Segesvár megünnepelte világjáró fiát

Bodolai Gyöngyi újságíró Kiemelt cikk

Segesvár megünnepelte ország- és világjáró fiát

Könyvbemutatón soha nem láttam ekkora sokadalmat. Segesvár gazdag közművelődési életében is különleges eseménynek számított, hogy február 22-én hazai szerzőt ünnepeltek a helybeli Gaudeamus szórványközpont művelődési termében, ahol a folyósóra nyíló ajtókat is ki kellett nyitni, hogy beférjen a sok érdeklődő. A szerző Veress Zsombor, a helybeli Rubin patika vezető gyógyszerésze, aki Csodálatos csellengéseink – közeli és távoli tájakon címmel két kötetben adta ki ország- és világjáró útjainak színes, érdekes, lebilincselő gyűjteményét. Írásai családja és szülőföldje iránti szeretetéről, mély hitéről, csillapíthatatlan kíváncsiságáról, a szenvedéllyé vált utazások során szerzett élményeiről, tájékozottságáról, műveltségéről, a természet iránti alázatáról és megbecsüléséről szólnak.

De nemcsak egyszerű útleírások ezek, a könyv lapjairól kirajzolódik a szerző élete a máramarosi Lápostól Segesváron át a MOGYE gyógyszerészeti karáig és vissza gyermek- és ifjúkorának színhelyére. A Nagy-Küküllő menti városban a szülőktől kapott indíttatást kiváló tanárai, osztályfőnökei erősítették meg benne, hogy családapaként is tovább folytassa a szülőföld és nagyvilág meghódítását, majd szenvedélyét átragassza élete társára és gyermekeire is, akik közül már a karon ülő legkisebb, a negyedik is belekóstolt az utazásba. A nagy túrák, az erdélyi csúcsok meghódítása egyetemi hallgató korában teljesedett ki. Jó érzéssel tölti el az olvasót annak leírása, hogy kollégáival, barátaival hogyan hódítják meg a Kárpát-koszorú gyöngyszemeit, az erdélyi csúcsokat, édesapjával, majd családjával az érdekes látnivalókat Székelyföldön, Szászföldön, a Bánságban, Szilágyságban, Máramarosban, Moldvában stb.. És közben nem feledkezik meg Marosvásárhelyről sem, a város látványosságai, az egyetem, a Somostető, és az egykori marosvásárhelyi „spa”, a cementlapok leírása sem hiányzik a könyvből, amely európai, amerikai és új-zélandi utazások bemutatásával egészül ki.

A szerzőt testvére, ifj. Veress László marosszentkirályi református lelkész kérdezte, aki társa volt több kiránduláson is. A válaszokból kiderült, hogy éveken át írta úti élményeit a hazaérkezést követő patikai szombat éjszakák magányában, ahol kedvenc zenekarát hallgatva, elmélyülten lehetett a fényképeket is segítségül hívni, és felidézni a megtett utat.

A szerző szerint csak úgy érdemes elindulni, és úgy lehet rálelni minden fontos, szép, értékes látnivalóra, ha alaposan felkészül az útra. Ezáltal lesz képessé nemcsak látni, hanem láttatni is az élményeit, és így válnak önéletrajzi vallomásokká, helyenként pedig földrajzi, történeti, kultúrtörténeti esszévé az írások – tehetjük hozzá a mondottakhoz. A felkészülés a rendszerváltást megelőző időkben korántsem volt könnyű. A Királykőre készülve a székelyudvarhelyi könyvtárból kölcsönözték a hegyről szóló egyetlen román nyelvű könyvecskét, de dokumentálódás nélkül a nehézségek ellenére sem indultak el. A kérdések nyomán értesültünk a számítógépbe beírt szöveg útjáról, a két szépen kivitelezett kötetig, amelyeket a miskolci Könyvműhely kiadó adott ki. A színes képmellékletekbe kerülő fotókról, amelyek beszélgetés közben egy nagy képernyőre kivetítve peregtek, nem volt könnyű döntenie a szerzőnek, mivel az előzetesen kiválasztott 15 000 felvételt 150-re kellett leszűkíteni, hogy legalább részben tükrözzék a legszebb élményeket.

