A 100 évig tömítésnek használt vármegyecímerét restaurálta Csíkszereda
Legendás történettel csalogatja augusztusra látogatóit a 460 éve város Csíkszereda és a Csíki Székely Múzeum. Az elveszettnek hitt, több mint száz év múlva közel 100 töredékben előkerült vármegyecímert restaurálták, és máris helyére került az építés alatt levő kiállításon. Elhoztuk a fölhelyezése videofelvételét is.
Újabb, rendkívüli újdonsággal szolgál a készülő, csíkszeredai várostörténeti kiállítás. Amint azt megírtuk, a város 460 éves jubileuma ünnepére nyárára tervezik megnyitni az ünnepsorozat csúcslátványosságaként a várostörténeti kiállítást. Ennek első darabja a napokban a helyére került, és nem csekélyebb tárgyról van szó, mint a 100 éve elveszettnek hitt, 2012-ben véletlenszerűen felfedezett, és mintegy 100 darabból restaurált csíkszeredai vármegyecímerről. A momentum kapcsán kedden, sajtótájékoztatón ecsetelte a kiállítás és a címer történetét Gyarmati Zsolt múzeumigazgató.
Mint részletezte: feszes költségvetési évünk miatt a kiállításépítést a múzeum a szakmában szokatlan módon, önerőből végzi, ami azt jelenti, hogy a gipszkartonozás-vasazástól a hegesztésig mindent a karcsúsítás-átszervezés után megmaradt alkalmazottakkal. Ez azért érdekes, mert legutóbb ilyen 2011-12-ben történt, amikor a vártörténeti kiállítást megépítették, ám az jóval kisebb felület volt. A többi kiállítást azonban jobbára csak fölinstallálják: fölteszik a képeket a falra, elhelyezik egy-egy kiállítás elemeit.
A várostörténeti kiállítás műfaja Romániában nem nagyon divatos: lehet, hogy egy téma vagy vár igen, de az ország magyar vonatkozású múzeumaiban egyáltalán nincs példa rá, hogy egy egész város történetét fölépítsék – magyarázta Gyarmati Zsolt, hozzátéve, hogy a román intézményeknél se nagyon látta ezt, Erdélyben semmiképpen. Főleg alapkutatások révén: levéltári, könyvtári, régészeti és más, saját kutatásokra alapozva készítték elő. Ekkora nagy felületen – 500 négyzetméter és 7 terem: ez példaértékű. – mutatott rá az igazgató.
“Mi tartott ilyen sokáig? Az, hogy hiányoztak a város történetét illető alapkutatások. Nem voltak előzetes kutatások, régészeti ásatások, kevés és hiányos volt a levéltári adat. Szakmai és sajátos módszerekkel felkutattuk, és az elhelyezésben igyekszünk alkalmazkodni a 21. századi elvárásokhoz. Utána már lehet lazábban művészkedni és látványossá tenni az anyagot, de az alapkutatásokat nem lehet megkerülni, hanem akkor átsiklunk Hoollywoodba” – fogalmazott a sajtótájékotatón Gyarmati.
A tárgyaknak a beszerzése is időigényes volt, ugyanis a Csíki Székely Múzeumnak éppen a történelmi gyűjteménye volt a leggyengébb. Az elmúlt 5 évben többször hirdettek tárgygyűjtést, ha ez nem volt elég, akkor kimentek az öregekhez: közel 100 lakásban járt az igazgatüó maga is, pincében-padláson a kollégáival együtt, amíg „a maradékot” begyűjtötte. „Lehet, hogy az én elődeimnek a 90-es években kellett volna ezt elvégezniük. Nem hozok fel semmit ellenük, csak jelzem, hogy akkor lett volna ennek nagyobb hozadéka” – jegyezte meg a múzeumvezető.
Nagyon sok interjút készítettek, az oral history, szájhagyomány módszerét alkalmazva, nagyon sok fényképet digitalizáltak, filmeket készítettek. Most érkeztek „a finisbe”: az eddig felhalmozott tárgyanyagot és tudást a korábbi években kialakított kiállítási koncepció mentén kezdik gyakorlatba ültetni.
A múzeum frotrészének 7 termében is végigvezette az igazgató a sajtó képviselőit. Megmutatta, hogy az Árpádházi-időktól kezve a Ceaușescu-éra végéig terjedő időutazásban milyen különlegességek lesznek: bepillanthatunk például sörfőzdébe, patikába vagy mészárszékbe is, de az 1989 előtti csíkszeredai panellakások egyikének ablakain is be-bekukucskálhatunk majd – miközben a Kondukátor hatalmas, 2 x 2 méteres fényképe tekint le majd ránk.
Elhoztuk Gyarmati Zsolt igazgató videofelvételét a címer múzeumba helyezése pillanatáról. Mint elmesélte, a negyedtonnás, kézdivásárhelyi cég és holdudvara által rekonstruált terrakotta címernek előbb vasketrecet kellett tervezniük, és megtervezniük a törtésmentes fölszállítását.
A várostörténeti kiállítás ékköve lesz tehát a mintegy 100 darabkából restaurált vármegyecímer, mely saját legendáját is minden ízében fölmutatja majd a kiállítás: fényképekben, werkfilmben, rekonstrukcióban egyaránt.
Történetéről ez tudható: már javában zajlott az új vármegyeszékhely építése, az új Megyeház tervének elkészítésével, az építkezés előkészítésével és a kiadási költségek kiszámításával az építtető bizottság Hám Ignác kir. mérnököt bízta meg. 1887 tavaszán napirendre került a vármegyecímer ügye is. A terrakottából készült címert az épület központi részét lezáró koronázópárkány által tartott attikára helyezték, és a 20. század elején még teljes pompájában koronázta az egykori vármegyeháza, a mai polgármesteri hivatal főhomlokzatát. De a vármegyeszékhely 1912–13 között zajló épületbővítésekor végül eltávolították a homlokzatról.
Az vármegyeház bővítési munkálataival egyidőben zajlott a városi park kialakítása, így a leemelt címert egyéb hulladékkal együtt az egykori mocsaras terület feltöltéséhez használták – derült ki.
2012-ben a városi parkban végzett közművesítési munkálatok során érdekes terrakotta darabok kerültek a felszínére. A régészek és művészettörténészek szeme alatt kibontakozó részletek egy valamikori címerre és azt övező díszítőelemek maradványaira utaltak. A címeren a Holdon álló Mária, karján a Kisjézussal, a címerpajzs jobb felső részén a Nap, alatta hegyeken álló házak, a bal oldalon pedig fenyveserdő rajzolódott ki. A koronás címert két fekvő alak, valószínűleg Ádám és Éva tartotta, ugyanis előkerültek az alakokhoz tartozó különböző testrész- és ruházati töredékek is. A címer hátlapján pedig az 1897-es évszám és több bekarcolt személynév vált láthatóvá.
Forrás: maszol.ro