A pónilovak egyre népszerűbbek környékünkön. Évekkel ezelőtt szinte alig akadt valaki, aki ezekkel a kis méretű, 122 cm marmagasság alatt lévő jószágokkal foglalkozott, ma már azonban egyre több gazda tart otthon pónilovat. A pónilovak meredeken felfelé törekvő népszerűségéről a zentai Táltos Lovasklub szervezésében első alkalommal megtartott Pónifesztiválon is meggyőződhettünk, hiszen kilenc tulajdonos tizenöt pónival vonult fel a Lovastanyán.
Az ötlet Juhász Istvánnak, a rendezvény egyik szervezőjének a fejéből pattant ki, aki olyan eseményt szeretett volna létrehozni, amely Zentához és a zentai lovasklubhoz köthető, de a környéken még nem szervezték meg. A választása a Pónifesztiválra esett, hiszen Vajdaságban ehhez hasonló rendezvény még nem volt.
— A póni elsősorban házi kedvenc, szinte vonzza a gyerekeket, sokan a legkisebbek örömére tartják. Rendezvényünkkel a gyerekeket szeretnénk még jobban megismertetni ezekkel a kedves kis jószágokkal. A póni igénytelen, kevés takarmányra van szüksége, annyit eszik, mint egy átlagos kecske. Skandináviából származik, így meleg istállót és különleges bánásmódot sem igényel — mondta Juhász István, aki Pajti nevű pónijával vett részt az eseményen.
Novák Károly (balról) és Juhász István Pajtival
A Táltos Lovasklub az elmúlt évben három pályázaton bizonyult sikeresnek. Az idén már beadott egyet, melynek kedvező elbírálása esetén a Tornyosi úton lévő székhely épületén a nyílászárókat cserélné ki. Tagjai száma harmincra tehető, akik gyakran részt vesznek a Zentán rendezett eseményeken.
— Nagy örömünkre szolgál, hogy évről évre egyre több a póni Zentán és környékén. Pontos számot nem tudok mondani, de húsz körülire tehető. Rendkívül gyermekbarát háziállatokról beszélhetünk, a szülők nem sajnálják a 400-500 eurót sem, hogy gyermeküket meglepjék egy házi kedvenccel — mondta Novák Károly, a Táltos Lovasklub elnöke, a rendezvény egyik fő szervezője.
Benépesült a Lovastanya
A hatalmas tisztáson három vörösesbarna, szinte teljesen egyforma pónin akad meg a tekintetünk. Ők hárman, Helga, Ledi és Rubi a nagykikindai Varga Darko tulajdonai. Ahogy a gazdával való beszélgetésünkből kiderül, az ötéves Helga a legidősebb, a másik két póni a rangidős jószág utódja. Darko egy kis fogatot is elhozott, mellyel a gyerekek egy-két kört tehettek a ragyogó napsütésben.
A zentai Bakos Attila három pónival és egy, a gazdaságában született csikóval érkezett a Lovastanyára. Kezdetben szabadkozik a nyilatkozási lehetőség hallatán, hiszen nem szeret szerepelni, végül azonban beadja derekát a pónikkal négy éve foglalkozó gazda.
— A póni házi kedvenc, nem szántunk vele — mondja nevetve. — Túl nagy törődést nem igényel, etetni, itatni kell, és tisztán tartani, ahogy bármelyik lovat. Kis helyen is jól érzi magát, de az sem baj, ha nagy terület áll rendelkezésére. Gyakran kell járatni, főleg akkor, ha a tulajdonos kötve tartja.
A barna alapon fehér foltos Bogyó talán a fesztivál legnépszerűbb pónijának bizonyult, hiszen szinte minden pillanatban gyerekek sokasága vette körül. Simogatták, almával és sárgarépával etették, ő pedig hálásan ropogtatta a finomságokat, és szeméből áradt a szeretet a legkisebbek felé.
— Minden figyelem Bogyóra irányul, hiszen két kancánk, melyek közül az egyik hasas, a másik pedig éppen bundát vált, otthon maradt. Korábban lipicai lovaink voltak, a pónitartást illetően kezdőknek számítunk, hiszen tavaly vásároltuk ezeket az állatokat. Munkára nem használjuk őket, nálunk házi kedvencek. Az unokák és a környékbeli gyerekek is gyakran etetik, simogatják Bogyót és társait. Nagyon szereti a gyerekeket, de megérzi, ha valamelyikük fél tőle. Nem harap, nem rúg, rendkívül barátságos. Kedvenc étele a sárgarépa, de a zabot és a fűszénát is szereti, viszont herével nem szabad etetni, mert elhízik, és begyulladnak a lábai, továbbá kockacukrot sem szabad neki adni. Bírja a hideget, szeret az esőben álldogálni. Állományunk hamarosan új jövevénnyel bővül. Még nem tudjuk, mi lesz a sorsa, de nem hiszem, hogy túladnánk rajta — mondta a zentai Lengyel Aranka, miközben Bogyó szaporán falatozta kezéből a karikákra vágott sárgarépát.
Bogyó sárgarépát majszol Lengyel Aranka (jobbról) kezéből
Mi is megsimogatjuk a kis pónit, majd a zentai Kék Pántlika népdalkórus dalain szárnyalva Elek Dabis Józsefhez sétálunk, aki éppen csutakolja Miklóst, a tízéves szürke pónit.
— Ez az első és egyetlen pónim, melyet az unokámnak vásároltam, hogy szeresse meg ezeket a kedves lovakat. Táplálása egyszerű: amit a nagy lovak esznek, azt eszi ő is, csak kisebb mennyiségben. Ellenálló a betegségekkel szemben, és a hideget is jól tűri, hiszen ősei Észak-Európában élnek, zord vidéken, a vadonban. A mínusz 40 fokos hideg sem okoz nekik gondot, a csapadékot pedig nagyon szeretik, mivel a szőrzetük sűrű, nem engedi át a nedvességet. Már többször előfordult, hogy a pónim a fészerből kiment az esőre, és élvezte az égi áldást. A csődör olcsóbb, ára 400—600 euró, kancát 500—800 euróért lehet vásárolni, ennyi pénzért már nagyobb termetű lóra is szert lehet tenni. De a póni más. Aki ilyen kis lovat akar venni, az nem sajnálja, de nem is szabad, hogy sajnálja rá a pénzt — mondta Elek Dabis József, majd folytatta az addig türelmesen várakozó Miklós tisztítását.
Az első Pónifesztiválon megválasztották a legszebb kancát és csődört, valamint a legszebben díszített fogatot, majd ebéddel és élő zenével zárult a rendezvény, mely jövőre újra várja vendégeit a Lovastanyán.
Forrás: Hét Nap