Odakint, a messze idegenben…

HMN Ójankovác Kiemelt cikk

Az elmúlt néhány évben a legnagyobb gondot a fiatalok kivándorlása jelenti. A jobb élet, a több munkalehetőség reményében vándorolnak ki külföldre egyedül, családostól egyaránt. Ójankovác utcái is egyre üresebbek.

Már-már ritkaságnak számít a gyermekzsivaj a falu utcáin. Egyre több az üresen álló házak sora. Hol van a nép? Hova tűntek az emberek? Sajnos a munkanélküliség, a rossz életszínvonal rákényszerítette az embert, hogy elhagyja otthonát, szülőföldjét és más országban keresse a jobb megélhetést. Ójankovác legmagasabban fekvő, rövidke utcájában 4-5 évvel ezelőtt tizenhat gyermek játszott nap mint nap. Ma már alig néhány család él ott, s így a gyermekek száma is lecsökkent háromra. Abban az időben egy nagypapa azt mondta: “A mi utcánk a leggazdagabb, mert ilyen sok gyermek él itt!” Sajnos ezt ma már nem mondhatja, hiszen ez az utca, ahogy hazánkban nagyon sok másik is, üresen kong.

Az Ójankováci Hagyományőrző Egyesület idei első összejövetele- a vidám újévvárás után- egy szomorú, ugyanakkor megható találkozó volt. Az egyesület három aktív tagjától búcsúztak el és kívántak nekik sok szerencsét Svédországban, ahova már a hónap elején elutaztak. Katica, a felnőtt tánccsoport egyik tagja két kislányával költözött el Ójankovácról. A kislányok anyukájukkal együtt öt éve részesei az egyesület munkájának.

– Nehéz búcsú volt ez mindenki számára, hiszen összeszoktunk, és legyen szó bármelyik tagunkról, mindegyik hiányzik. Tavaly ősszel egy kislány költözött el családjával, szintén Svédországba, őt is hiányoljuk. Most pedig sajnos hárman is elmentek. A tagság igazán aktívan tevékenykedik, az egyesületünk minden generáció számára nyújt egy kis kikapcsolódási és szórakozási lehetőséget, így könnyebben vészeljük át a szürke mindennapokat. Sajnos, ha nincs munka és nehéz a megélhetés, az embernek nincs más hátra, minthogy elhagyja szülőföldjét és más országban keressen munkát – mondta lapunknak az elnök, Budim Margit.

B.M.