Nagyváradon a délvidéki Golgota

Kiemelt cikk

Nagyváradon a délvidéki Golgota

Nagyváradon látható a következő időszakban a Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944–45 Alapítványnak a délvidéki magyarirtás 70. évfordulójára készült vándorkiállítása, melyet eddig a Kárpát-medence több mint 40 helyszínén tekinthettek meg az érdeklődők. 

A tárlatot vasárnap délután nyitották meg a Partiumi Keresztény Egyetemen, előtte pedig az újvárosi református templomban emlékeztek meg a délvidéki magyarság kálváriájáról. Tőkés László európai parlamenti képviselő, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület korábbi püspöke igehirdetésében a szolidaritás, az összetartó szeretet egyetemességét hangsúlyozta.

„Add, hogy a világ tömeges sodródása ne szakíthasson ki bennünket családunkból, népünkből, közösségünkből” – szólt az igehirdető fohásza. Felhívta a figyelmet: a gyászos események felidézésekor nem a sebek feltépése a cél, hanem a részvét kifejezése és az igazságtétel szükségességének hangoztatása.

Az igehirdetés után Sándor Lajos váradújvárosi lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket, majd Matuska Márton újvidéki újságíró, helytörténeti kutató vázolta a múltbéli történéséket. Rámutatott, Délvidéken tudományosan kitervelt, módszeres etnikai tisztogatás zajlott a magyarok és más kisebbségek ellen 1944-45-ben, több tízezer nemzettársunkat egyszerűen legyilkoltak, százezret pedig elüldöztek szülőföldjéről a kommunisták. 1990-ig még beszélni sem lehetett a vérengzésekről, nemhogy kutatni a történteket vagy emléket állítani az áldozatoknak.

Az istentisztelet után a hívek egy része átvonult a Partiumi Keresztény Egyetemnek is otthont adó egyházkerületi székházba, amelynek emeleti aulájában megnyitották a Délvidéki magyar Golgota című történeti tárlatot a Partiumi Magyar Művelődési Céh és Tőkés László EP-képviselő parlamenti irodája közös szervezésében.

Sz. Horváth István, a PMMC igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket és az alapítvány képviselőit, akiknek nevében Cseresnyésné Kiss Magdolna kuratóriumi elnök mutatta be röviden a kiállítás anyagát. Emlékeztetett: az 1944-45-ös délvidéki magyarirtás mindmáig nem szerves része a magyar történelemoktatásnak, Szerbiában is csak hős partizánokról szól a tanítás. Beszélt az elmaradt beismerésről, feltárásról, bocsánatkérésről, tisztelgésről, rehabilitációról és kárpótlásról – a mindmáig húzódó léleknyomorító hiányérzetről.

Az egyik pannón szereplő felirat például így igazít el: Csurog, Zsablya és Mozsor teljes magyar és német lakosságát kollektíven háborús bűnösnek nyilvánították, s bár a civil szervezetek kitartó küzdelmének, a magyar állam és a helyi politikai erők határozott fellépésének köszönhetően 2014. október 30-án a szerb kormány hatálytalanította a magyarokat kollektív háborús bűnössé nyilvánító határozatokat, de a leszármazottaknak továbbra is egyénileg kell kérniük az áldozatok rehabilitálását. „Ha valaki, a Bihar megyeiek át tudják érezni a délvidékiek gyászát” – mondta zárszóként Tőkés László a Fekete-Körös menti magyarirtásokra utalva.

Forrás: Krónika 2016.04.11.