NEGYVENHEZ KÖZEL IS A VÁLOGATOTT KIVÁLÓSÁGA
Kárpátalja, Délvidék, Székelyföld és Felvidék vett részt az első alkalommal megrendezett szarvasi Magyar Örökség Kupán, amelyet a Felvidék csapata nyert. Az egyesület dunaszerdahelyi vezéralakjával, Novota Zoltánnal beszélgettünk.
Milyen volt a torna?
Örömmel fogadtuk a meghívást, hogy részt vehettünk a viadalon. A többi csapat közül egyedül Kárpátaljával nem játszottunk korábban, de tudtuk, kiváló technikájú játékosokból áll a csapatuk. Ugyanakkor augusztus elején, amikor már mennek a bajnokságok, nagyon nehéz összehozni a csapatot, ez nálunk is gondot jelentett. A 3.ligában játszó játékosokat nehezen engedik el, mások pedig munkaügyi elfoglaltságból nem tudtak részt venni.
Én a kezdetektől annyira szívemen viselem a csapat sorsát, ezért úgy alakítom a dolgaimat, hogy minden edzésen és mérkőzésen ott tudjak lenni. Az új csapatomnál is csak így vállaltam a játékot.
Melyik lett az új klubod?
Most igazoltam az ötödig ligát játszó Heténybe, a Komáromi járásba. Olyan helyre kerültem, ahol a focisták győzni akarnak és az edzéseken is komolyan dolgoznak. Velem együtt három idősebb játékos van a csapatban, idén kerültek fel a ligába és a középmezőnyben szeretnénk harcolni.
Visszatérve a válogatottra, hány játékossal tudtatok Szarvason küzdeni a tornagyőzelemért?
A válogatott körül tevékenykedő személyek mindent megtesznek a csapatért, de mindig gondot okoz a megfelelő számú játékos beegyűjtése. A júniusi Európa-bajnokság előtt a vezetők kijelentették, hogy csak pályaedzőként számítanak rám, amely döntés nagyon szíven ütött, sokáig nem is tudtam feldolgozni. Csapatkapitányként segítettem a válogatottat a kezdetektől és hirtelen jött ez a váltás, amelynek okát nem értettem. Úgy érzem, a korom ellenére még 25 évesek között is 65-70 percet tudok küzdeni a csapatért.
Az EB-n nem játszottam, de Szarvasra 13-14 fős kerettel indultunk. Az első meccsen egész mérkőzést, a döntőben 35 percet játszottam, amelyen az utolsó percben a 20 méteres passzomból szerezte meg a csapat győztes gólt. Nagy volt az öröm.
Sokan úgy vélik, hogy Laco Molnár edzői tevékenysége furcsa a válogatottnál, hiszen szlovákul vezeti a csapatot.
Igen, a kezdetekkor én is rengeteg visszajelzést kaptam, hogy miért ő az edző, de nagyon törekszik, hogy megtalálja a hangot a mérkőzésen kívül a focistákkal, igyekszik magyarul beszélni és nem csak szlovákul kommunikál. Nagyon felkészült az edzések terén, mégis sokan mondják azt, hogy jó volna, ha magyar edzője lenne a felvidéki válogatottnak. Más kérdés, hogy nem könnyű olyan szakembert találni, aki időbelileg tudná is vállalni ezt a feladatot és Molnár Laci minden alkalommal ott van és tud segíteni.
Milyen megmérettetések várnak rátok a közeljövőben?
Szeptember egy magyarországi lehetőség és szeretnénk október Szlovákia keleti részében is bemutatkozni a felvidéki fociszerető közönségnek.
Forrás: dunaszerdahelyi.sk