Rossz a nőknek?

Kertész Melinda Románia Kiemelt cikk

Rossz a nőknek? Szervezzünk teadélutánt, attól minden jobb lesz

2013-ban hatalmas lehetőséget kapott a Nőszervezet, amit egyelőre sem a politikai képviselet, sem az érdekérvényesítés területén nem sikerült ténylegesen kihasználnia.

Az RMDSZ nőszervezete három éves létezése óta szervezett első helyhatósági választás után a nők nem lettek látványosan többen az önkormányzatokban. Még mindig akadnak, akik helyénvalónak tartják nyilvánosan azt feszegetni, hogy “hol a nő helye“. Valami nincs a helyén nőtémában a társadalomban.

2013-ban, 11. Kongresszusán döntött az RMDSZ a Nőszervezet megalakulásáról. A Nőszervezetnek lett programja, ami eléggé beszédesen kezdődik: „Az RMDSZ Nőszervezetének létrejöttét a józan háziasszonyi szemlélet indokolta.” Kívülállóként az merült fel bennem, hogy a Nőszervezet ezzel a mondattal úgy pozicionálta magát, mintha az RMDSZ konyhája lenne. És akkor már meg sem lepődök, ha a benne tevékenykedő nők zöme talán nem is gondol másként magára, mint ennek a konyhának a személyzetére.

A retorikán túl nem feltétlenül világos, hogy most mi, illetve a továbbiakban mi lehet a tényleges célja a Nőszervezetnek. Nem a deklarált célokról, hanem a jövőképről, egy vízióról, jelenleg annak hiányáról beszélek. Hatalmas hiányosság, hogy nincs kimondva tisztán és világosan: az erdélyi magyar társadalomban nincs esélyegyenlőség a nők és férfiak között. Viszont van nemi alapú, direkt vagy indirekt diszkrimináció. Inkább ködösítenek, felmagasztalják a nők családi, közösségi szerepvállalását, maszatolnak arról, hogy a nők mennyire meg vannak becsülve, táplálják a hazug képet arról, hogy minden szép és jó és az ő szerepük még szebbé és jobbá tenni ezt a társadalmi idillt. Pedig a valós kép felvállalása, a dolgok nevén nevezése az első lépés az olyan közpolitikák kidolgozása felé, amelyek valóban segítenének ledolgozni a társadalmi hátrányt, amivel a nők nem pályakezdéskor, hanem már szocializációjuk legelején szembesülnek. Tudtommal nem készült arról kutatás, hogy milyen arányú a bérhátrány a nők kárára az erdélyi magyar társadalomban.

Egy dolog nagyon is világos, sőt, mi több, tény és evidencia: a társadalom felét, FELÉT, azaz 50%-át nők alkotják.

Ennek ellenére politikai érdekeik valahogy mégis elkallódni látszanak a nemzetpolitikai érdekek, régiósításról, alkotmánymódosításról, nemzeti szimbólumok használatáról szóló autonómia-felvonulások közepette zajló érdekképviseleti harcban. A nők valós felzárkóztatása nélkül csak törött szárnyú lehet egy társadalom. És kell-e tovább fejtegetni, hogy miért nem jó ez senkinek?

2013-ban egy hatalmas lehetőséget kaptak, amit egyelőre sem a politikai képviselet, sem az érdekérvényesítés területén nem sikerült ténylegesen kihasználni.

A deklarált célokon túl: mi volt a Nőszervezet megalapításának célja?

Csak találgatni tudok. Felzárkózni ahhoz az európai trendhez, hogy minden komoly politikai pártnak van nőszervezete? Aligha. Az RMDSZ huszonegynéhány évig elvolt működő nőszervezet nélkül. A Nőszervezet megalakultakor vajon világosan látta, ki az, akihez tevékenységével szólni akar, netán segítséget akar nyújtani? Az erdélyi magyar nőknek?

Vagy megszületett az a felismerés, hogy a társadalom felét mégiscsak nők alkotják, és a minden négy évben lankadó választási tendencia megfordítása is felhasználható felhajtó erejük? Akkor fogalmazzuk át: a választójoggal rendelkező nők a célcsoport? Általuk az erdélyi magyar választópolgár? Cél lehetett politikai megnyilvánulási, nagyobb láthatósági felületet nyújtani egy pár nőnek, akik a felső vezetés közelében vannak és voltak?

Képes a Nőszervezet egyengetni tagjai számára a politikai szerepvállaláshoz vezető utat?

