színesített. Korábban szokás volt, hogy csak azt a lányt lehetett meglocsolni, aki már eladósorba került. Az a fiatal hölgy, akit senki sem locsolt meg, “elhervadt”, míg aki bőrig ázott, igencsak kívánatos feleségjelöltnek számított.
Húsvéthétfőn nemcsak a nőkről, hanem a férfiakról is kiderült, melyikőjük kelendő igazán, ugyanis a hímes tojás ajándékozása előtt a lányok virágot tűztek választottjuk zakójára. Az a fiú, akinek a legtöbb és legszebb virág díszelgett a kabátján, ugyancsak nagy népszerűségnek örvendett.
Felelevenítették a termékenységvarázsló szokást
Ez a hagyomány a drávaszögi magyar falvakban is a régmúlt idők szokásai közé tartozik és a mai napig él egy-egy baranyai magyar településen. Az Újbezdáni Ifjúsági Hagyományőrző Egyesületnek köszönhetően, a településen minden évben felelevenedik a locsolkodás hagyománya. A fiatal legények közösen keresik fel a lányos házakat. Idén is Hagyományőrző húsvét címmel nagyszüleinket idéző húsvéthétfői locsolkodást szerveztek Újbezdánban.
Az öntözőlegények a reggeli órákban gyülekeztek a helyi Magyar Háznál. Ezután a népviseletbe öltözött fiatalok részt vettek a Szent Mihály arkangyalnak szentelt római katolikus templomban megtartott szentmisén. A szentmise után a falu központjában folytatódott a program, ahol kicsik és nagyok a Csáki Betyárok zenekar muzsikájára táncoltak. Ezután, szintén muzsikaszóra indultak a legények a lányos házakhoz. Idén a legfiatalabb locsolók is csatlakoztak a menethez, így először a legkisebb lányokhoz igyekezett a vidám társaság. A fiatal leánykákat, a frappáns locsolóversek után kölni vízzel locsolták meg a fiatal legények, akik hímestojást és cukorkát kaptak a locsolásért cserébe. A házigazdák finom süteménnyel és itallal várták az egész csapatot. Ezután már a nagylányok következtek, akik nem úszták meg az igazi, hideg vizes, vödrös locsolást. Természetesen a locsolóversek itt sem maradtak el. Ezeknél a házaknál sem maradt el a terülj, terülj asztalkám, házi kolbász, sonka, szalonna, sós és édes sütemény volt a legények fizetsége.
– Nagyon örülök annak, hogy az ifjúság szinte már önszerveződés formájában őrzi a húsvéthétfői locsolkodás hagyományát. Ez egy olyan hagyomány, ami a mai fiatalságnak is kedvére való. Ezért is vesznek részt minden évben szívesen ebben az önfeledt szórakozásban. A közösségben már kevés a fiatal, hiszen nagyon sokan a munka után mentek, így elkerültek a faluból. Mégis az a mag, azok a fiatalok, akik az egyesületben különböző csoportfoglalkozáson részt vesznek, valamint a falubeli fiatalok egy része is csatlakozott ehhez a programhoz, szívesen jöttek. Ennél nagyobb öröm nincs is egy egyesület vezetőjének és az egyesület tagjainak számára. Az a néhány év, amikor energiát kellett abba fektetni, hogy hívjuk a fiatalokat, szervezzük a locsolkodást teljesen kifizetődött, hiszen mostanára már megtalálták maguk kedvtelését is ebben, és örömmel jönnek – mondta el lapunknak az ÚIHE elnöke, Sipos Zsivics Tünde.
– Az idén ez a társaság a legkisebbekkel bővült. Nagyon sok kisgyerek vett részt. Örömmel várták, izgultak és készültek erre az eseményre, talán jobban, mint a legények meg a nagylányok. Nagyon szép volt, népviseletben részt vettek a szentmisén is, ami még ünnepélyesebbé tette ezt a napot. Ennyi év távlatából most már teljesen természetes, hogy a szentmisét magyar nyelven hallgatjuk, korábban, három évtizedig ez nem így volt. Fontos, hogy ezek a kisgyerekek anyanyelvükön ápolhassák a vallást is. Ezután következett a locsolkodás. A csáki zenekar felejthetetlen hangulatot teremtett. Nagyon sokan ki is kukucskáltak, kijöttek az utcára, a kapuba kíváncsian és mosolyogva – tette hozzá az elnök.
A Csáki Betyárok először vettek részt a locsolkodáson, Kéri Károly lapunknak elmondta, nagy élményekkel térnek haza Csákra.
– Nagyon nagy dolognak tartom ezt a kezdeményezést, fontos, hogy a fiatalok kicsi koruk óta ápolják őseink hagyományait. Nálunk Csákon is szokás volt a locsolkodás, de utoljára 1975-ben került sor ilyenre, ezért is nagy élmény most számunkra Újbezdánban lenni. Remekül éreztük magunkat, és meg szeretnénk köszönni az újbezdániak szívélyes fogadtatását. Remélem jövőre is találkozunk – mondta Károly, a Csáki Betyárok zenekar tagja.
Ennek a napnak is egy fontos célja volt, hogy a hagyományápoláson túl, a közösséget még szorosabban összefogja.
– Ezen a napon együtt voltunk, beszélgettünk, szórakoztunk, a gyerekek az udvaron játszottak. A nap a reggeli órákban még nem mutatkozott szépnek, de aztán mégis egy kellemes, napsütéses napunk volt. Az idén is megválasztottuk a locsolókirályt. Ezt a címet az a legény nyerte el, aki a legtöbb hímes tojást gyűjtötte össze a locsolkodás során. A locsolókirályi címet a jövőévi locsolkodásig Dudás Erik tudhatja magának. Egy kellemes napot töltöttünk el együtt a falubeliekkel, beszélgettünk az elkövetkező programjainkról, tervezzük már a májusfaállítást – tudtuk meg Sipos Zsivics Tündétől.
– Az újbezdáni csapathoz idén is csatlakoztak a pélmonostori fiatalok. A hagyományőrzés nem kerül pénzbe, csak egy kis összefogásra van szükség és meg tudjuk valósítani ezeket, a közösség számára rendkívül fontos eseményeket, hiszen szívből csináljuk. Az egyesületi tagok szívesen járultak hozzá az eseményhez. Sonkát, kalácsot, üdítőt hoztak a Magyar Házba, így meg tudtunk vendégelni minden látogatót. Valóban az a legfontosabb, hogy a szülő is felismerje a közösséghez való tartozás fontosságát és, hogy ez egy hasznos időtöltés a gyerekek számára. Öröm számomra, hogy munkánkhoz családok is hozzájárulnak és gyermekeiket is erre nevelik – tette hozzá az elnökasszony.
M.LJ.