Nagyjubileum a Pélmonostor MKE-ben

Horvátországi Magyar Napló Pélmonostor Kiemelt cikk

Március 23-án és 24-én a pélmonostori magyarság önszerveződésének 20. évfordulója alkalmából a Pélmonostor Magyar Kultúregyesület és Pélmonostor Város Magyar Kisebbségi Önkormányzata közös jubileumi eseményeket szerveztek. Az egyesület díszülésére pénteken, az ünnepi műsorra pedig szombaton került sor. A programokat két fotókiállítás is gazdagította.

A pélmonostori magyarságot magába tömörítő szervezet előzmények nélkül a Honvédő Háborút lezáró békés reintegráció időszakából nőtte ki magát, a városban élő magyarság összetartozásának és öntevékenységének igényére. Az önszerveződés már 1996-ban kezdetét vette. Az asszonykórus első fellépése 1997. augusztus 21-én volt. A Pélmonostor Magyar Kultúregyesület alakuló közgyűlése pedig 1998. március 20-án volt megtartva, a hivatalos bejegyzésére 1998. április 14-én került sor. A tánccsoport első próbáját 1998. október 3-án tartották meg. A nem egyszerű kezdetek után, amikor is háromszor váltottak székhelyet, végül az Augusta Cesarca 16 alatti Magyar Ház lett tevékenységének védőbástyája. Ez a székház 2005-ben bővült ki a vendégházzal, amely ma is egyedi lehetőségeket nyújt az egyesület működésében. Itt terebélyesedett ki idővel munkája, melyet ma már hat szakcsoportban folytat – asszonykórus, Talicska, Kopogtatók, színjátszócsoport, hagyományőrző csoport, játszóház – s amelyek révén az elmúlt 20 év alatt 11 ország 112 településén, mintegy 757 alkalommal léptek fel, s több mint 300 rendezvénynek voltak házigazdái, szervezői.

A jubileumi események már pénteken megkezdődtek, amikor is az esti órákban az egyesület székházában díszülésre gyülekezett az aktív tagság. A jelenlevőket Ágh Izabella üdvözölte, majd bemutatásra került az egyesület megalakulását és 20 éves működését bemutató előadás és vetítés. A mintegy 2 órás nosztalgiaműsort követően került sor az egyesület alapító tagjainak és a jelenlegi legaktívabb tagok elismeréseinek átadatására.

Az ünnepi műsorra szombaton a moziteremben került sor teltházas közönség előtt. Nem kevesen állva nézték végig a mintegy háromórás „Szívünk tánca, őseink ajándéka, gyermekeink igaz álma” címet viselő jubileumi műsort, melynek ezúttal Böjtös Denisz volt a rendezője.

– A mintegy 110 szereplő műsora tánccal, színészekkel, énekkel, zenével, játékkal megszínesítve szimbolikusan azt a hatalmas üzenetet hordozta magában, hogy csakis erős gyökerekbe kapaszkodva, az elődökre felnézve lehetünk tisztában azzal, hogy honnan jöttünk, mi a dolgunk ezen a világon és hova vezet az utunk, s ezen az úton mi is az, ami értéknek számít! – emelte ki Böjtös Denisz.

A műsor elején Ágh Izabella köszöntötte az egybegyűlteket. A rendezvényen jelen volt többek között Tomislav Rob, Pélmonostor Város polgármestere, aki egyben Ivan Anušić ispán úr küldöttjeként is üdvözölte a jelenlevőket, továbbá Predrag Stojanović pélmonostori alpolgármester, Franjić Igor a pélmonostori Városi Tanács elnöke, Cserdi Áron, Mohács Város alpolgármestere, Raposa Attila Nagytótfalu Község polgármestere és számos a Pélmonostor Magyar Kultúregyesület „életében” közreműködő tanári-nevelői munkát vállaló személy, akik közül néhánynak az egyesület nevében Ágh Izabella 4 elismerést adott át:

A mohácsi Lehel Györgynek az első szakcsoportok – asszonykórus, játszóház – megalakulásánál kifejtett tevékenységét, segítségét köszönték meg.

Pélmonostor Városnak a mindenkori kiállást, mellyel támogatta az egyesület munkáját az elmúlt 20 évben.

Juhász Sándornak, aki hosszú évekig vezette az egyesületet elnökként a fejlődés útján, azt az építő munkát köszönték meg mellyel szilárd alapokra helyezte az egyesület jövőjét.