A Nőszervezet egyik deklarált célja nőket bevinni a politikába. Nem számítok arra, hogy a közeljövőben a Nőszervezet révén és támogatásával létrejön egy női politikusból álló kritikus tömeg, amely aktív szerepet vállal a „nagypolitikában”. Maradnak tehát a Nőszervezet megalakulása előtt is előtérben levő politikus nők. A baj csak ott kezdődik, hogy ők olyan messze állnak a nőszervezet alsóbb szintjein tevékenykedő nőktől, hogy az a szakadék utóbbiak számára már áthidalhatatlannak tűnik.

További akadály: a diskurzus

Elsősorban hölgyeknek eufemizálják magukat. Nemcsak modorosságból, hanem inkább valamit kompenzálandó, mintha nő szó kicsit kevés lenne. A nőszervezet diskurzusában a nőket misztifikáló jelzőcsokor érvényesül, miszerint a nők empatikusak, gondoskodók, odafigyelnek a részletekre, türelmesek. Ugyanebbe a diskurzusban rossz dolognak tartják, ha a nők „elférfiasodnak”. Általában arra gondolnak, hogy határozottan, következetesen állnak ki az álláspontjuk mellett és nem hagyják letácsolni magukat, vagy elutasítják az okoskodó, kioktató hangnemet.

És akkor ott van a gondoskodás. Ha most gonosz akarok lenni, akkor azt mondom, hogy ez a tulajdonság elengedhetetlen a titkárnői, jobb esetben irodavezetői, asszisztensi pozíció megfelelő betöltéséhez. Másik kedvencem: a részletekre való odafigyelés. Ezt a tulajdonságot abban lehet a legjobban kamatoztatni, hogy pontosan tudják, hogy a politikus úrnak mikor kivel kell találkoznia, melyik az a fontos levél, amit azonnal meg kell válaszolnia, és kit kell a születésnapján felköszönteni.

Elmondják, hogy anyák. Ezzel alapjába véve nincs semmi baj. Csakhogy a politikai diskurzusban ez a jellemzőjük, identitásuk nem releváns. Nem attól lesz valaki jó politikus, hogy szülő. Hogy felkapnánk a fejünket arra, ha egy férfi politikus azzal ajánlaná magát, hogy apa. Elképzelhetetlen. Amikor Andrea Leadsom, Nagy-Britannia miniszterelnöke…ja nem. Mert kiszállt a versenyből, mert rájött, mekkorát bakizott akkor, amikor azt mondta, hogy jobb miniszterelnöke lehet Nagy-Britanniának, mint Theresa May, mert háromgyerekes anya.

Jó lenne leszámolni a klisékkel, annak a sztereotípiának és idealizált képnek az erősítésével, hogy milyenek is a nők. Van, hogy a részletekkel való bíbelődés az agyamra megy. A gondoskodási hajlandóságom átlagosnak sem mondható. De ettől még nem leszek férfi.

Viszonyuk a nőmozgalomhoz

Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy mi a feminizmus. Rosszabb esetben azt mondják, hogy az valami nagyon ronda, ördögtől való dolog, amitől érdemes elhatárolódni, ha jót akarnak maguknak. Mert hát az emberek nem szeretik ezt a szót. Az embereket pedig nem kell kényelmetlen helyzetbe hozni, ezért inkább kerülik, vagy kihagyják. Nehogy a túlzott aktivizmusnak akár a gyanúja is árnyékot vessen rájuk. Nem világos, hogy hogy akarnak nem feministaként női érdekképviseletet vállalni a politikai erőtérben. Egyáltalán, mit gondolnak, kinek köszönhetik a szavazati jogukat? A télapónak?

Rossz a nőknek? Szervezzünk teadélutánt, attól minden jobb lesz

Kétségtelenül, vannak jó próbálkozások, megvalósítások, például a nőszerverezet különféle családtámogató, családon belüli erőszak megfékezésével kapcsolatos törvények elfogadtatásához járultak hozzá, kommunikációs, közéleti szerepvállaláshoz szükséges készségek fejlesztése érdekében előadássorozatokkal kereste fel a nőket.

Az erdélyi magyar társadalom (is) szegmentált, tehát a Nőszervezet célcsoportja is az. Kérdés, hogy a Nőszervezet képes megszólítani a kisközösségekhez tartozótól a nagyvárosi szórványközösségig tartozókig a lehető legtöbb nőt a képzettségük, társadalmi státusuk és sok egyéb jellemzőjük figyelembe vételével?

Sikerül még valamivel hozzájárulni a teadélutánokat, gulyáspartikat és kötögetőköröket szervező helyi nőszervezetek tevékenységéhez, a kellemes időtöltésen túl tudnak-e adni valamit, ami a női emancipációt segítheti? Vagy tényleges politikai eszmélésre bírni a nőket? Vagy egy mentalitásváltozási folyamatot elindítani, aminek mi, közösségként, erdélyi magyarok, nők és férfiak egyaránt nyertesei lehetünk?

Forrás: transindex.ro