Sapientiás tudós is részt vett a Nature-ben közölt kutatásban a globális szénmérlegről
Ma már elfogadott, hogy a klímaváltozás egyik oka az emberi tevékenységből származó (antropogén) széndioxid légkörben való felhalmozódása, illetve az ezáltal megnövekedett üvegházhatás. Jelenleg a földi ökoszisztémák az antropogén eredetű széndioxidnak megközelítőleg egynegyedét nyelik el, lassítva ezáltal a globális felmelegedést.
Ahhoz, hogy klímánk jövőbeli alakulásáról jobb képet alkothassunk, igen lényeges megtudnunk, hogy milyen tényezők alakítják az évről évre változó széndioxid-megkötést.
Jelenlegi ismereteink szerint a Föld szénmérlegének (kibocsátott szén és megkötött szén arányának) éves ingadozása leginkább a trópusi hőmérsékletekkel van összefüggésben. Ezzel szemben egyes kutatások azt mutatják, hogy a vízszegény régiókban a legváltozékonyabb a szénmérleg, vagyis a víz befolyásolja leginkább a széndioxid-megkötés alakulását. Erre a látszólagos ellentmondásra ad magyarázatot a jénai Max Planck Biogeokémiai Intézet vezette kutatás, amelyet néhány napja a világ legnevesebb tudományos folyóirata, a Nature publikált, és amelyben a Sapienta Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai Biomérnöki Tanszékének oktatója, dr. Ráduly Botond is részt vett.
A kutatás során matematikai modellek és számítógépes szimulációk segítségével elemezték a hőmérséklet, illetve a víz hatását a földi növénytakaró és a légkör közötti széncserére, a teljes földfelszínen, kis és nagy léptékben egyaránt.
A kutatás rámutat, hogy bár a teljes Földre vetítve úgy tűnhet, hogy a szénmérleg valóban a hőmérséklettel együtt változik, lokálisan vizsgálva leginkább az ökoszisztémák számára hozzáférhető vízmennyiséggel mutat összefüggést.
Ez két kompenzáló hatásnak is tulajdonítható. „Egyrészt vízhiányban a fotoszintézis csökkenését részben ellensúlyozza a sejtlégzés csökkenése. Magyarán a szárazság csökkenti a széndioxid-megkötést, ám csökken a növények által kilélegzett széndioxid mennyisége is” – magyarázza Ráduly Botond, a környezetmérnök szak oktatója. „Másrészt meg ott a térbeli kompenzáció: globálisan vizsgálva nem látszik a víz hatása, mert míg egy zónában a szárazság alakítja a szén megkötését, egy másik zónában éppen a sok csapadék miatt alakul másképp a szénmérleg. A helyi hatások egymást kioltják globális szinten, de helyileg nagyon is léteznek, és meghatározó szerepük van a szén körforgásában”.
Ugyanakkor nem biztos, hogy a víz szerepe a jövőben is rejtett marad: mivel a globális felmelegedés a víz körforgását is módosítja, a kutatók azt várják, hogy a jövőben a víz lesz a szénmérleg ingadozását meghatározó legfőbb tényező globális szinten is. Mindenesetre ezentúl óvatosabban kell kezelni a hőmérséklet és a széndioxid-megkötés közötti egyszerű összefüggést, és csak az ökoszisztémák számára hozzáférhető vízmennyiséggel együtt szabad azt hosszú távú klímaváltozásos előrejelzésekre használni.
– a Transindex.ro portálról