Zoboralján először Nyitracsehin január 22-én 15 órától a kultúrházban vetítik Kaszás Géza rendező Kassai Lajosról készített, A Lovasíjász című filmjét, amely Magyarországon sorra dönti meg a vetítésétől eleinte még ódzkodó mozik nézettségi rekordjait is, s az anyaország határain túl is egyre nagyobb érdeklődésnek örvend. A zoboralji filmbemutató kapcsán annak díszvendégével, a filmben is szereplő felvidéki lovasíjásszal, Vermes Istvánnal beszélgettünk.
Gúta peremvidékén, Csergő pusztai, jurtával ékesített tanyáján nagy harmóniában él a Vermes család, azaz Vermes István, a Vermes Törzs főnöke nejével, Renátával és három felnőtt gyermekével, Annával, Ajnácskával, Balázzsal, valamint Csoma kutyával és más állataival együtt. Amikor Pistát izgága, extrém sportoknak is hódoló bogyaréti kamaszként megismertem, még maga sem sejtette, hogy megfontolt, erős küldetéstudattal felvértezett harmincasként az ősmagyar kultúra, a valós történelemtudat és annak szerves részét képező lovasíjászat elkötelezettjévé, majd világbajnoki címet is szerző, Marokkótól Kazahsztánig utazó követévé válik. Elsősorban a magyarság eredetét kutató, hajdani lovasíjászatunkat újraélesztő lovastanyáján érdeklődők százait oktató kaposmérői Kassai Lajosnak köszönhetően, akinek a módszerét időközben hungarikummá minősítették, az ő főszereplésével készített film vetítése pedig folyamatosan mindenütt hatalmas sikert vált ki.
Portálunk először a három évig különböző évszakokban, Kínától Magyarországon át Kanadáig csodálatos vidékeken készített A Lovasíjász című egészestés dokumentumfilm forgatásával kapcsolatos legemlékezetesebb élményeiről és a kapott visszajelzésekről kérdezte Vermes Istvánt. „Több feledhetetlen élményben volt részem, amelyekről hosszasan beszélhetnék, de erre egy interjúban nincs lehetőség. Ilyen élmény például, amikor a filmstáb Gúta környékén forgatott és a csapattal együtt végig jelen lehettünk a forgatáson. Örvendetes, hogy egyetlen helységnévtáblaként éppen a gútai került bele a filmbe. Aztán a téli edzőtábor, a készülődés a világbajnokságra és maga a világbajnokság is mind-mind kellemes emlék maradt azért is, mert egy hihetetlenül profi csapattal volt dolgunk“ – mondta.
Természetesen, tavalyi két nagyon nagy sikere sem maradhatott ki. Augusztusban ugyanis az egyik legjelentősebb európai hagyományőrző rendezvényen, a Bugacpusztán zajló Kurultaj Magyar Törzsi Gyűlésén a harci díszbe öltözött lovasok az ő vezetésével érkeztek a nézőkkel zsúfolásig megtelt hatalmas arénába. Szeptember elején pedig Kirgizisztánban a magyar küldöttség tagjaként, lovasíjász versenyszámban Vermes István aranyérmet, Balázs fia pedig bronzérmet szerzett a Nomád Olimpiának is nevezett Nemzetközi Nomád Világjátékokon (World Nomad Games). Portálunk arra is kíváncsi volt, hogy több hónap elteltével mit tart e sikerei legfőbb okának és hozadékának, s azok valamiképp megváltoztatták-e az életét.
„Én még hiszek az emberi erényekben. Hiszek abban, hogy a kitartó, becsületes munka meghozza gyümölcsét. Van egy óriási háttér mögöttem: olyan emberek, akik lelkileg mindig is támogattak és továbbra is támogatnak, ami számomra fontos. A siker azonban olyan, mint a kámfor. Kicsit elbódít, s már el is illant. De az, hogy dicsőséget szerezhettem a hazámnak és a Kassai Lovasíjász Iskolának, örömet okoztam a családomnak, a barátaimnak, az már egy tartósabb, nagyszerű érzés számomra. A sikerek kapcsán mindig egy-egy nagy adag vállon veregetésben is volt részem, de mindez nem igazán változtatott az életemen. Én továbbra is ugyanolyan ember vagyok, mint voltam – legalábbis remélem!“ – válaszolta.