Goldschmied Józsefnek pedig azt, hogy a Határon Túli Magyar Fiatalok Találkozója és az Égtájak Fesztiválok révén az egyesület szakcsoportjaiban működő gyermekeknek lehetőséget nyújtott megismerkedni az anyaországgal, a többi határon túli magyar közösség szülőföldjével, a magyar Kárpát-medencével, hogy ezeknek a vendégszerepléseknek köszönhetően, a magyar gyermekeket magyarabbnak, felnövekvő önazonosság-tudatukat pedig erősebbnek tudhatták az évek során. A pélmonostori egyesületet máig éltető kapcsolatrendszer nagy részét neki és csapatának, az általuk szervezett rendezvényeknek köszönhetően alakították ki.

– Ma is emlékszem, amikor a harmadik alkalommal megrendezésre kerülő Vendégségben Budapesten találkozóra, 1998-ban, első alkalommal megérkeztek a pélmonostoriak. Ők voltak az első horvátországi csoport a találkozónkon. 1999 után minden évben ott volt velünk a Talicska Ifjúsági Néptáncegyüttes, s bár idővel más horvátországi magyar csoportok is csatlakoztak a találkozóhoz (Várdaróc, Dályhegy, Szentlászló, Csúza) mégis a pélmonostoriak voltak azok, akik mindvégig állandó résztvevők maradtak. Alkalmam volt a kereteiben felnövekvő generációk tagjait megismerni, akik közül ma este jó párat itt visszaköszönni látok. Örültünk, hogy adhattunk valamit ezeknek a fiataloknak, amitől, ha a vegyesházasságban otthon nem is, de az egyesületben, az általunk szervezett ifjúsági találkozókon egymás között már magyarul akartak beszélni, hogy a 10-10 napos programok révén jobban megismerhették mi is az magyarnak lenni és ezek után büszkébben vállalták nemzeti hovatartozásukat. Örülök, hogy a pélmonostoriak tudtak élni az ott felkínált kapcsolatteremtési lehetőségekkel és ez által már mindenhol a Kárpát-medencében baráti kapcsolatokat tudtak kialakítani. S bár ezek a találkozók már 8 éve nincsenek, bízom benne, hogy a most felnövekvő generációknak is majd jut valami hasonló az Anyaországtól, mert fontos, hogy fiataljaink éljék a magyarságukat. Ebben voltunk mi partnerek és erre törekszik a mai napig is a Pélmonostor MKE. Ehhez kívánok nekik még további kitartást és sok sikert! – hallottuk Goldschmied Józseftől.

A Pélmonostor Magyar Kultúregyesület megalakulásának ötlete még 1996-ból származott, a magyarok egyik közös üléséről. Abban az időben Pélmonostor még az UNTAES igazgatása alá tartozott, így a városban több humanitárius szervezet is működött. Az IRC nevezetű szervezet irodája gyermekprogramok szervezésével volt megbízva, hiszen a háború sújtotta Baranyában élő gyerekek nehéz szociális és pszichikai körülmények között éltek. Néhány hónap után felmerült az ötlet, hogy a magyar nemzetiségű gyerekekkel külön csoportban foglalkozzanak. Az ötlet jó fogadtatásban részesült, megalakult a magyar gyerekekből álló csoport, akik ettől kezdve anyanyelvi, azaz magyar foglalkozásokon vehettek részt.

Miután sor került ezen gyermekfoglalkozások megszervezésére, a kommunikáció kibővült a szülőkre is. A helyben maradt magyarság ezekben az években teljesen magára volt utalva.

Megegyeztek abban, hogy megszerveznek egy megbeszélést, amelyre a Pélmonostor területén élő magyarokat hívják meg és felhívják az illetékesek figyelmét a magyarságot érintő problémákra. Ez a találkozó, melynek szervezői a magyar foglalkozásra járó gyerekek szülei voltak, az IRC székhelyén volt megtartva. A megbeszélésre mintegy 30 lakos jött össze, akiknek többsége nem is ismerte egymást. Ez minden bizonnyal azért volt így, mivel korábban a városban a magyaroknak soha nem volt semmilyen önszerveződési formája. A magyar kultúra ápolása az iskolai keretek között folyt, ahogyan azt a tanterv megengedte. Azon az összejövetelen meg lett beszélve, hogy a pélmonostori magyaroknak szervezetbe kell tömörülniük, hogy ily módon tudjanak hangot adni a város béli magyarok gondjainak, s hogy minden fél felé egy közös érdeket képviseljenek. Ezen irányú törekvések megértésre találtak az akkor átmenti vezetőségnél is.

