Benedek Lászlóval, a gömöri barlangkutató fotóssal Haják Szabó Mária beszélgetett a Kossuth rádió Nagyok című műsora március 5-i adásában. A Gömöri Fotóklub vezetője, A Kultúráért Gömörben és Gömörön túl társulás elnöke a műsorban felcsendülő zeneszámokat közeli munkatársaitól és barátaitól választotta.
A 80-as években többször is elnyerte a legjobb barlangfotós címet a Barlangkutatók Világszövetségén belül. A barlang- és természetfotós versenyt négyévente hirdették meg. A Derencsényi-karszton egy 150 méteres barlangban készítette világszínvonalú fényképeit, kezdetleges technikával. Idén megkapta a Magyar Kultúra Lovagja kitüntetést.
A riportert balogtamási otthonában fogadta, ahol először a kertbe vezette, hogy megmutassa az ott nyíló hóvirágokat. Mint mondja, még gimnazista korában, amikor belépett a rimaszombati barlangkutató csoportba, állandóan a természetet bújták.
Fotózással már az édesapja is foglalkozott. Cserkész volt, s mindig magával vitte a kirándulásokra. Már akkor a kezébe vehette a fényképezőgépet, egy 6×9-es gépe volt, mely a mai napig működik.
Mikor látta édesapám, hogy hajlamos vagyok fotózni, mindjárt kaptam két gépet. Az első gép a Pajtás volt – mondja.
Sok régebbi gépet őriz, de mint mondja, nem rabja a technikának. Fájlalja, hogy a mai fiatalokat már nagyon nehéz rávenni, hogy túrákra induljanak, vagy figyeljék az állat- és növényvilágot.
Benedek László, ha szabadideje engedi, farag vagy a gitárt pengeti. A Kossuth rádió zenés portréműsorában a riportalany választja a zenéket is. Elsőként Tóbisz Titusztól kérte az Ott, ahol zúg az a négy folyó című számot, melyet a 2012-ben Krasznahorkáért Rimaszombatban rendezett jótékonysági koncerten adott elő.
Barlangkutató csoportban is tevékenykedik, amelyben nagyon sokféle szakember dolgozik, fotósok is. A kutatásnak a 70%-a külszínen folyik, mikor ezt már ismerik, akkor ételfestékkel megfestik a vizeket, s figyelik, hogy hol bukkan fel – árulja el a részleteket, majd hozzáteszi, a feltárt barlangokból tiszta vizet nyernek, például Beretkében még a falu is így jut ivóvízhez.
Benedek László egyébként Beretke díszpolgára. Ott már a 70-es években elkezdődött a kutatás, a 80-as években pedig a Beretke és a Melléte közötti kanyont védetté nyilvánították. A 2000-es években, mikor megalakult a fotóklub, Tornaljay Margit kúriájában egy állandó galériát rendeztek be a környék értékeiből, ez ma a tanösvény része. A tájházban is sokat segítenek, meseirodát működtetnek, s aki a 9 helyszínt végigjárja és begyűjti a meseútlevélbe, végül mesekönyvet kap.
A Kultúráért Gömörben és Gömörön túl társulással a Felvidék több mint négyszáz iskolájába viszik el a magyar kultúrát, a népzenét, népmesét, s a természet szeretetét.
Az oktatási intézményekkel is jó kapcsolatokat ápolnak, már hetedik éve rájuk bízzák, hogy milyen műsorokat szerveznek a kulturális utalványokból a gyerekeknek. Az egyik állandóan visszajáró vendég Dráfi Mátyás Jászai Mari-díjas színművész, aki szintén fellépett a Krasznahorkáért gálán. Ezért választotta Benedek László a másik zeneszámnak az Adj uramisten című dalt.
A magyar kultúra ápolása részükről Pekingig is kiterjed, ahová a Magyar Intézettől kapott meghívást. Ugyanakkor Erdélyben is tevékenyek, például Tornalja testvértelepülésén, Érmihályfalván megalapították a fotóklubot.
„Ugyanezt tettük a Vajdságban is. Megkerestük az utolsó magyar falut a Szerémségben, Nyékincét, ahol már 1963-tól nincs magyar oktatás, de az unokákat máig tanítják magyar szóra”
– mondja Benedek, ám természetesen Gömör is hangsúlyos szerepet kap az előadásaikon.
Zenei tekintetben Gömörről talán Agócs Gergely jut sokaknak az eszébe, így felcsendült a Kiskálosi fenyveserdő című nóta is a műsorban. Benedek előszeretettel beszél Gömörről, ősei rimaszombatiak. A rendszerváltás előtt Rimaszombatban, a Gömör–Kishonti Múzeumban dolgozott B. Kovács Istvánnal. Rimaszécsen szerették volna létrehozni a Honismereti Házat, végül ez nem valósult meg, de az értékmentésért a hanvai vállalkozó, Juhász István nagyon sokat tesz. Így most már mindhárman a Magyar Kultúra Lovagjai.
Benedek László édesanyja szlovák volt, de amikor férjhez ment, szépen megtanult magyarul, mint mondja, minden operát ismert. Édesapja minden rokonát bevitte Rimaszombatba. „Nem illik így mondani, de néha három-négy tót nagymamám is volt. Édesanyám még a régi szlovák nyelvjárással beszélt velük, így megtanultam azt is. De hozzám mindig magyarul szólt” – mondja. Pali dédnagybátyja a Mikó ágon viszont magyar szakos tanár volt. Tompa Mihály városában nem lehetett tanár, így pályázta meg az állást a két világháború között Arany János városában. Nagyszalontán ő volt a Csonkatorony igazgatója 30 éven keresztül. Benedek is sokat járt hozzájuk, ott tanult meg Arany János íróasztalánál szépen írni…
A Magyar Kultúra Lovagja címre Tamás Gábor énekes javasolta. Többször járt Gömörben fellépni, tiszteletből felénekelte a Csitári hegyek alatt című népdalt. Ezért ezt választotta a negyedik zeneszámnak, hogy így köszönje meg, amit érte tett.
(Forrás: Kossuth rádió/HE, Felvidék.ma)