Ré bárkáján utazva

Zenta Hírek

A Történelem egy órában című sorozat legújabb eseményén dr. Pécsi Ágnes egyiptológus, a Vámbéry Ármin Keleti Szabadegyetem alapítója tartott képvetítéssel egybekötött ismeretterjesztő előadást Az ókori Egyiptom derűs halálfelfogása: indulás és érkezés Ré bárkájára címmel kedden este a Zentai Alkotóházban.

Vajon miért tabutéma nálunk a halál? Hiszen a lét része, éppen úgy, mint például a születés. Az ókori egyiptomi ember halálfelfogása valóban derűs volt, szöges ellentéte a jelen kor (kereszténységet tévesen felfogó) emberéé. Náluk ez a tematika teljesen természetesnek számított – mást ne mondjak, királyaik már trónra kerülésüktől kezdve tudatosan tervezték az „eseményt”, de a közemberek szintén időben gondoskodtak a „kellékekről”, amikor arra kerül majd a sor –, ők úgy fogták fel, hogy miután elhunytak, a testük „eltisztíttatott”, lelkük viszont felkapaszkodott Ré bárkájára, és míg a világ fennáll, és a Nap megteszi köreit, ők sem szűnnek meg létezni, sőt: a halál „meggyógyítja” őket, bármilyen módon is ért véget földi életük.

Ágnes erről a témáról tartott érdekfeszítő beszámolót – gyönyörű, leginkább általa készített fotók vetítése mellett, humorosan, derűsen, anekdotázva is a tudományos értekezés mellett. Az Alkotóház közönsége valóban remekül szórakozhatott kedden este amellett, hogy ismereteit is gazdagíthatta az ókor meghatározó kultúrájának hatalmas tudásáról, a Hagyomány megkerülhetetlen szegmenséről.

A jeles egyiptológus mesélt nekünk többek között a piramisokról – melyek megépítése hite szerint egyáltalán nem olyan enigmatikus, mint ahogyan mi gondoljuk –, amik szintén azt a célt szolgálják, rájuk felhágva elérhető Ré bárkája (a szó jelentése is „a felkapaszkodás helye”); az „emlékező civilizációról”, ahol az elhunyt a festményeknek, szövegeknek és szobroknak köszönhetően magával vihette a halálba mindazt és mindazon személyeket, amiket és akiket szeretett (ergo: nem maradt egyedül a halálban); a „tisztogató istenekről”, a keselyűről, a sakálról és a krokodilról – hiszen a test megőrzése nem volt lényeges (mumifikálás csak az előkelőeknek járt); a halálba kerülés négy módjáról: a bárkaépítésről, a szárnyak növesztéséről, a négy nádcsomón keresztüli felkapaszkodásról és az istenek karja által képzett piramisról vagy létráról… és nem utolsósorban mindeközben párhuzamot vont az ókori Egyiptom és a mai világ között – az utóbbi hátrányára, melyből lassanként kiveszik minden bölcsesség, és eltűnnek a hiteles tanítók.

Eszmefuttatását viszont csakúgy derűsen fejezte be, ahogyan elkezdte, kifejezve bizakodását a Világ rendjének helyreállásában. Miközben személyében szemünk előtt vált nyilvánvalóvá, hogy hiteles tanítók márpedig igenis léteznek, akikben még eleven a bölcsesség és derű nektárja.

Forrás: Magyar Szó