Háromszéken is gondokkal küzdenek a készruhagyárak a munkaerőhiány és a magasabb bérek miatt
Az elmúlt pár napban két jelentős nyugati ruhaipari vállalat is bejelentette, hogy kivonul az országból.
Csak az elmúlt napokban két nyugati tulajdonban levő ruhaipari vállalat jelentette be, hogy bezárja romániai üzemeit. Az Arad melletti Kürtösön működő Hanes Global Supply Chain fehérneműgyártó 1 000 alkalmazottat foglalkoztatott, a vállalat üzleti forgalma meghaladta a 200 millió lejt. A svájci tulajdonban lévő Rieker cipőgyár két lugosi gyárában összesen 700 alkalmazottat számlált. A vállalat üzleti forgalma meghaladta a 300 millió lejt. A Rieker bejelentését az utóbbi két év második legnagyobb ruhaipari visszavonulójának tartják a szakemberek. A cég az ország harmadik legnagyobb cipőgyártója volt.
Bár természetesen az érintett cégek bevetik az ilyenkor szokásos kommunikációs paneleket, a Ziarul Financiar elemzése arra hívja fel a figyelmet, hogy mindkét cég voltaképpen ugyanazokkal az okokkal magyarázza a kivonulást:
- Az elmúlt időszakban jelentősen nőttek a munkabérek, az 1 600 – 1 700 lejes nettó (körülbelül 2 800 bruttó) fizetés már túl sok számukra.
- A vietnami gyáraik sokkal alacsonyabb költségek mellett tudnak termelni – a HanesBrand konkrétan vietnámi és egyéb ázsiaiüzemekbe helyezi át a romániai termelését.
- Az alacsony munkanélküliségi ráta pedig nagy nyomást helyez a munkabérekre, így a munkaerőköltségek további növekedése várható.
- Ráadásul ezeknél a vállalatoknál nem elhanyagolható az infrastruktúra állapota sem, hiszen a ruhaipari vállalatok jellemzően alacsony költségek mellett tudnak nyereségesen működni. A rossz infrastruktúra pedig növeli a szállítási költségeket – erre különösen az Alison Hayes hívta fel a figyelmet, mielőtt két éve bejelentették, hogy megszüntetik Románia egyik legnagyobb ruhaipari üzemét Urziceni-ben.
A cégbíróság adatai szerint az elmúlt évtizedben Romániában 100 ezer fővel csökkent a ruhaiparban dolgozók száma. Míg 2007-ben még 280 ezren dolgoztak ebben az iparágban, a legfrissebb elérhető, 2017-es adatok szerint már csak 180 ezer alkalmazott dolgozik a mintegy 8 ezer hazai ruhaipari vállalatnál.
A jelentős változásokban erős szerepe volt a bérek növekedésének is. Míg 2008-ban a ruhaiparra jellemző átlagos nettó kereset 750 lej körül alakult, addig ez az összeg 2018-ban már nettó 1 629 lej a ruhaiparban és nettó 1 824 lej a cipőgyártóknál. Ezek persze országos átlagok, a munkabérek szintje régiónként eltérhet, például valószínűleg az sem véletlen, hogy a HanesBrands zilahi üzemét semmilyen formában nem érintik a Kürtösön zajló gyártás beszüntetéséről meghozott döntések.
Összehasonlításképp, 2008-ban a nettó átlagbér 1 309 lej volt Romániában, ami 2018-ra megduplázódott, elérte a 2 696 lejt. S bár a ruhaiparban és a cipőgyártásban a növekedés ennél is nagyobb ütemű volt, mindkét szektor csupán a nettó átlagbér 60-65%-át fizeti átlagosan az alkalmazottaknak.
Az iparágban jelentősnek mondható gyárbezárás Kovászna megyében is volt, két éve a Sepsiszentgyörgyön működő Dreiconf jelentette be, hogy beszünteti a gyártást a számos készruhagyárnak otthont adó Háromszéken. Akkor a gyár vezetősége azzal magyarázta a döntést, hogy nem tudtak megfelelni a minimálbér többszöri emelése által okozott kihívásnak, és a viszonylag hirtelen megnövekedett pluszköltségeket már nem tudták beépíteni az áraikba, hiszen előre megkötött szerződéseik voltak.
“A minimálbér erőltetett emelése a háromszéki készruhagyárakat is érzékenyen érintette és érinti, hiszen az előre leszerződött árakat, amelyek lényeges összetevője a munkadíj, nem lehet csak úgy újratárgyalni azért, mert a kormány egyik napról a másikra eldönti, hogy magasabb lesz a minimálbér” – mondta el megkeresésünkre Édler András-György, a Kovászna megyei kereskedelmi- és iparkamara elnöke. A szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy nemcsak a legalacsonyabb fizetések emelkedése jelenti a problémát, hanem az is, hogy a minimálbér emelkedése további bérnövekedéséket idéz elő. “Ha egy vállalatnál a minimálbéren levőknek nő a fizetése, akkor megközelítik vagy utolérik a következő bérszintet, amit ebből kifolyólag szintén növelni kell” – mondta Édler.
A kereskedelmi- és iparkamara elnöke elmondta, hogy Háromszéken is hatalmas gondokkal küzdenek a vállalatok a munkaerőhiány és a magasabb bérek miatt. “A háromszéki készruhagyárak tudomásom szerint próbálnak felzárkózni ehhez az új helyzethez. Ez azt jelenti, hogy folyamatosan nőnek a bérek, kevesebb a túlóra, lazábbak a munkakörülmények, mint mondjuk ezelőtt 10 évvel, és egyéb csomagokkal is próbálják a vállalatok a munkaerőt megtartani. Viszont a tevékenységből adódóan – ami, ugye, az esetek nagy részében a bérmunka -, nem tudom, hogy meddig lehet tartani ezt a ritmust” – mondta, majd azt is hozzátette, hogy vannak olyan gyárak is, amelyek próbálják a szolgáltatásaikat bővíteni és olyan tevékenységeket végezni, amelyekben nagyobb a hozzáadott érték, illetve próbálják automatizálni azokat a munkafázisokat, amelyeket lehet.
Azt is megkérdeztük Édlertől, hogy amennyiben még jobban felerősödik az a trend, miszerint az olcsó munkaerőre építő cégek helyét magasabb hozzáadott értékű termelést folytató vállalatok veszik át, akkor véleménye szerint nem-e lesz hátrányban Székelyföld a befektetők meggyőzésében. Édler elmondta, hogy “a mai világban” már az a trend, hogy a gyárak “házon belül” képezik az embereket.
“Nem látom, hogy Kovászna megyének hátrányt jelentene, ha magasabb hozzáadott értéket termelő gyárak telepednének meg a térségünkben. Sőt, azon dolgozunk, a megyei tanáccsal, illetve Sepsiszentgyörgy önkormányzatával, hogy ilyen típusú vállalkozásokat csábítsunk ide. Erre született meg például a sepsiszentgyörgyi ipari park, amely ingatlan- és területadó mentességet, nagyon kedvező bérleti díjakat, illetve teljes infrastruktúrát, utakat, vizet, gázt, villanyt, csatornázást, internetet biztosít az ide betelepedni vágyóknak. Természetesen, mivel a munkaerő-állomány adott, egy új gyár megtelepedése munkaerőt von el a már meglevőktől. De ilyen a piac” – mondta Édler.