Mit olvasnak a bölcsészkarosok?

Pakó Szilvia Kiemelt cikk

Könyvturira készülve: mit olvasnak a kolozsvári bölcsészkarosok?

Végkövetkeztetés: a bölcsészkarosok irodalmi ízlése meglepően fogyasztható. A hús néhol angolos – Jane Austen –, máshol véres – Potoczky László: Éles –, de a köret nagyjából ugyanaz. És mi az egészben a legjobb? Leendő irodalmáraink között is akadnak olyanok, akik odavannak Harry Potterért.

Úgy halottam, hogy van pár hírhedten unalmas kötelező olvasmány a bölcsészkaron. Neked melyik könyv volt a legnagyobb kínszenvedés?

Györfy Tünde Edina: Lássuk be, élvezhetőség szempontjából a középkori, reformkori, sőt, néha a klasszikus irodalom sem viszi a prímet. De később már csak arra emlékszik az ember, hogy mit lehetett tanulni a könyvből. Ha úgy vesszük, minden alkotás izgalmas (irodalomtörténeti szempontból). Szóval ha arra a kérdésre kell válaszolnom, hogy melyik könyv volt a legnagyobb kínszenvedés, automatikusan csak azt tudnám mondani, amit épp utoljára olvastam. (Bár Voltaire Candide-ját elég nehéz elfelejteni.)

Püsök Zsuzsi: Már nem emlékszem pontosan a címére, de azt hiszem, hogy egy Heidegger-szöveg.

Nóra Melinda: Kínszenvedés a szakirodalom, ill. „utálom”Az ember tragédiáját.

Ambrus Tímea: Talán az egyik ilyen könyv a Beowulf.

Anonymous: Egyértelmű:Beowulf.

Nagy Egon: Igazából nem tudok, és úgy érzem, nem is akarok konkrét címet megemlíteni. Mindegyik könyvben találtam valami érdekeset, ami elősegítette egyrészt a gördülékenyebb olvasást, másrészt ösztönzött arra, hogy olvassam tovább, hátha találkozom még valami újjal. Ha nagyon muszáj könyvet említenem, akkorKenesei István A nyelv és nyelvek című könyve volt az, amelyik a legnagyobb kínszenvedést okozta.

Amikor nem a kötelezőket bújod, akkor mit szoktál olvasni?

Gy. T. E.: Az otthoni könyvespolcokról szoktam válogatni. Általában csak úgy random leemelek valamit, aztán eldől pár oldal után, hogy a végére jutok-e vagy sem. Általában cím alapján választok, ritkán veszem figyelembe az írót vagy a kort, amiben keletkezett, és az se tart vissza, ha esetleg nem szépirodalom. TechnikailagStephen King bármelyik horrortörténetétől kezdve,Szabó Magda regényein át bármi szóba jöhet.

P. Zs.: Kortárs regényeket, novellaköteteket szeretek olvasni.

A.T.: Nyelvtankönyveket vagy nyelvtanítással kapcsolatos könyveket olvasok.

A.:Jane Austen műveit szívesen lapozgatom (még akkor is, ha néha kötelező volt).

N. E.: Leginkább verseket, olykor pár novellát, regényre rég nem futotta az időm.

Az első könyv, amit valaha olvastál?

A.:Kincskereső kisködmön.

Gy. T. E.: Nem emlékszem, de valószínűleg meséskönyv lehetett.

P. Zs.:Andersen-meséket olvastam szívesen gyerekként, valamintFekete István Tüskevárcímű kötete volt az egyik kedvencem.

N. M.: Az első könyv, amit olvastam,Az arany ember volt.

A. T.:Kincskereső Kisködmön volt az első könyv, amit olvastam. Nagy élmény volt.

N. E.:Fekete István: Vuk

Ki a kedvenc kortárs íród? Miért?

Gy. T. E.: Sem kortárs, sem nem kortárs kedvenc íróm sincs.

P. Zs.: Nehéz eldönteni, de ha muszáj, akkorTóth Krisztina, mert a stílusa közel áll hozzám, valamint a világnézete és a fogalmazásmódja annyira ambivalens: egyszerre groteszk, tragikus, reményvesztett, de mégis megtalálni benne a humort.

N. M.:Éles Potoczkytól.

A. T.:Demény Péter, volt tanárom, mert gondolatvilága, kifejezései felkeltik az érdeklődésem.

N. E.:Esterházy Pétera maga bohém módján fogott meg, viszontSimon Mártont is szeretem.

Április 15-én Könyvturi • élőKönyvtár lesz a Kaszinóban. Ha a világ összes könyve egy helyen lenne, te melyiket fogadnád örökbe?

Gy. T. E.:Rejtő Jenőtől aCsontbrigádot.

P. Zs.: Furcsa, de biztosan egy nagyon régi könyvet, talán egy kódexet teljes valójában.

N. M.: AzÜvöltő szeleket fogadnám örökbe.

A. T.: Nehéz lenne választani, mert sok minden érdekelne. TalánCharlotte Brontë Jane Eyre eredeti, kézzel írott kiadványát választanám.

A.:Jane Austen összes műveit (a kéziratokat).

N. E.: Huhh, nehéz kérdés. Jó dolog lenne eljátszani a világ összes könyvével. Nehéz dologra vállalkoznék, ha választanom kéne.

