Nagyon rövid filmek – Egy beszámoló
Június 3-12-e között zajlik idén a most már tizennyolcadik alkalommal megszervezett Nagyon Rövid Filmek Nemzetközi Fesztiválja. A nagyon kurta, maximum három perces audio-vizuális alkotások 30 ország több mint 80 városában kerülnek levetítésre, megközelítőleg egy időben. Romániában a Francia Kulturális Intézet jóvoltából 21 városban voltak/vannak vetítések, köztük Székelyudvarhelyen is, ahol választás alapján június 3-6 között zajlott az esemény.
A 61 versenyprogramos kisfilm (melyek közt hazai válogatás is van) idén is elevenünkbe vágott éleslátással előadott forró témáival, gazdag képzeletvilágával, művészi képalkotásával.
Először jött a frász. Az első pár kisfilm a paranormális mezsgyéjére kalauzolt bennünket, az alkotók rémálmoknak valókkal borzolták az idegeinket, nem sajnálván a vért sem. Az Egyesült Királyságbeli Stan Valroff Keep calm and carry oncímű rövidfilmjében némi fekete humort vegyített a vérbe: hidegvérű gyilkos végez „munkájával”, ám az áldozat ajtajában sorra jelennek meg az ismerősök, amelyeket aztán ugyancsak el kell hallgattatni. Utoljára egész csoport áll a küszöbön, egyikük feliratos pólóban: „Keep calm and carry on” (Maradj nyugodt, és folytasd tovább). Mit tehettünk volna, nevettünk. És közben elmotyogtuk: durva.
Aztán következett virtuálba fulladt kicsiny kis életünk feldolgozása és megfricskázása, amelyből nem maradhatott ki a legnagyobb téma, na mi is? A Féjszbúk! Összesen nyolc kisfilm szólt a modern kommunikációs eszközök és a közösségi háló jelenségéről, elénk tárva ezek félelmetes és vicces oldalait is, mindeközben cinkossá téve, de kritikát is megfogalmazván.
A Facebook egyszerre áldás és potenciális veszélyforrás is életünkben. Ez utóbbit vette alapul a francia Erwann Kerroc’h és AmauryDequé páros A. Friend című alkotásában, amely, a filmesek nemzetiségét meghazudtolván, amcsi thrillernek is beillett, melyben természetesen egy egyedülálló fiatal nőt „hálóz be” egy, a Virtuália homályában maradó pszichopata követő.
Hevesen bólogattunk magunkban és kacarásztunk a Selfie, a Life Smartphone és a Histoire 2 Couples című kisfilmeken, melyek az okostelefonos, „kezünkben a világ”-érzés bűvöletében élő, narcisztikus mai emberről szőtt szatírák voltak.
Emberi kapcsolatok eme érintőképernyős világban? Egy sms-nyelven előadott szakító beszélgetésnek is szemtanúi lehettünk a kanadai Maxime Lamontagne How can it be című rövidfilmjének köszönhetően. (Mondom szemtanúi, hiszen a beszélgetés menetét egy okostelefon kijelzőjén keresztül követhettük.) Képesek-e visszaadni a valós beszélgetések ízét a chaten felugró szövegbuborékok, vagy mindez egy kényelmes, megúszós megoldás a szociális érintkezésre?…
De lehetett nevetni is. Nem annyira a fent említetteken, hanem például olyan silly kis pihentség képi megvalósulásán, hogy milyen is lenne, ha a vadállatok kerekdedek lennének. Kerek lufileopárd üldöz egy kerek lufiantilopot, ám hogyan is lehetne sikeres a vadászat, ha egyszer mindketten csak gurulnak-gurulnak-gurulnak – innen a cím is: Rollin’ Safari. A német Anna Habermehl, Constantin Paplow és Kyra Buschor számítógépes animációja nem akar nagyot üzenni, ez csak békés baromkodás, ám annál sikerültebb. Derülés garantált.
A filmekre szavazni is lehet, sőt kell is, hiszen a nagydíj, valamint különböző más díjak mellett a közönség által legtöbb szavazatot kapott párpercest is díjazzák. Akik kíváncsiak a nyertesekre, látogassanak majd el a www.trescourt.com/ro honlapra.
Forrás: erdely.ma