Tizenkét témakör szerepelt a nemzetközi tudományos konferenciáján, amelyet A közép-bácskai magyarok évszázadai címmel hirdettek meg. Az eseményre – mint arról hétfői számunkban is olvashattak – szombaton került sor a bácsfeketehegyi Bányai János Emlékházban.
− Ez a konferencia kezdete egy nagyobb projektnek, tudniillik Közép-Bácskával igen keveset foglalkoztunk az elmúlt évtizedekben. Egyéni kutatások történtek, de ezek is inkább a helytörténészek tollából származnak. És szeretnénk majd arra is figyelni és ügyelni, hogy mára már a kutatási módszerek is megváltoztak. A néprajz mellett megjelent a kulturális antropológia, ami tulajdonképpen nem új keletű tudományág, csak hozzánk később került a figyelem középpontjába. Tehát, már nemcsak a múlt feltárásával kell foglalkoznunk, hanem a jelenkutatással is. A néprajzi tanszékekről kikerülő egyetemisták már ezt a tudományágat is remekül ismerik és művelik – mondta bevezetőjében dr. Szőke Anna, a Kiss Lajos Néprajzi Társaság elnöke.
A konferencián a legtöbb előadás a vallással kapcsolatban hangzott el, de ezen nem kell csodálkozni, hiszen Közép-Bácska egy heterogén összetételű nemzeti és vallási közösség.
− A térségben mindhárom felekezet jelen van. És itt térnék ki a kulturális antropológia szerepére: miközben feltárjuk a múltbéli vallásgyakorlási formákat – akár még számszerűen is –, ezzel párhuzamosan vizsgáljuk napjaink vallási szokásait is. Konferenciánk lényege tehát az új kutatási módszerek ismertetése, tanulmányok megírása a jelen helyzetünkről. Nagyon időszerű példa erre, hogy mit tapasztalunk, a betelepültekkel hogyan változik meg Vajdaság összetétele, szokásaink, lesznek-e átfedések? De itt van a Ferenc-csatorna, amely Közép-Bácska egyik legfontosabb „építménye” volt, és napjainkra hogyan vesztette el a funkcióját – sorolta a néprajzi társaság elnöke.
A konferencián felszólalók közül felkértünk néhány előadót, hogy röviden ismertesse az általa feltárt témakört.
Dr. Németh Ferenc, a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar tanára elmondta, hogy rendszeresen részt vesz a Kiss Lajos Néprajzi Társaság konferenciáin, ezúttal a Ferenc-csatorna történetével érkezett:
− Több feldolgozása volt már ennek a témának, irodalmi is, ám én azért választottam, mert sikerült felkutatnom két kevéssé ismert forrást: Az egyik gróf Teleki Domokos 1796-ban Bécsben megjelentetett útleírása, aki még a csatornasás idején kereste fel Kisséket, valamint Mindszenthy Antal 1831-ben közzétett (a már virágzó csatornaforgalmat dokumentáló) írása. Nos, a Ferenc-csatornát 220 évvel ezelőtt, 1802. május 2-án adták át a forgalomnak. Alig néhány év leforgása alatt számottevő volt gazdasági hasznossága, kifizetődősége, s a víziforgalom a csatorna menti településeket is érezhetően felvirágoztatta. Üzemelésének első huszonöt évében nem kevesebb, mint 20 millió (akkori) forintot jövedelmezett. Ugyancsak 150 éve (1872. május 2.), hogy Türr István hozzálátott a Ferenc József csatorna kiépítéséhez, amelynél az első ásócsapást Kis-Sztapáron maga az uralkodó tette meg. E két jubileum szolgáltatott apropót az előadás témájához – magyarázta Németh Ferenc.
Cvetanović Márta, okl. turizmológus Kúláról érkezett, előadását Kányádi Sándor soraival kezdte, miszerint „Legelső a nemzet, második a család és csak harmadsorban nézd a magad javát.” Lapunknak elmondta, először vett részt a Kiss Lajos Néprajzi Társaság tanácskozásán, és Kúla és Verbász község heterogén nemzetiségi összetételéről tartott beszámolót. Szerinte e multikulturális és multikonfesszionális vidék méltán kiérdemli a néprajzkutatók figyelmét.