Idéznél a kedvenc könyvedből?

Gy. T. E.: „Embernek lenni nagy betegség. És sajnos gyógyíthatatlan is.”

„Kapitány úr!… – szólt halkan a 63-as. – Becsülete a halottnak is lehet.”

„És ahol társadalom van, ott törvény kell, és ahol törvény van, ott feltámad az igazság… És ahol igazság van, ott megszületik az igazságtalanság is.”

„Élni azt jelenti, mint örülni, bármi áron.”

P. Zs.: Nincs kimondottan egy kedvenc könyvem, de ha kedvenc soraimat kellene idéznem, akkor közöttük lenne ez aDunajcsik-vers:

„Megtalálni a rosszkedvben a rést.

És az egyre halványuló múltban

könyékig dolgozó sebészt, a feledést.

Megállni és figyelni, mint a téglák.

S a hajnali fényektől megvakultan

elrágcsálni az éjjel maradékát.” (Dunajcsik Mátyás, Nehéz)

N. M.: „De bizonyára te is sejted, mint mindenki, hogy van, vagy kell még lennie valakinek rajtad kívül, akiben te is benne vagy még. Mi végre teremtettem volna, ha egész valómat magába foglalná az, amit itt látsz? Nagy fájdalmaim az életben Heathcliff fájdalmai voltak; figyeltem és átéreztem őket kezdettől fogva. Életem nagy értelme: ő. Ha mindenki más elpusztulna, és csak ő maradna életben: általa tovább élnék én is! De ha mindenki megmaradna, csak ő pusztulna el, az egész világ idegen lenne számomra, nem érezném magam többé részesének. Linton iránti szerelmem olyan, mint a fa lombja. Az idő, tudom jól, meg fogja változtatni, amint a tél is megváltoztatja a fákat. Heathcliff iránti szerelmem olyan, mint a sziklakéreg a föld alatt; kevés látható örömet nyújt, de nem lehet mással helyettesíteni. Nelly, én Heathcliff vagyok! ” (Üvöltő szelek)

A. T.: Itt is nehéz csak egyet kiemelni, mert nagyon sok könyvből lehetne idézni, de egyik kedvencemből most ezt választom: „…a park ölén, fogollyá vált önálló fényöblök keletkeztek, önmagukba visszavert, opálos, zöld izzással, amit nem lehet lefesteni, mert csak a világítás játéka volt, csak annyi, mint egy könnycsepp párájának az emléke a feltekintő pillantásunkban, volt is meg nem is, s mégis benne porzott a tágra nyílt égbolt minden káprázata, és ahogy szomjasan itta, szívta, nyelte magába az ember, tisztán lehetett érezni a földi létbe áramló végtelenség erejét.” (Ottlik Géza: Iskola a határon)

A.: „Csak hóbort, szeszély a szerelem? Nem! Halhatatlan, mint az örök igazság. Nem hervad, mint fiatalság múló virága, megterem kietlen tájakon, hol a természet fukar, hol a víz is alig, hol nincs reménysugár.” (Jane Austen: Értelem és Érzelem)

N. E.: „A szalonna-négyzetekből és a szabálytalanabb (magabiztosabb) kenyérelemekből csinálj katonákat. izmaid lazák lesznek, mint a lepkéké, ez kell. A PIROSARANY paprika pöttyeivel rangsort készíthetsz. ” (Esterházy Péter: Pápai vizeken ne kalózkodj)

Van olyan regényszereplő, akinek a bőrébe bújnál, és úgy élnéd tovább az életed?

Gy. T. E.: Több regényszereplő bőrébe is belebújnék, de nem maradnék egyikben se életem végéig. Megtapasztalnám szívesen, hogy milyen lehet Emma Bovarynak, Cersei Lannisternek, Dmitrij Karamazovnak vagy a szőke ciklonnak lenni, de nem szívesen hoznék meg egy olyan végleges döntést, hogy egészen pontosan ki az az egy valaki, akinek a bőrében tovább élném az életem.

P. Zs.: Ez vicces, de gyerekkorom óta kipróbálnám, milyen lenne Harry Potternek lenni. Nem hiszem, hogy a további életem egy más személy bőrébe bújva élném le, de egy ideig kipróbálnám, milyen varázslónak lenni.

A. T.: Brontë Jane Eyreje az a szereplő, aki nagyon közel áll hozzám. Néhány romantikus túlzást leszámítva az ő bőrébe bújnék. Önazonossága, tisztasága és a több értelemben vett tehetsége fogott meg, amikor legelőször olvastam a regényt.

A.: A válaszom nem lesz meglepő.Mariann Dashwood bőrébe szeretnek bújni, hiszen mindig is lelkem mélyén a 19. század elején szerettem volna élni, bálokba járni, ahol a férfiak a mostani időkhöz képest udvariasabbak voltak.

N. E.: Harry Potter bőrébe bújnék. Egyrészt abban a világban, ahol ő él, mindig történik valami nem várt dolog. Másrészt kipróbálnám azt az életmódot, ahol az emberek nagy százaléka ismer és rólam beszél.Harry Potter óriási hatással volt rám mint személyiség. Igazság szerint kíváncsi vagyok, hogy milyen az élete a regény után, és emiatt bújnék az ő bőrébe.

Pakó Szilvia, Perspektíva, 2016. március 25.