Mindezzel párhuzamosan, egyre intenzívebb munka folyt a gyerekekkel, de még mindig az IRC keretei között.

Mivel a magyar önazonosságuk megőrzése és ápolása iránt érdeklődő nemzettársak köre egyre bővült, igény mutatkozott egy saját helyiség iránt, ahol társalogni tudnak, és megbeszéléseket tudnak szervezni. Ennek okán béreltek ki egy üres házat a Jarko Zlatarić utcában. Ezt a bérelt épületet hónapokig használták, bérleti díj nélkül, hiszen anyagiakkal nem rendelkeztek még ekkor. 1997. június 15-én jöttek az első jelzések, hogy a közösség valamilyen nemű támogatásban részesülhet. A székhelyet adományokból kezdték felszerelni, mindenki annyit segített, amennyit tudott. Itt szervezték meg az első gyerektáborukat is. Ebben az időszakban már rendszeres összejöveteleket tartanak. Idővel felvették a kapcsolatot a Magyar Köztársaság zágrábi Nagykövetségével. Hamarosan fel is kereste a pélmonostori közösséget a magyar külképviseletről érkező delegáció, akik lehetővé tették, hogy pályázhassanak a magyarországi Illyés Közalapítvány felhívásaira. Az első pályázaton 800 ezer forintot nyert a közösség, ez lett az egyesület kezdőtőkéje. 1997. májusában megtartották első rendezvényüket, a gyerekek anyák napi műsorát. Ezen év júniusában egy gyerekcsoporttal részt vehettek a több napos Vendégségben Budapesten – Határon Túli Magyar Fiatalok Találkozóján. Július folyamán egy olyan felajánlást kaptak, hogy a pélmonostori magyarság bemutatkozhat egy mohácsi kórusszemlén, melyet augusztusban tartanak meg. A felkérést elfogadták és ez által megindult az asszonykórus toborzása, melyet meg is alapítottak, ettől kezdve rendszeressé váltak a kóruspróbák.

A magyarok önszerveződése mintegy két évig jogi keretek nélkül működött. A további működéshez azonban elengedhetetlen volt az egyesület megalapítása. Közös érdek volt a magyar egyesület megalapítása Pélmonostoron. Az alakuló közgyűlés 1998. március 20-án lett megtartva. Baranya békés reintegrációja sikeresen zajlott, a pélmonostori magyaroknak pedig napról-napra egyre nagyobb befolyásuk lett. Ettől kezdve egyre több szó esett a magyar anyanyelvápolásról, a könyvtárról, óvodáról, rádióműsorról…

Idő közben a házat, ahol az egyesület működött eladták. A városi honatyákkal való több hónapos egyezkedés után, végül az egyesület az APN épületében a Jovan Lazić utcában kapott klubhelyiséget. Ide 1998 márciusában költöztek be. A garázsból egy nagy közösségi teret csináltak. Ez egy újabb szakcsoport megalapításának adott lehetőséget. 1998. október 3-án tartotta meg első próbáját a néptáncegyüttes.

– Megkérdezte egy pécsi, Drávaszögből elszármazott ismerősöm, hogy lenne-e kedvem a pécsi Magura Táncegyüttesem mellett Pélmonostoron is beindítani a néptánccsoportot. Nagyjából sejtettem, hogy a nulláról kell kezdenem, de erőt adott a vezetők lelkesedése, és a fiatalok csillogó szeme. Ismerem ezt az „erőforrást”: a tanári munkám során is sokszor ez ad erőt! Egyből a neheze jött: táncoljunk az eszéki magyar bálon! Mondtam jó, kb 4-5 hónap múlva készen leszünk. Nem, nem! – volt a válasz – a magyar bál következő hónapban van… Lehetetlen vállalkozás, ma már mosolygunk a „parasztpalotáson”, de elkészült! Innen kezdve 3 boldog évet töltöttem ott, és végig a fiatalok kitartása segített, hogy hétről hétre elmenjek Pélmonostorra. Az olyan fiataloké, mint az akkor kezdő táncos Böjtös Denisz, aztán az együttest Talicska néven továbbvivő László Robi. Most pedig egy olyan produkciót láthattunk, ami bármely néptánccsoportnak becsületére vált volna Magyarországon is: néptánc, tematikus tánc, táncszínházi produkció, színészi játék ékes nyelvjárásban, és mindez mondanivalóra, történetre felfűzve! Ez igen! Köszönöm az élményt! Végül még egy gondolat… A legfőbb ereje ennek a táncegyüttesnek a közösség, az összetartás! Ez látható volt a szereplőkön a színpadon, de a fogadáson is figyeltem őket. Ez a közösségi élmény ad reményt a drávaszögi magyarság életerejének megmaradásához is! Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Isten éltesse az élményt adókat! -nyilatkozta Várszegi Csaba, a pélmonostori tánccsoport első tánctanára, aki a Pécs melletti Orfűről járt heti szinten próbákat tartani.