Mivel Balázst az apja saját bevallása szerint kiskorától kezdve nagyon tehetséges, jó vezetői képességekkel megáldott lovasnak tartja, minden tudásával igyekszik felruházni őt. A 28 éves fiatalemberről már korábban megírtuk, hogy a világhírű lovasedző, sokszoros világbajnok, író és hollywoodi kaszkadőr, Monty Roberts, alias Suttogó egy lovasíjász-bemutatón meglátta, majd méltó utódjának tartva San Diegoba magához hívta őt. Több mint 80 évesen ugyanis az erőszakmentes lókiképzéssel kapcsolatos tudását éppen neki akarta átadni. Balázs az értékes ismeretek és tapasztalatok birtokában tavaly májusban hazatért, mert ahogy az apjától megtudtuk, jövőjét idehaza, saját önfenntartó tanyáján képzeli el a távolból magával hozott párjával együtt.
Vajon a 2017-es évre vonatkozólag milyen tervei vannak Vermes Istvánnak, akinek a tanyáján rendszeresen hasonló igényes képzés folyik, mint a kaposmérői Kassai Lovasíjász Iskolában, jurtájában pedig nemzettudat-erősítő előadásoknak, beszélgetéseknek is gyakorta helyet ad. „Nos, 2016 egy valóban sikeres év volt az életemben. Hálás is vagyok ezért a sikereimben közreműködőknek. Idén sem állunk le, a lovasíjász-képzés majd ezentúl is folyamatosan zajlik. A jurtánk pedig mindig nyitva áll a jótevők és a megszívlelendő gondolatokkal érkező előadók, barátok, táborozók előtt. Az Alsószeli Jurtanapokon, a Visegrádi Palotajátékokon, Az Ősök Napján és néhány további jeles eseményen a látogatók ez évben is biztosan találkozhatnak velünk. Az is természetes, hogy amíg bírom tartani a lépést, a vágtát a fiatalokkal, s az egészségem is engedi, addig tovább versenyzek a különféle megmérettetéseken“ – fejtette ki Vermes István.
Miközben a Vermes-törzs A Lovasíjász-filmben Gúta és a felvidéki magyarság hírnevét is öregbíti, s egyre több követője van, szűkebb-tágabb pátriájában még mindig akadnak, akik a XXI. századi civilizációból kivonuló csodabogárnak, lovasíjászkodó „örök-kölyöknek“ tartják őt. Az erős küldetéstudattal felvértezett, szerény, közvetlen bajnokot mindez azonban nem nagyon zavarja. Köszöni a Teremtőnek, hogy a lovasíjászat által tartalmas élet adatott neki, másoknak is adhat, éltetheti eleink lovaskultúráját, s többek között olyan nagyszerű emberek a barátai, mint a világ legjobb lovasíjászaként elismert Kassai Lajos és e hungarikumot világszerte népszerűsítő dr. Cey-Bert Róbert Gyula őstörténet-kutató, aki egy beavatási szertartáson a „lélekfiává“ fogadta őt.
„Nagyon sokat kaptam a lovasíjászattól, amiben talán azért tudtam kiteljesedni, mert abban megtaláltam azt a sok szépet és jót, ami számomra nagyon fontos, igaz értéket jelent. Mindig is éreztem egy erős kötődést a magyarság múltja, megtartó gyökereink iránt. Gyerekkoromtól fogva szerettem volna többet tudni az őseinkről, s ez a vágy mindmáig él bennem. Azt gondolom, hogy valós történelmünkkel, hagyományainkkal, értékeinkkel az iskolákban is sokkal többet kellene foglalkozni, mert azok ismerete egészséges nemzettudatot, büszkeséget, tartást adhatna a mai bizonytalan világban élő gyerekeknek is. Ezért is szervezek számukra nyári táborokat. A Teremtőnek pedig azt is köszönöm, hogy a lovasíjászat által megismerhettem néhány olyan embert, köztük Kassai Lajost és dr. Cey-Bert Róbertet, akik felettébb fontosak számomra. Barátságukra nagyon büszke vagyok, úgy érzem, hogy gazdagabbá, szebbé tették a lelkemet. Én is adni igyekszem másoknak, s az is örömmel tölt el, hogy tájainkon is egyre többen próbálják elsajátítani a lovasíjászat csínját-bínját, amiben mi, magyarok voltunk és vagyunk a legjobbak” – mondta el végül a Vermes Törzs világhírű főnöke, akit ideje lenne szűkebb pátriájában is nagyobb megbecsülésben részesíteni…
Forrás: Hirek.sk