− A szerbek mindkét községben kb. a lakosság felét teszik ki. A montenegrói, magyar, ruszin és ukrán kisebbség is jelentős. A magyarok aránya Verbászon 5,85 százalék, azaz 2464 fő a 2011-es népszámlálási adatok szerint, míg Kúlán ez 12,91 százalékot tesz ki, ami 2310 lakost jelent. Bácska szívében e településeknek és a környező falvak nagy többségének kedvező a földrajzi fekvése. A minőséges termőföld, a megépített Nagy- és Kis-Bácskai-csatorna valamint a feldolgozóipar megalapozták a gazdasági fejlődést. A magyarság szempontjából szórványtelepülésekről beszélünk, hisz kettős kisebbségről van szó − a többségi nemzethez viszonyítva és a tömbmagyarság szempontjából is. Ez az élet minden területére rányomja a bélyegét – fogalmazott Cvetanović Márta. Kiemelte, az egyház identitásőrző, hatványozott közösségépítő ereje hozzásegít egy pozitív jövőkép kialakításához. Ez bármely korosztály számára esély és kihívás egyben. Kutatása a katolikus, református, evangélikus, adventista, metodista, görög-katolikus egyház szerepét tükrözte.
Bordás Győző író, szerkesztő arra hívta fel a figyelmet, hogyha Közép-Bácskáról beszélünk, pontosabban a Cservenka−Kúla−Verbász−Szenttamás térségről, akkor itt nem elsősorban a szellemi néprajzban van felfedezni való, sokkal inkább a tárgyi néprajzban, amivel viszont kevés kutató foglalkozik. Pedig az 1802-ben megépült Ferenc-csatorna, azon felül, hogy a mocsaras-maláriás vidék vizeinek lecsapolásával termővé tette a földeket, az ipari fejlődésnek adott táptalajt, hiszen már a XIX. század elejétől szaporodnak a hajózható csatorna mentén a malmok, kendertilolók, téglagyárak, s itt születnek a vidék első olajsajtolói, majd cukor-, bőr-, selyem- és posztógyárai. Hogy mindebben Kiss József csatornaépítő mérnöknek (1748−1813) mekkora szerepe volt, arról szól a szerzőnek még az idén megjelenő Csatorna született című kétnyelvű könyve, amelyben gazdag dokumentum- és képanyag egyben történeti áttekintést ad, de feltárja azt is, mi minden lenne kutatható még ma is ipartörténeti szempontból is. Mert mindaz, ami egykoron csírájában volt, ma már néprajzi kutatási terület is.
Kónya Sándor népénekes, gyűjtő előadóként gyakran részt vesz a Kiss Lajos Néprajzi Társaság tanácskozásain, több évtizede a társaság tagja. Beszámolói rendszerint a népdalokkal, népballadákkal és vallásos népénekekkel kapcsolatosak:
− Szenttamáson lejegyzett népdalról, népénekről alig hallottunk, nyomtatásban csak néhány jelent meg eddig. Az elképesztő hiányt próbáltam leheletnyivel enyhíteni előadásommal, melyben bemutattam néhány Szenttamáson gyűjtött éneket, kiemelve azok hagyományos és különleges értékét. Emellett bemutattam Szarvas Péter plébános atyát, akinek költői, énekszövegírói tevékenysége jóval túlmutat Szenttamás határain – mondta Kónya Sándor.
Mindent összegezve a konferencián hallhattunk előadást a néprajz mindhárom területéről: a folklórról, a tárgyi néprajzról és a társadalomnéprajzból is hangzott el előadás. Ez utóbbit dr. Mészáros Zoltán történész, dr. Bárth János ny. múzeumigazgató és dr. Szőke Anna néprajzkutató képviselte.
Forrás: Magyar Szó