A székhely kérdése továbbra is nyitott maradt. Elégedetlenek voltak, főleg miután a Horvát Kultúregyesület, amely időközben szintén hazatért a menekültségből, egy teljesen felújított helyiséget kapott székhelyül. A szerb kultúregyesület maradt a valamikori közös kultúregyesület helyiségeiben, egyedül a magyaroknak nem volt saját székhelyük. Ez a gond akkor lett megoldva amikor a Kisebbségi Hivatal biztosított fedezetet egy épület megvásárlására. Ennek köszönhetően 1991. március 1-jén alá lett írva a bérleti szerződés az Augusta Cesarca 16. házszám alatti épületre, majd 1999. május 3-án maga az adásvételi szerződés is az APN és a Pélmonostor Magyar Kultúregyesület között. Az új székhely ünnepélyes átadására 1999. március 15-én került sor számos vendégsereg jelenlétében. A ház önkéntes társadalmi munkával lett felújítva, az egyesület csoportjainak működéséhez igazítva. Megnyílt a könyvtár, berendezték a nyári konyhát, felépítették a szabadtéri színpadot.

Mivel az egyesület szakcsoportjai egyre csak bővültek a fiatalokkal, ezért igény mutatkozott egy vendégház, szálláslehetőség kialakítására is. Mivel a kertszomszéd háza is eladó volt, az egyesület az Illyés Közalapítvány támogatásának köszönhetően megtudta azt is vásárolni és saját szükségleteire alakítani. A vendégház megnyitására 2005-ben került sor. Ezzel együtt most már egy teljességében önellátó közösség alapjai lettek lefektetve, amely hosszútávon tudja biztosítani a Pélmonostor Magyar Kultúregyesület működését.

– Ma 2018-ban, húsz évvel a Pélmonostor Magyar Kultúregyesület megalakulása után, elmondhatjuk, hogy a térség egyik legaktívabb kultúregyesületévé nőtte ki magát. Saját székhellyel rendelkezünk, melyet igényeink szerint használunk, mert senki sem szól bele a munkánkba. Mindent, amink csak van, magunk teremtettük meg. A néptáncegyüttesünk és asszonykórusunk már felismerhetővé vált szerepléseikről, repertoárjukról, valamint örömmel várt vendégeknek számítanak itthon és külföldön egyaránt. Rengeteg barátságot kötöttünk és sok ismerőst szereztünk, s nem egy rangos elismerést is. A fiatalokba igyekeztünk a magyar önazonosság-tudatot belenevelni. Rendezvényeket szerveztünk és emlékjeleket állítottunk a városban, melyekkel népünk ezeréves itt élését szerettük volna hangsúlyozni. Mindezt a széles közvélemény is soron tudta kísérni itthon és anyaországunkban egyaránt. A Pélmonostor Magyar Kultúregyesület munkájáról többször készültek forgatások, felvételek, melyeket több televízió- és rádiócsatorna is bemutatott már. – összegezte Ágh Izabella, az egyesület elnöke, aki egyben megköszönte minden résztvevő segítségét és közreműködését, aki hozzájárult a jubileumi események megvalósításához!

A rendezvényeknek két kísérőprogramja is volt. Két kiállítás. Az egyik fotókiállítás a pélmonostori mozi előterében. A másik fotókból, emléklapokból és tárgyi bemutatóból álló tárlat pedig a Baranyai néprajzi központban.

Gratulálunk a jubiláló közösségnek a jól végzett munkához és a remekbe szabott rendezvénysorozathoz. További sikeres működést kívánunk nekik a jövőben is!