Minta altábor

Fejértelep Kiemelt cikk

Minta altábor összefoglaló a táborvezetők beszámolói alapján.

Ebbe a táborba 20 gyermek érkezett. A résztvevők Muzslyáról, Temerinből, Óbecséről, Kishegyesről, Tóthfaluból és Magyarkanizsáról érkeztek Fejértelepre.

A keretmese a Szaffi c. magyar rajzfilm volt, amelynek igencsak fontos üzenete van. A rajzfilm üzenete, hogy őseink hazáját semmi pénzért sem adhatjuk el, és amúgy is:”mit ér az arany és a kincs ha azt nincs kivel megosztanunk?”

Bár mindenkinek még az orrában is homok volt, nagyon élvezték az erdőben való táborozást a résztvevők. Érdeklődve hallgatták a mókusok motoszkálását, a sakálok hangját éjszakánként, megfigyelték a lepkék sokszínűségét, a hangyanyomokat a homokban. A tábor majdnem vihartalanul telt, de ha volt is, a sok fa azt valahogy letompította. A nappalok melegek voltak, az éjszakák hűvösek, viszont ezt gyorsan megszokták. Túrázni a közelben lévő hegyre mentek ahol nagyon szép táj ölelte körül cserkészeinket és szerintük kihagyhatatlan élmény lehet minden alföldi részről származó vajdaságinak. A tábor végére már mindannyian összekovácsolódtak, így ekkor már teljesen családias volt a hangulat. Gond nélkül mászták meg az ,,akadályt” és csak élvezték a tájat, a rekreációt és egymás társaságát.

A vezetők új tapasztalatokat szereztek, és egyben magabiztosságot is a jövőre nézve.

Próbára tehették az eddigi tudásukat és új helyzetekben is meg kellett állniuk a helyüket. A fiatal törzstagok azt is megtanulhatták, hogy hogyan szóljanak tisztelettel, de erélyesen, sértődések nélkül idősebb társaiknak, kollégáiknak, akik kevesebb tapasztalattal rendelkeznek táborozás terén. A vezetők látták az arcokon a boldogságot, amiért tudták érdemes tovább csinálni a cserkészmunkát. A játékok során észrevették, hogy a lurkók képzett vezető nélkül is tudnak együtt dolgozni, ha egy célért ,,harcolnak”.A gyerekeknek, a sok cserkészélmény mellett, lettek olyan igaz barátaik, akikkel még éveken át össze tudnak tartani, segíthetik egymást. Ami még mindenképp fontos, hogy egy kis önállósodásra sarkallták őket, mert itt mindenkinek gondoskodnia kellett a saját dolgáról. Elmosni a saját edényét evés után, ha tűzrakó felelős volt, megrakni a tűzet, ha imafelelős volt, akkor minden étkezésre fel kellett készülnie egy-egy imával és így tovább. Meg tanulhatták milyen csapatban dolgozni, fegyelmet, pontosságot, és más praktikus dolgokat, mint a tűzrakás, csomózás sajátíthattak el. A táborlakók remek élményekkel gazdagodtak. Esti meseolvasás, közös tábortűz, szentmise a természetben, gyerekeket látni/hallani, ahogy énekszóval jöttek-mentek zuhanyozni, túra a hegyen, keretmese jelenetek, az utolsó tábortűz, fürdés Fehértemplomon, körlet kialakítása, éjjeli őrség. Az utolsó este az erős esőzés miatt nem volt alkalmuk rendhagyó tábortüzet tartani, így a közös ponyva alatt rögtönöztek egy játszós, beszélgetős estét. A program spontánsága és az egész hangulata örökre velük marad.

Az elképesztő és fárasztó „online” tanulás és cserkészet után, a gyerekeknek és a vezetőknek

egyaránt, motiváló és impulzusokkal teli volt kimenni a természetbe és cserkésztestvéreikkel együtt tölteni az időt. A cserkésztábor az egy olyan élmény, amihez nincs más hasonlítható, és olyan érzés újra részt venni egyen, mint amikor böjt után újra eszik az ember.

Egy cserkésztestvérem szerint, aki régóta cserkész és régóta jár rendszeresen táborozni, számára ez megszokott jelenség volt és már meg sem kérdőjelezte az utóbbi pár évben, hogy lesz-e tábor, de idén sokkal jobban, tiszta szívvel örült ennek az eseménynek. Tudja, hogy van, ami megviseli a cserkészeket, de semmi sem állíthatja meg őket.

 

Bíró Fanni, őrsvezető

  1. számú Nepomuki Szent János Cserkeszcsapat