A minap azzal a céllal kerestem fel Joh Ornelát, hogy meséljen arról, miért döntött az óvodapedagógus szakma mellett, miért éppen ez a hivatás nyerte el a szívét, hol látja magát a jövőre nézve, és arról faggattam, hogy a gyerekek mennyire képesek feldobni egy-egy napját.
Joh Ornela Pélmonostoron él családjával. Egyike azoknak a fiataloknak, akik magabiztosan iratkoztak be a kiválasztott egyetemre, és több év kemény munka után büszkélkedhetnek diplomájukkal. Középiskolai tanulmányait a pélmonostori gimnáziumban végezte, azután Eszéken tanult tovább. Ott szerezte az óvodapedagógusi diplomát 2015-ben. Persze nem minden olyan könnyű, mint amilyennek látszik. Sőt, még csak most következik a java, hiszen mindenki vágya, hogy a saját szakmájában helyezkedjen el. Tavaly elvégezte az egyéves szakmai gyakorlatát a pélmonostori óvodában, de sajnos nem tudott állandó munkaviszonyban maradni. Lapunknak elmondta, már nagyon fiatalon eldöntötte, hogy gyerekekkel szeretne foglalkozni. A gyerekekről való gondoskodás, szeretet, a tőlük visszakapott mosoly, illetve a jó közösség miatt szeret az óvodában dolgozni.
– Azért választottam ezt a hivatást, hogy a gyerekekkel lehessek, hogy minden tudásomat kihasználva építsem az életüket, hogy elindítsam őket egy olyan úton, ami segíti őket a jövőben. A munkám során törekszem a gyerekek kreativitásának, egyéni képességének a fejlesztésére. Számomra legfontosabb a kezem alatt lévő gyermekek mindennapjait aktív játékos tevékenységekkel, mozgással kitölteni. Figyelek az egészséges fejlődés menetére, és a szülőkkel való jó kapcsolat ápolására – kezdte történetét Ornela.
– A tanulmányaim alatt számos dolog erősített meg abban, hogy valóban ezen a pályán a helyem. A céltudatosságon kívül alapvetően nyugodt, kiegyensúlyozott és teljes mértékben mosolygós embernek tartom magam, aki számára nagyon fontosak az emberi kapcsolatok és a család. Célom, hogy a rám bízott gyermekek sokoldalú, érdeklődő, vidám és kiegyensúlyozott felnőttekké váljanak. Szeressék és tiszteljék embertársaikat, valamint a körülöttük lévő világot. A tevékenységek során mindenki életkorának megfelelően, önmagához képest fejlődjön – hallottuk Ornelától.
Lapunknak elmondta, kezdő óvodapedagógusként fontosnak tartja, hogy családias, szeretetteljes környezetet alakítson ki a gyermekek körében.
– Nagyon szeretek az óvodában dolgozni, a munka nem teher számomra. Amit teszek, örömmel teszem, a gyerekek őszinte szeretete mindennél többet ér. Talán ezért van az, hogy még mindig megtalálom e hivatás szépségét. Célom, hogy játékos és vidám légkörben nevelkedjenek a gyerekek. Olyan légkört próbálok biztosítani, amelyben jól érzik magukat és inspirálja a fejlődésüket – meséli az óvó néni.
Tudja, hogy Baranyában nehéz állandó munkahelyet találni, mégis itt szeretne maradni, nem gondolkodik a külföldre költözésről.
– Sajnos nagy a munkanélküliség, de én mégis úgy érzem, nekem itt a helyem. Sok kolléganőm döntött úgy, hogy máshol próbálnak szerencsét, nagy részük Zágrábban talált munkát, ami nem is csoda, hiszen ott több lehetőség nyílik. Sajnálom azokat a fiatalokat, akik leginkább a kilátástalanság miatt menekültek el, és hagyták el otthonukat. Egyelőre nem tudom elképzelni azt, hogy más városban, vagy megyében dolgozzak, de majd idővel ez is elválik – mondta el végezetül Ornela.
V. D.