Az is elhangzott, hogy aki életét az isteni gondviselésre bízva egészséges hozzáálással indul útnak, nem kell félnie a gyermekes utazások kimenetelétől sem.

Egyik legszebb írását, kislánya Veress Kincső olvasta fel: „Nincsenek rosszul sikerült kirándulások, csak felkészületlen utasok és túl nagy elvárások. Nincsenek örömtelen vagy egyhangú tájak, nincsenek unalmas városok, országok, de vannak beképzelt, tájékozatlan emberek. Minden vidéknek megvan a maga szépsége, természeti és kulturális értéke, még a legsivárabb helyeken is lehet életre szóló élményeket szerezni… Szenzációhajhász világunkban csak a rendkívüli dolgokra vagyunk fogékoyak . Elveszítjük érzékenységünket az élet apró örömei iránt. Pedig mi, felnőttek csak akkor maradhatunk tartósan boldogok, ha gyermeki kíváncsisággal tudunk rácsodálkozni a nagyvilágra. Ha minden egyes virágszálban felfedezzük a Teremtő keze nyomát, ha úgy tekintünk a világra és porszemnyi létünkre, mint Isten legnagyobb földi ajándékára.

»A világ egy könyv, és aki nem utazik, az csak egyetlen lapját olvassa el« – szoktuk mondani a könyvet értéknek tartó és olvasni szerető gyermekeinknek. Ez a motorja minden újabb kirándulásunknak is, Erdélyben vagy a világ legtávolabbi zugában”.

Márciusban a Himalája alaptáborába készül – árulta el a szerző legközelebbi úticélját – és köszönetet mondott mindenkinek, akik valamilyen módon hozzájárultak a könyv megjelenéséhez.

A bemutatón, amelyet Jakabházi Béla tanár nyitott meg, sokan felszólaltak: Biró István segesvári református esperes, Kiss Magda, a szerző egykori tanítónője. Ferencz Árpád nyugalmazott tanár, aki a könyv értékei mellett hangsúlyozta, hogy a szerző munkássága példaként állítható a segesvári szülők elé, mivel azt bizonyítja, hogy érdemes a helybeli magyar iskolába járni. Gál Barna nyugalmazott tanár, aki büszke tanítványára, lelkesen ajánlotta a könyvet a fiataloknak, hogy tudják hova érdemes kirándulni, a középkorúaknak, hogy olvasása közben kellemesen töltsék el az időt, és az idős embereknek, hogy emlékezzenek. Olvasmányos, lélekmelegítő, nemzeti hovatartozásunkat erősítő – méltatta a könyvet Gábos Dezső fehéregyházi pedagógus, akivel szép kiránsulásokat tettek Torockóra. Írásban küldte el hozzászólását Farkas Miklós, Veress Zsombor volt tanára, osztályfőnöke, akivel együtt tevékenykednek a segesvári oktatás és művelődés támogatására létrejött szórványkollégiumot működtető Gaudeamus Alapítványban.

„…Nyugodt szívvel állíthatom, hogy büszke vagyok volt tanítványomra. …Amellett, hogy kiváló gyógyszerész, minden elismerést megérdemel társadalmi és egyházi tevékenységéért, a szüleivel és gyógyszertárával közösen alapított ösztöndíjért, amellyel a kiváló diákokat támogatja, s nem utolsó sorban családapaként. Beszédes példa az is, hogy a bemutatón a könyvek eladásából származó pénzösszeget a Gaudeamus Alalpítvány és a Kikerics néptáncegyüttes részére ajánlotta fel.”

A szerző nemes gesztusát a táncsoport nevében lánya köszönte meg. A rendkívüli könybemutatót Veress Dorottya éneke nyitotta és a Kikerics együttes érett, szép tánca zárta.

A szerzőt hosszan tapsolta a nagyszerű segesvári közönség, amelynek tagjai minden példányt megvásároltak.

(Forrás: e-NÉPÚJSÁG)