Örsvezetőképző tábora

Fejértelep Vezércikk

A Vajdasági Magyar Cserkészszövetség XXIII. számú őrsvezetőképző tábora

 

-Összefoglaló a kiképzők és résztvevők válaszai alapján-

 

Az őrsvezető képzés része a tábor mellett még az elő- és utóhétvége. A jelöltek már maguk mögött tudhatnak 2 előhétvégét is (hivatástisztázó, Tóthfaluban, és a gyakorlati képzés előhétvégéje Temerinben) és még vár rájuk egy utolsó küzdelem az utóhétvége keretein belül ahhoz, hogy végre őrsvezetők lehessenek.

A Vajdasági Magyar Cserkészszövetség 23. őrsvezetőképző tábora idén hazai terepen, Fejértelepen valósult meg. 15 őv jelölt vett részt a képzésen, közülük többen alakuló csapatból, a következő településekről: Muzslya, Kispiac, Szabadka, Oromhegyes, Martonos, Tóthfalu, Kanizsa, Udvarnok, Temerin, Gunaras. A kiképzők is sokszínűen, több településről érkeztek: Csantavér, Temerin, Szabadka, Horgos, Budapest, Kovászna (Erdély), Csíkszereda (Erdély), Beregszász (Kárpátalja). Öröm volt újra több magyar cserkészszövetség vezetőjével együtt táborozni.

A helyszín kellően messze volt a külvilágtól, a magas fák, és a különböző növények összessége nagyon varázslatossá tette a helyet. Homok mindenhol volt, az asztalon, a cipőkben, a zsebekben, de még az orrokban is. Az erdő közepén a rejtett réteken, egész nap sütött a nap, este pedig az égbolt csillagai ott lebegtek közvetlenül fölöttük.

A kiképzők között voltak tapasztalatlanabbak és tapasztaltabbak, találkoztak régi ismerősökkel és szereztek újakat, a külföldi ismeretségek is erősödtek. Mindannyian próbálták a legtöbbet átadni, hogy a fiatalokból is jó őrsvezető váljon. Idén is kiváló törzs jött létre, ahol megvolt az összhang és örömmel segítették, illetve kísérték figyelemmel az ifjoncok fejlődését. A vezetők is sok mindent tanultak, motivációt kaptak a további előrelépésekhez, és vannak, akik megkapták az utolsó lökést egy újabb képzés elvégzéséhez is.

Maga a tábor a gyerekeknek is sok mindent adott, magabiztosabbak, kitartóbbak lettek és az alap tudnivalók mellett megtanulták például, hogy a kis hétköznapi gondok nem is olyan nagyok, mint amilyennek sokszor érezzük őket, fejlődtek a csapatmunkában, fejlődött a személyiségük.

Így a vírushelyzet miatt még furcsa is volt táborozni, de mégis eszméletlenül jó érzés. Jó volt újra közösségben lenni és részt venni a programokon.

Köszönet a GH-nak (a konyhásoknak) remek ételeket főztek, hogy senki se maradjon éhes, és jó volt együttműködni a minta altáborral.

A beszámolók alapján és saját tapasztalatból is mondom ez mindenki számára egy felejthetetlen élmény. Megemlíthetjük a túrát, a tábortüzek utáni beszélgetéseket, „sakál vadászatokat”, közös lelki programokat, de ezeket nem lehet így kiemelni. Amikor az első nap félve fedezték fel a terepet egy hatalmas kaland kezdődött, egészen a tábor utolsó napjáig, mikorra már teljesen természetessé vált az a közeg, olyanok lettek mint egy család, és szomorúan köszöntek el egymástól, remélve hogy egyszer még valahol találkoznak.

 

Biztos vagyok benne, hogy mindannyian hatalmasat küzdöttetek és kitartás a továbbiakhoz, sikerülni fog!

 

Bíró Fanni őrsvezető,

  1. számú Nepomuki Szent János Cserkészcsapat